A közönséges spárgát (Asparagus officinalis), amelyről korábban megírtuk, hogy a fokhagyma rokona, népiesen csirágnak és nyúlárnyéknak is hívják. Európában és Ázsiában egyaránt őshonos, és mindkét kontinensen zömmel tenger- és folyópartokon él. Már az óegyiptomiak is ismerték, az ógörögök pedig egy másik faját, az Asparagus acutifoliust fogyasztották. Első írásos nyoma Hippokratész munkájában lelhető föl az i. e. 460–370 körüli időből. Akkoriban főként gyógyhatása miatt tartották becsben, ételalapanyagként a rómaiak kezdték használni, erről egy termesztési útmutató is tanúskodik. Magyarországon már a 15–16. században ismerték, de macerás termesztése miatt a 20. század elejéig csak a főúri kertek növénye volt.
A hagyományos indiai gyógyászatban vízhajtásra és a női hormonrendszer támogatására, a termékenység elősegítésére, menstruációs görcsök csökkentésére és a szoptató anyák tejtermeléséhez is használják. Egyes fajtáit a spermium számának növelésére, illetve a petesejt érésének fokozására alkalmazzák. Úgy tartják, elősegíti a lelki béke elérését, a természet szeretetét, javítja az emlékezőképességet. Kínában megőrzik a gyökérének egy részét a család és a barátok számára, hogy növeljék az együttérzést és a szeretetet. A nyugati világban a spárga ugyancsak régóta afrodiziákum.
Az éghajlati viszonyoktól függően kora tavasszal, akár már március végén megjelennek az első zsenge spárgasípok, szezonja alig pár hónapos, de van, ahol még június végén is szüretelhető. Színe lehet fehér, lila és zöld is. Közép-Európában a halványított a legkedveltebb a karakteres, markáns és erőteljes íze miatt. A zöld lágyabb, aromája nyersen a zöldborsóra emlékeztet. Klorofillban gazdag és több benne a C-vitamin és a karotin is, mint a fehérben.
A növény szárát jól emészthető rostok alkotják. A hajtások A-, B1-, B2-, C- és E-vitaminban, folsavban gazdagok. Zsírtartalma jelentéktelen, nem tartalmaz koleszterint, cukor- és kalóriatartalma is alacsony. Sok értékes aminosavban kalciumban, foszforban, vasban, káliumban gazdag, nátriumtartalma pedig alacsony. Segít védeni az erek falát, gyulladáscsökkentő és fontos flavonoidokat és antioxidánsokat tartalmaz. Majdnem 90 százaléka víz, enyhén vízhajtó, bőrszépítő, vértisztító és vérnyomáscsökkentő hatású, támogatja a keringést és a szervezet méregtelenítését is. Kedvezően hat a belső elválasztású mirigyek működésére, és enyhe hashajtó hatású. A benne lévő inulin segíti a "jó" emésztést és táplálja az emésztőrendszer jótékony bélbaktériumait, így támogatja a bélrendszer egészségét. A leve is kinyerhető, 4-5 hajtásból félcsészényi nedű préselhető. Magas K1-vitamin tartalommal rendelkezik, ami segíti a jó véralvadást, a csontok erősítését. Túlzott fogyasztása nem javasolt viszont köszvény és vesekövesség esetén.
Vásárláskor figyeljünk, hogy a síp fényes felületű legyen, a frissességének megállapításához üssünk össze két csíkot, a hajlékonyságuk és a hangjuk segít választani. Ellenőrizzük, hogy a vége ne legyen kiszáradva, megrepedezve. A spárga legfinomabb része a feje, az alsó, fás részeket jobb is levágni, mert rágóssá és keserűvé teheti az ételt. Meghámozni elég a szár alsó harmadát, de az igazán zsenge példányoknál még ez is elhagyható. Lehetőleg frissen dolgozzuk fel és hűtőszekrényben – kissé nedves papírba csomagolva – maximum egy hétig tároljuk. Enyhén sós-cukros vízben főtt spárga mélyhűtőben 7-10 hónapon át is eláll.
/Forrás: Nébih, EgészségKalauz, Facebook/TáplálkozásBeállítás, Wikipédia/
