Jan-Werner Müller arra figyelmeztet, hogy a politikai kulcskérdés az a koronavírus kapcsán, vissza lehet-e térni a járvány után a normális állapotokhoz, ám ehhez erős ellenzékre van szükség. A Princetoni Egyetem politológia professzora, a populizmus szakértője, akinek hamarosan könyve jelenik meg „A demokrácia irányít” címmel, valószínűnek tartja, hogy egyes kormányok a fenyegetés megszűnte után sem válnak meg különleges jogaiktól. Ahol már beindult az „autokratizálódás”, ott a végrehajtó hatalom azon van, hogy eltakarítsa az útból az utolsó akadályokat, és így tartóssá tegye uralmát, lásd Putyint, Netanjahut vagy éppen Orbánt.
Napjainkban az a különleges, hogy nem szabad utcai tiltakozásokat tartani. Ha a magyar miniszterelnök eltörli a választásokat, akkor hivatkozhat arra, hogy nem lehet összeegyeztetni a szociális távolságtartást, illetve a tüntetéseket. A demonstrációk betiltása ésszerű elővigyázatossági intézkedés, de lehetővé teszi az önkényuraknak, hogy zavartalanul folytassák üzelmeiket.
Az ellenszer az lehet, hogy törvényhozások csupán szigorúan meghatározott időre engedélyezik a rendeleti kormányzást. De azt is csak akkor, ha a hagyományos eszközök alkalmazása jelentős hátrányokkal járna a ragály visszaszorítása során. Semmi ok sincsen azonban a jogállam kiiktatására. Igen fontos, hogy az ellenzék elszámoltassa a végrehajtó hatalmat. Ehhez meg kell teremteni számára az intézményes lehetőséget. Nem szabad elhallgattatni az ellenzéki pártokat.
Az autokraták persze mindennek elmondják az ellenzéket, valamint a civil társadalmat is. De hát már a válság előtt is nemzetárulással vádolták mindazokat, akik ellentmondtak nekik. Ám emiatt nem szabad feladni a még meglévő mozgásteret. Nagyon fontos továbbá, hogy a világ felemelje szavát a Putyinok, Kaczynskik, Orbánok ellen. A három ország lakossága hamarosan megtapasztalja, hogy ezek az urak a folyamatos pénzkiszivattyúzással tönkretették az egészségügyet. Ilyen viszonyok közepette azonban csak még sürgetőbb, hogy a Bizottság figyelemmel kísérje a szükségállapotot szabályzó törvények alkalmazását.
Büntető eljárással fenyegette meg a Bizottság elnöke Magyarországot az Orbán Viktornak adott különleges felhatalmazás miatt. Ursula von der Leyen egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy kész cselekedni, ha a korlátozások túllépik az engedélyezett mértéket, ez esetben szerződésszegési eljárással kell számolni. Hangsúlyozta, hogy nem az a gond, ha kormányok rendkívüli intézkedésekkel reagálnak a válságra, ám itt alapvető, hogy eleget tegyenek az arányosság és a demokratikus felügyelet követelményének, továbbá, hogy a jogok szűkítése csak adott időre szóljon. Ám megjegyezte, hogy a magyar esetében különösen oda kell figyelni, hiszen Brüsszelnek nem jók a múltban szerzett tapasztalatai.
Közben a német szociáldemokraták konzervatív erőit tömörítő Seeheim-i kör azt követeli, hogy az EU első lépésként törölje a teljes támogatást az Orbán-kormány számára. Merthogy az, Lengyelországhoz hasonlóan, tudatosan a demokratikus szerkezetek mind nagyobb mértékű bedöntésére használja a válságot. Mindkét állam lábbal tipor európai értékeket.
Ám az nem világos, miként lehetne Magyarországtól megvonni a közösségi pénzeket. Jelenleg zajlanak az egyeztetések a következő hosszú távú költségvetésről. Németország, más tagokkal egyetemben azon van, hogy a kifizetéseket a jövőben kössék a jogállamiság betartásához. Ez új volna, de többen vitatják a módszert.
A világon sokfelé váltott ki aggályokat, hogy a politikusok igencsak megnövelték jogkörüket a vírus elleni harcban, de egyetlen állam se keltett akkora figyelmet mint Magyarország, mert az jócskán visszalépett a demokratikus reformoktól. Orbán Viktor csaknem diktátori felhatalmazást kapott. Már eddig is szankciók fenyegették az unió részéről, mert telerakta saját embereivel a bíróságokat, ellenzéki sajtóorgánumokat záratott be és úgy alakította át az alaptörvény, hogy mindenképpen hatalmon maradhasson. Mostantól kezdve viszont már rendeleti úton kormányozhat, a parlament felügyelete nélkül, ameddig csak akarja. A bírálók attól félnek, hogy az álhírek elleni küzdelem jegyében pedig csak még jobban lecsap az ellenzékre.
