;

egészségügy;közalkalmazottak;húsvét;kultúrharc;

- A kormánynyuszi tojta

A legtöbben csak tespedtünk otthon a hosszú húsvéton. Nem úgy a kormány! Lázas tempóban buzgólkodott, hogy az ő nyuszija mindenkinek, de mindenkinek tojjon valamit. 

Megihlette őket, hogy némely cégek a neten „Ezt tojta a nyuszi Önnek” reklámszöveggel hirdetnek házhoz szállítható meglepetést. A legfantáziadúsabb közülük talán a Szuperhős, Tornádó és Boom Boom Extra nevű húsvéti potencianövelőket kínáló társaság volt. A kormány akcióképessége és sebessége oly látványosan nőtt, hogy csakis a Tornádó használatára gondolhatok. Abba sem bírják hagyni. Félek, a Boom Boom Extra még hátra van. 

A miniszterelnök maga is fáradhatatlanul látogatta a kórházakat. Hatására az egészségügy ugrásszerű fejlődésen esett át. Míg az első helyen a poroltóval együtt hullottak a csempék a falról, valamint a maszkok az orvosok orráról, a következő állomáson már csak a hőmérő volt használhatatlan. Biztos vagyok benne, hogy legközelebb legfeljebb a kilincs marad a kezében, ami a gyógyítás színvonalát aligha befolyásolja. Úgyis látogatási tilalom van.

Nagycsütörtök délutánján, amikor az ország 65-ön aluli része lázas bevásárlással volt elfoglalva, a kormánynyuszi tojni kezdett, mindjárt 20 ezer kulturális dolgozónak. A szakszervezeteik ekkor kapták meg a tervezetet a közalkalmazotti státusz (vele a kis fizetést ellensúlyozó foglalkoztatási biztonság) elvesztéséről. Ajándék tojásnak ne nézd a fogát, de rejtély, mi volt ezen ilyen sürgős. Ha csak az nem, hogy a Kulturkampfot a művészekről ideje kiterjeszteni a kultúraközvetítőkre is, és így könnyebb lesz kirúgni a gyanús elemeket.

Hogy a többi szakma se sértődjön meg, nekik is gyorsan tojt a nyuszi. A nagypénteki közlönyben megjelent a munkaidőkeret új szabályzása, amelynek sikerült a rabszolgatörvényt tovább rabszolgásítania. Akinek most kevesebb munkát tudnak adni, azt a járvány után két éven belül viszont agyondolgoztathatják túlórapénz nélkül, akár heti 60 órában. Dupla haszon, hogy le lehet rúgni a pályáról az elmúlt évben erőre kapó szakszervezeteket: a nehezen kiharcolt kollektív szerződések ezzel kidobhatók.

Nem lett volna igazságos, ha a vállalkozók tojás nélkül maradnak. Ugyanezen a Nagypénteken megtudhatták, hogy az állami bérkiegészítést csak azok kaphatják meg, akikről a magasságosok megállapítják: „nemzetgazdasági érdeket” szolgálnak. Hármat találhatnak, kiknél lesz ez egészen bizonyos.

A kormánynyuszi Nagyszombaton és vasárnap sem hagyta abba. Családi ünnep lévén, következtek a családok. A hétvégén megindultak a kórházakból a telefonok: vigyék haza a magatehetetlen rokont, 15-éig ki kell üríteni az ágyak 60 százalékát. Mindenkinek van egy rémtörténete utolsó stádiumos daganatos betegek, nemrégiben újraélesztettek, frissen amputáltak, gyomorszondán át táplálhatók hazapaterolásáról. A felháborodás hatására az ünnep végére picit enyhítettek: a 15-ét megtoldották négy nappal, a 60 százalékot az első szakaszban leengedték 50-re, a többi utána jön. A miniszterelnök most pénteken azzal vigasztalt, hogy ugyan, az ágyak harmada amúgy is üres volt. Ami, ha igaz, csak azt jelenti, hogy a koronavírussal nem összefüggő műtéteket és kezeléseket már eddig is halasztották, azok a betegek tehát eleve otthon szenvednek. A lényeg így is, úgy is megvalósul: aki a kórházak kisöprése miatt hal meg, azt nem kell beszámolni a járványstatisztikába. 

Kormánynyuszi példát is statuált, illetve tojt: kirúgták a Rehabilitációs Intézet nagytekintélyű főigazgatóját. Nagyszombaton a Magyar Nemzet le is leplezte: „Sorosék támogatják a leváltott főigazgatót”. Ilyen a tipikus Soros-ügynök: a keresztény értelmiségi kör megbecsült személyisége, felesége evangélikus lelkész, maga korábban bizalmi funkciók betöltője a Fidesz-kormány megbízásából. Őrület, hogy ezek milyen ördögi ravaszsággal álcázzák magukat!

Az ámokfutásra, ami még a Fideszben is keltett némi lázongást, nehéz racionális magyarázatot találni. Az világos, hogy dupla biztosítékot akartak minden tiltakozás ellen: nem elég az utcára menést lehetetlenné tevő veszélyhelyzet, kellett még az ünnepnapok közéleti csendje is. De akkor is, miért az értelmetlen és sürgősnek sem mondható intézkedések őrülete?

Az egyik értelmezés szerint a kormány egyszerűen csak kapkod. Ez esetben egy hisztis és zavarodott nyúl tojja tele az országot. Én másra gyanakszom. Most rendezik be azt a világot, amelyben élni fogunk. Ebben az állami felelősség összezsugorodik: a közalkalmazotti létszám leapad, az állami kórházi kapacitásokat tartósan szűkítik, akit lehet, átterelnek a fizetős magánintézményekbe, nulla kötelezettséget vállalnak a munkanélküliek, a segítségre szorulók iránt. Ugyanakkor új hatalmi eszközöket nyernek a személyes kiszolgáltatottság növelésére: miközben a szolidaritásra hivatott szervezeteket (szakszervezetek, ellenzék, sajtónyilvánosság) gyengítik, lejáratják, majd fentről, „pofára” döntik el, méltó-e a vállalkozásod és tenmagad bármilyen segítségre, milyen körülmények között dolgozhatsz vagy nem, egyáltalán: élsz-e vagy halsz. 

A kormánynyuszi nagyon is célirányosan tojik. Történetesen a fejünkre.

A szerző volt országgyűlési képviselő