A lengyelek megértették, hogy országuk politikai jövője a tét, ez magyarázza a szokatlanul magas, 64 százalékos részvételt a vasárnapi elnökválasztáson. A jobboldali nacionalista kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) is sikeresen mozgósított. A járvány idején meglepően nagy érdeklődést és elkötelezettséget a közvélemény-kutatók is megérezték, s előrejelzéseik pontosan bejöttek. Ahogy arra számítottak, a hivatalban lévő elnök, a kormánypárti Andrzej Duda lett az első forduló győztese, 43,57 százalékkal. A második helyet 30,34 százalékos eredménnyel szerezte meg Rafal Trzaskowski, a Polgári Platform (PO) jelöltje, Varsó liberális polgármestere. A kampányba viszonylag későn bekapcsolódó politikus jobb eredményt ért el, mint pártja a legutóbbi szejm választásokon. A választási térképen azonban a Polgári Platform visszaszorulóban van, csupán Lengyelország legnyugatibb sávjában verte meg Dudát.
A harmadik hely egy korábban nem politizáló tévé-személyiségnek, Szymon Holowniának jutott, aki újoncként rögtön több mint 13,85 százalékos támogatottsággal bukkant fel a lengyel politikai színpadon. Ő máris bejelentette, hogy nem szólítja fel híveit Trzaskowski támogatására, ellenben új politikai-társadalmi mozgalmat szervez abból a két és fél millió lengyelből, akik bizalmat adtak neki. Holownia végig azzal kampányolt, hogy szeretne véget vetni a lengyel társadalom megosztottságának, ahol az ország egyik fele jobbra, a másik a liberálisokra és a balközépre szavaz. Felkarolt több környezetvédelmi kezdeményezést és nyitott katolikus személyiségként jelent meg.
Holownia mellett szintén új és sikeres arcként bukkant fel a hét százalékot szerző, viszonylag mérsékelten kampányoló nacionalista jelölt, a 38 éves Krzysztof Bosak. Ő is azt mondta, hogy a második fordulóban egyik jelöltet sem támogatja. Választói nagyrészt a fiatalok és a magasabb végzettségűek közül kerültek ki és elképzelhető, hogy a Holownia-hívekkel együtt részben ők is otthon maradnak így utasítva el a kétpárti politikai lóversenyben való részvételt.
A lengyel választások elmúlt harminc évében újra és újra felbukkannak különböző csodatévők és populista politikai varázslók. Ilyen volt Andrzej Lepper, az Önvédelemnek nevezett vidéki párt/tömegmozgalom vezére, vagy az elmúlt évtizedben politikusként feltűnt volt rockzenész, Pawel Kukiz. Ő is a politikai dichotómia felszámolását ígérte, végül mégis beállt a jobbszélre más excentrikusok közé.
A lengyel politikai szcéna két főszereplője a PO és a PiS, az egykori kommunistaellenes Szolidaritás tömegmozgalom két utódpártja. Vezetőik, akik most többnyire hetven körüliek, az illegalitásban kezdtek politizálni. A szakadás már a kilencvenes évek legelején megtörtént egy inkább liberális, Nyugat-Európára orientálódó és egy nacionalista, hevesen USA-barát, a politikai katolicizmust űző, egyaránt a Szolidaritás hagyományaira hivatkozó irányzat között. Ezek különböző néven szerveztek pártokat, de ez a lényeget nem zavarta. A baloldal eleinte szintén képes volt tömegeket megmozgatni, mostanra azonban összezsugorodott. Liberálisabb hívei a PO-hoz húznak, tömegeit meg ellopta a PiS, amely versenyképes szociális ötleteivel tartósan megnyerte a társadalom szegényebb rétegjeit, különösen azokat, akik kimaradtak a külföldi beruházások és a globalizáció áldásaiból.
A július 12-i második forduló előtt az elemzők szerint a PiS médiája rágalomhadjárat indít Traskowski ellen. Orosz típusú "kompromatok", azaz váratlanul előhúzott, igaz vagy hamis leleplezések felhasználásától sem riadnak vissza. Övék a teljes állami média, ráadásul Duda sok olyan ígérettel állhat elő, amivel megragadja a rászorulók fantáziáját. Lehet, hogy újra azzal jönnek elő, hogy Trzaskowski elárasztja a hazát az „LMBT-ideológiával”. A varsói főpolgármesternek meg kellene nyernie a más ellenzéki jelöltre szavazókat, s meg kellene győzni őket arról, hogy pártja tanult hibáiból, elutasítja a korrupcióba keveredett személyiségeket és legalább annyira patrióta, mint ellenfelei.
