A kánai Simon futva érkezett a fához, ahol Jézus ült. Mester, hallottad, hogy holnap, amikor felkél a nap, elöljárók érkeznek, és felmérik a város boldogság szintjét? Mondd, Tanítóm, a boldogságnak valóban van szintje, és ezt lehetséges felmérnie földi hatalomnak? Jézus felnézett lihegő tanítványára, felemelte mutatóujját, és mondá: boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek. Továbbá boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek…. Mester, szakította félbe Simon: szerinted lehetnénk még ennél is boldogabbak? És igaz az, hogy a környezet változása, a gazdasági fejlődés az egyik legfontosabb tényező, ami befolyásolja az egyéni boldogságérzést, ahogy azt ELTE PPK Pozitív Pszichológia Kutatócsoportja és a Bagdi Bella vezette Jobb veled a világ alapítvány nemsokára megállapítandja?
Akkoron érkezett meg Máté, a vámos, és lélekszakadva rohant, egyenesen Jézushoz. Mester, te azt mondtad, hogy ne aggodalmaskodjunk, és ne mondjuk, mit együnk, vagy mit igyunk, vagy mivel ruházkodjunk, mert mind ezeket a pogányok kérdezik, hanem keressük először Istennek országát, és ezek mind megadatnak nékünk. Na már most ehhez képest nemsokára a magyarok országában megállapíttatik, hogy az anyagi javak nemcsak azért fontosak, mert több mindent meg lehet vásárolni általuk, de a biztonságérzetet is javítja, ha baj esetén van tartalék, amihez nyúlni lehet.
Jézus összevonta a szemöldökét. Anyagi javak? – gondolta. Hát nem tanultak ezek semmit? Az ostorkötél és az, hogy kikergette a kufárokat a templomból? Most meg a boldogságot akarják megmérni? Veszett egy világ ez.
Jakab és Fülöp is rohant a fához, és már messziről integettek. Mester, Mester, igaz, hogy a lét határozza meg a tudatot? Itt van ez a boldogságmérés, amiből feketén-fehéren kiderül, hogy Jezréel völgyében, ahol bőséges volt a termés, sokkal boldogabbak a zsidók, mint Iskariótban, ahol tavaly sáskajárás pusztított. Miért boldogabbak az emberek ott, ahol több a búza, a tej, a méz meg a mirha? Mi van a mező liliomaival és az erdő állataival? És igaz-e, hogy Jeruzsálem csak a negyedik legboldogabb város az országban? Még Szodoma és Gomora és előttünk van! Hát rendjén van ez, Mester?
Jézus sóhajtott. Hát tényleg hiába volt minden? Persze látta ő a jövőt, nem véletlenül hívták Mesternek. Tudta, hogy jőni fog egy Marx nevű próféta (hamis próféta, naná, de azért sokan hisznek majd neki), és kijelenti, hogy a lét határozza meg a tudatot. De tudta azt is, hogy a magyarok utálni fogják ezt a prófétát, és nem lesz kedves az ő szívüknek. Na de akkor miért?
Lehet, hogy át kéne gondolni ezt az egész boldogság dolgot – mormogta. Na szóval: maradnak a szelídek, az irgalmasok, a háborúságot szenvedők, a szelídek…. és a… Aztán csak ült ott tovább, és a magyarokra gondolt. Hogy biztosan elég boldogok lehetnek, ha folyton mérik magukat.
Megvan – csapott a homlokára – boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa! Ez a Marx meg úgyis a pokol tüzén fog égni.
És elégedetten dőlt neki az olajfának.