Február 16-i évértékelőjében a miniszterelnök nemcsak új aranykort ígért, hanem látványos zöldfordulatot is. Az azóta eltelt három hónap tapasztalatai viszont azt sugallták: még a tejjel-mézzel folyó Kánaán eljövetele is valószínűbb, mint hogy a Fidesz változtasson a fenntarthatóságot ignoráló álláspontján.
A kormány időközben kiherélte az ellenzék klímavészhelyzet-javaslatát, a címtől a számokig mindent kihúzva belőle, ami valamiféle irányváltás esélyével kecsegtetett volna. És történt még valami, ami talán kevésbé látványosan, de hasonlóan egyértelműen jelzi, hogy hol vannak a prioritások: elvették a támogatást a zöld civilektől. Nem egy kis részét, hanem az egészet.
A magyar állam negyedszázaddal ezelőtt (f)elismerte, hogy a környezet- és természetvédő civileket az általuk átvállalt állami feladatok fejében költségvetési juttatás illeti meg, ugyanúgy, ahogyan mondjuk az egyházakat vagy a karitatív szervezeteket is. A zöldek apanázsát eleinte az évente beszedett zöldadók bizonyos százalékában határozták meg, ami a 90-es években milliárdos tétel volt. Aztán minden kormányzat lefaragott valamennyit a keretből – 2020-ra 70 millió forint maradt belőle. Azaz csak maradt volna, mert a napokban egy tollvonással mindet berántották a járványvédekezési alapba.
Amúgy az MNB épp egy hónapja szervezett konzultációt a zöldekkel, mondván: nemcsak az európai, hanem a magyar gazdaságot is zöld alapon kellene újraindítani, részben az észszerűség miatt, részben pedig azért, mert uniós finanszírozást is arra a legkönnyebb szerezni. Most a kormány épp azok alól rántotta ki a szőnyeget, év közben fosztva meg őket a legbiztosabbnak hitt anyagi támaszuktól, akikkel Matolcsyék a minap elkezdtek brainstormingolni.
Szerencsére akad azért jó hír is: vírus ide vagy oda, stadionépítésekre sikerült több mint 4 milliárdot összekotorni a költségvetés rejtett tartalékaiból. Végre kimondhatjuk, hogy a jövő Magyarországon is zöld lesz: két focikapu között, 105-ször 68 méteren, ahogy a miniszterelnök úr szereti.