Ne féljünk Hitlertől! – tanácsolta még a múlt század végén Guido Knopp német történész. Tanácsát már csak azért is érdemes megfogadni, mert a félelem a nácizmus feléledésétől és a riogatás vele csak a gondolkodás bénultságához, hamis analógiákhoz vezet. Ahhoz, hogy a politikai és médiatechnikák átfedéseit összekeverjük a mai valósággal. Hogy elfeledkezzünk arról: mind az olasz fasizmus, mind a német nemzeti szocializmus, mind pedig a szovjet – bolsevik – kommunizmus erős vonzerővel bírt a múlt század húszas-harmincas éveiben mint a társadalomszervezés olyan módszere, amely reális alternatívája lehet az akkor épp legnagyobb válságával küzdő demokráciának.
A három próbálkozásból kettő – a nemzeti szocializmus és a kommunizmus – végleg kihullott a történelem rostáján. Ami ma erősödni látszik, az leginkább az olasz etatista, korporatív, fasiszta államra emlékeztet, amely tagadja a dehumanizációt – bár felvilágosodás-ellenes -, nacionalista és etatista megfontolások alapján akarja megszervezni a gazdasági és társadalmi életet. A korporatív államot. Ennek tavaly ősszel megroppant próbálkozása volt a ”centralizált politikai erőtér” . A korporatív államszervezés akarata maradt. Nemcsak a politikai kisebbség kitagadása a nemzetből, a szakszervezetek és más érdekegyeztető fórumok mellőzése mutatja ezt, hanem az is, hogy az államosítás vezérlő elve nem a közösség, hanem egy szűk kör érdeke. Látszik ez abban, hogy a magyar kormány nem piaci eszközökkel, hanem állami hitelből történő felvásárlással akar segítő kezet nyújtani a járvány miatt csődbe jutott cégeknek, így hizlalva tovább a „nemzeti tőkéseket”, a politikai érdekek alapján kiválasztottakat.
Sokat vitatott, erős állami beavatkozás persze volt már korábban is a kapitalizmus történetében. Nemcsak a New Deal a harmincas évek Amerikájában, hanem tíz éve, a pénzügyi válság idején is: a viszonyok csendesedése után az amerikai állam szabadult is gyorsan az állami kézbe vett bankoktól. Ott a demokrácia finnyás az állam vélt vagy valós túlterjeszkedésére.
Az etatista Magyarország másképp tesz: a kiválasztottak kezébe teszi át a gazdaságot. A Válasz Online vendégeként a Fidesz–KDNP volt EP-képviselője, Schöpflin György a napokban azt mondta: „Ami Magyarországon kialakult, az egy államközpontú gazdaság, ami frontálisan szembemegy a brüsszeli szabadpiaci gondolkodással. És akkor látunk ilyen közbülső szereplőket, mint Mészáros Lőrinc, aki úgy szerepel Brüsszel felé, mint egy magánvállalkozó, de aki valójában az állam gazdaságpolitikáját bonyolítja le, még ha nem is közvetlen »alkalmazottja« az államnak.” A korporatív társadalomszervezés akaratát igazolja a kormányfő is, aki a közmunkások megduplázásával akarja megoldani a járvány miatt feléledő munkanélküliséget. A részletekről nem tudni.
Nem kell félnünk Hitlertől, attól azonban Hitler nélkül sem árt óvakodni, ha valaki – akár valóságos vészhelyzetre hivatkozva, a rendeleti kormányzás egérútján surranva, a hátunk mögött – gyökeresen át akarja szabni a közösség életét.