A diplomata útlevél elnevezése alapján a földi halandó alighanem úgy gondolkodik: az okmányt olyanok kapják meg, akiknek valamely diplomáciai küldetést kell teljesíteniük. Az erről szóló törvény szigorúan meghatározza, kik részesülhetnek ilyen útlevélben: a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a miniszterek, a vezérkari főnök, a magyar diplomácia képviselői. Az utóbbi időben azonban több olyan személyről derült ki, hogy megkapták ezt az okmányt, akiket nehéz lenne a jogszabályban meghatározottak körébe sorolni.
Dzsudzsák Balázs úgy hagyhatta el az Egyesült Arab Emírségeket (mivel eddigi világhírű csapatánál sem tartottak igényt további szolgálataira), hogy kiderült: diplomata útlevéllel rendelkezik. Ezt azzal érdemelte ki, hogy a magyar válogatott csapatkapitánya. Az összefüggést nem teljesen érteni, mert – normális országban – a labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya dönt arról, ki legyen a csapatkapitány, és eddigi tudomásunk szerint Marco Rossi és elődei nem diplomáciai küldetéssel bízták meg, hanem azzal, hogy az együttest képviselje a pályán. Most abba ne menjünk bele, Dzsudzsák az utóbbi időben a pályán nyújtott teljesítményével mennyire szolgált rá arra, hogy megkapjon egy közjogi méltóságoknak és diplomatáknak járó okmányt, de ha már megkapta, akkor javasoljuk: minden csapatsport kapitányának osztogassanak diplomata útlevelet, hiszen a jelek szerint mindannyian nagyon komoly diplomáciai küldetést teljesítenek.
De nem csak ők. A Tiltott Csíki Sört gyártó cég vezetője is diplomata útlevéllel járhat-kelhet a világban, akinek nem éppen makulátlan előélete azért felveti a kérdést: kinek is áll az érdekében, hogy a külügyeket pártérdekek szintjére silányítsák? Kinek jó, ha a külképviseleteket pártkatonák vezetik? A kérdések csak szaporodnak, ha látjuk, milyen parádés Magyarország megítélése a világban.