De más helyeken is olyan intézkedéseket léptettek életbe egyik pillanatról a másikra, amelyek inkább tekintélyelvű rendszerekben szokásosak. Egy szlovák parlamenti képviselő azt mondja, nem kell ahhoz önkényúrnak, vagy Orbán-féle despotának lenni, hogy valaki kárt okozzon a jogállamnak. Ám el kell érni, hogy a különleges lépések egyetlen centivel se menjenek tovább az abszolút szükségesnél, amikor a polgári szabadságjogok korlátozásáról van szó. Kenneth Roth, a Human Rights Watch igazgatója szerint sokan tartanak attól, hogy ugyanaz lesz, mint szeptember 11-i támadás után, hiszen egy sor akkor bevezetett megszorítás mind a mai napig él, tehát idővel sem vonják vissza azokat.
Az izraeli kormány a törvényhozás megkerülésével rendelte el, hogy a telefonok GPS-adatainak segítségével kövessék az emberek mozgását. Politikusok úgy vélik, nehéz megtalálni az egyensúlyt a közbiztonság, illetve a magánszféra védelme között. Ráadásul nemigen látszik, hogy a közeljövőben enyhülne a koronavírus jelentette fenyegetés. Még akár másfél évet is igénybe vehet, amíg megtalálják az ellenszert. És minél tovább húzódik a válság, annál nagyobb az esélye, hogy állandósulnak a rendkívüli jogok.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy sokszor a parlamentek nem ellenőriznek olyan politikai döntéseket, amelyek könnyen korszakosnak bizonyulhatnak. Daniel Ziblatt, a „Hogyan halnak meg a demokráciák”c. könyv társszerzője azt hangsúlyozza, hogy a nagy próbakövet a választások jelentik majd. Például úgy, hogy a politika közbenjárására kellő távolságot tartva jó sokáig a szavazóhelységek előtt kell várakozni a bejutásra. Ez csapás volna a demokráciára. Volt már rá példa Amerikában az 1918-as influenzajárvány idején. A szavazás sok-sok emberéletet követelt, bár formálisan nem sérült a demokrácia, csak kérdés: megérte-e? Most hasonló a helyzet a lengyel elnökválasztással. Meg mindenütt, ahol sérülékeny a jogállam. A legnagyobb amerikai kutató egyetem, a Cornell egyik elemzője azt mondja, a válság kapóra jön az autokratáknak, akik ürügyként használják a bajt saját hatalmuk összpontosítására.
Az uniónak meg kell mondania, mekkora őrültség volna a jövő hónapban, a vírusválság kellős közepén megrendezni az elnökválasztást Lengyelországban, ráadásul megvan az abszolút biztos jogi alap a halasztásra. Ez a véleménye a Európai Stabilitási Kezdeményezés egyik vezető munkatársának. John Dalhuisen a vendégkommentárban kiemeli, hogy jelenleg a politikusok mindenütt a járvány leküzdését tekintik fő céljuknak, kivéve a lengyeleket, noha még a PiS koalíciós partnere és a közvélemény háromnegyede is ellenzi, hogy nem egészen egy hónap múlva az urnákhoz hívják az embereket.
A kormány elrendelte, hogy levélben bonyolítsák le az egész procedúrát, de éppen ez az őrület sokat elárul arról, mennyire megveti a Jog és Igazságosság a demokratikus normákat, és hogy milyen mértékben követ politikai célokat. De hát a pártnak szüksége van az engedelmes elnökre, aki készségesen aláír minden alkotmánysértő lépést. A hatalom attól tart, hogy ha eltolnák a választás időpontját, az sokba kerülhet számára, mert közben összeomolhat az egészségügyi rendszer.
De a szavazás akkor is sok emberéletet tesz kockára, ha postai úton bonyolítják le. Hiszen 20 ezer választási bizottságot kell felállítani, ki kell képezni a tagokat. Sok százezer jogosultnak el kell utaznia oda, ahol be van jegyezve, hogy fel vehesse a szavazócédulát. Kb. 16. millió voksot kell továbbítani, a borítékokat ki kell nyitni, a szavazatokat meg kell számolni, miközben ott lehet rajtuk a kórokozó. Ha szükség lesz 2. fordulóra, akkor kétszeres a veszély. Pont akkor, amikorra a járvány tetőzését várják.
Ezen felül a választást egy hónapon belül kell megszervezni, noha az ország ilyet még sosem csinált. Így azután könnyű lesz csalni, viszont nehéz lesz bizonyítani. Kampányolni nem lehet a gyülekezést tiltó rendelkezések miatt. Így a sajtó figyelmét a hivatalban lévő Duda élvezi. Hogy mindezt el lehessen kerülni, ahhoz ki kellene hirdetni, hogy természeti katasztrófa érte a lengyeleket. De hát Kaczynski és Orbán is saját hatalma erősítésére akarja felhasználni a ragályt. Az uniós kormányok langymelegen reagáltak. Egyikük sem bírálta név szerint Magyarországot, de nem említették meg Lengyelországot sem. Ám az EU nem vonhat vállat, amikor egyes tagok olyan elveket kérdőjeleznek meg, amelyekre az egész szervezet épül. Egyébként pedig ha Duda nyer, de ha bárki más, bizonyosan koronaelnökként vonul be a történelembe, hiteles mandátum nélkül. Nehéz volna kezet rázni vele.
