A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) nemrég felmérést készített az orvosi ügyeleti rendszer önkormányzati megítéléséről, miután a humántárca egészségügyi államtitkársága meghívta a szervezetet az alapellátás átszervezésének tervezésével foglalkozó testületbe. A felmérés azt mutatta, egyre nagyobb gondot jelent az önkormányzatoknak, hogy évről-évre többet kell fizetniük az ügyeletek működtetéséért, hiszen a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) 2013 óta nem emelte a támogatás összegét, miközben az emelkedő orvosbérek és a szakemberhiány felfelé hajtják az árakat. Különösen az ötezer fő alatti települések vannak nehéz helyzetben, ahol 4-7 millió forintot visz el évente az ügyelet működtetése. Schmidt Jenő, a TÖOSZ elnöke szerint az is pazarlás, ha a városi kórház sürgősségi osztálya mellett háziorvosi ügyeletet is működtetnek.
Fogorvosi vagy külön gyermekorvosi ügyeletet még a gazdag és nagy városok is elvétve tudnak fenntartani, ahogy a legtöbb helyen megoldhatatlan feladat a 40 ezer lakos fölött egyébként kötelezően előírt második orvos ügyeletbe állítása is. A legtöbb betegpanasz emiatt születik, mert ha az ügyeletes házhoz megy egy rosszullét miatt, a rendelőben hiába várnak ellátásra a többiek. A messziről jött ügyeleteseknek ráadásul sem ember-, sem helyismeretük nincs, így sok beteg eleve az elérhető távolságban lévő sürgősségi osztályokat keresi fel.
Az idei esztendő vízválasztó lehet a háziorvosi ügyelet szempontjából. Az önkormányzatok 45 százalékának már bejelentette a szerződött szolgáltató, hogy idén csak több pénzért tudja folytatni a munkát. Van, ahol dupla árat kértek, amit a falvak nem tudnak megfizetni, így nem kizárt, hogy több helyen felmondják a szerződéseket és egyelőre nem tudni, így hogyan teljesülhet az ellátási kötelezettség. Az önkormányzatok nem merik ügyeletre kötelezni saját idős háziorvosaikat, nehogy otthagyják a praxist – teszi hozzá a TÖOSZ összeállítása, amely tarthatatlannak nevezi, hogy a településeknek ugyanannyi pénzt kell szánni a feladat megoldására, mint amennyit az állam ad.
Az Országgyűlés 2015 áprilisában fogadta el az alapellátási törvényt, amelynek azonban a legtöbb végrehajtási utasítása azóta sem készült el. A Háziorvosok Online Szervezete (HaOSz) tavaly novemberben egy deklarációt tett le az asztalra, amelyben az aláíró tíz egészségügyi szervezet vezetői intézkedéseket sürgettek az alapellátás, és benne az ügyeleti rendszer minőségi működésének biztosítására. Papp Magor, aki öt évig volt a 2012-ben indult Alapellátás-fejlesztési Modellprogram szakmai vezetője, a Népszava kérdésére megerősítette, hogy a praxisközösségekre épülő új háziorvosi rendszer és az ehhez kapcsolódó ügyeleti ellátás megújítására több munkaanyagot is elkészített a szakma, de még nincs politikai döntés, hogy melyik változatot vezesse be a kormány. Gyakorlatilag ezt felelte érdeklődésünkre a minisztérium is.
A szakember – aki maga is háziorvos – úgy értékeli, hogy a járási vizsgálóközpontok létrehozásáról szóló márciusi miniszteri rendelkezés a járványhelyzetre érvényes, az alapellátás átszervezése ennél átfogóbb feladat. A centralizálási tervekről felröppent hírekre utalva megjegyezte: a szakma részéről a jelenlegi szolgáltatói logikára épülő, a lakosság számára és egészségi állapotára, valamint a térség földrajzi viszonyaira is figyelő javaslatok születtek, ezek ismeretében nem tartja valószínűnek, hogy a kormány az alapellátás államosítását tervezné.
Az önkormányzati szövetség a humántárcának már elküldött anyagban az ügyeletek központi támogatásának megduplázását kéri, és azt, hogy speciális pótlékkal ismerjék el a tanyás vagy elszórt hegyi falvas térségekben dolgozók munkáját, továbbá, hogy jogszabályok rögzítsék, mi számít ügyeleti időnek, mi a munkamegosztás az ügyeletek, a sürgősségi ellátás és a mentőszolgálat között. A TÖOSZ tagjai a 30-40 ezer fős körzetek többnyire járási székhelyen megszervezett ügyeleteit tartják a legjobb megoldásnak, de közülük nagyon sokan gondolják úgy, hogy a háziorvosi rendszert nem, de az ügyeleti ellátást államosítani kellene.
