A közönséges torma (Armoracia rusticana), amelynek jellegzetes csípős aromája reszeléskor szabadul fel, a Volga és a Don környékén, ahonnan származik, ma is az életerő jelképe. Már a 12. század óta része a közép-európai étkezési kultúrának. Eleinte gyógynövényként termesztették, csak később vált húsok és főleg a húsvéti sonka elengedhetetlen kellékévé. Használható savanyúságok tartósításához és fűszerként ízesítésre.
A tormagyökérnek már a reszelése is tisztítja a légutakat, erős illóolajai fokozzák az orrváladék, de a könny képződését is. Tompítja az erős illatát és ízét, ha tejszínbe vagy majonézbe keverjük, de érdemes kipróbálni a tormahabot is. A torma vírusölő és antibakteriális hatása egy kutatás szerint fél napig is megmarad, de megfelelő hatás érdekében érdemes azonnal felhasználni, mert megbarnul és az illóolajok elpárolognak.
A benne lévő mustárolaj fokozza a nyálkahártyák vérellátását, a kálium pedig serkenti a veseműködést. A reszelt torma étvágygerjesztő hatású, rendszeres fogyasztása megkönnyíti a nehéz, zsíros ételek emésztését, serkenti a gyomor- és bélműködést és a vérkeringésre is jótékonyan hat. A két-három hétig tartó tormakúra alkalmas a tavaszi fáradtság megelőzésére, csökkentésére, immunerősítő és vértisztító hatású. A vese- és húgyúti fertőzések mellett légúti megbetegedések esetén is javasolt, mézzel keverve gyorsítja a náthából való kilábalást. A népi gyógyászat hányinger csillapítására reszelt és forralt tormagőz belélegzését ajánlja.
A túlzásba vitt fogyasztása azonban irritálhatja a nyálkahártyát, várandós anyáknak, vesebetegeknek nem javasolt nagy mennyiségben fogyasztani.
A népi gyógyászatban a frissen reszelt tormát pakolásként is alkalmazzák. Úgy tartják, enyhíti a reumatikus panaszokat is, fekete nadálytő-, csalánkrémmel vagy friss csalánnal keverve csillapíthatja az izom- és ízületi fájdalmakat.
/Forrás: Wikipédia, HáziPatika, Termálfürdő/
