Kiderült, hogy a világcég, amelyiknek területi igazgatója voltam, tud nélkülözni néhány napra, amíg otthon dolgozom. Régebben fontos ember voltam, sőt egyesek szerint nélkülözhetetlen, reggel nyolctól este nyolcig az irodámban ültem, utána gyúrtam a közeli fitneszben, hogy fitt legyek, gyorsételeket ebédeltem a közeli gyorsétteremben a munkatársaimmal, este pedig otthon kolbász.
Azután kiderült, hogy a világcég további napokra is tud nélkülözni, mert a munkát úgymond észszerűen átszervezték, és már az én munkámra sem lesz szükség. A titkárnőm már nem vette fel a telefont, mert közölték vele, hogy az ő munkájára sincs szükség, sőt már azoknak a munkájára sincs szükség, akik ezt közölték vele. Megszűnt a szolgálati autóm, még mielőtt kiderült, hogy a világcégem is megszűnt, mert a piacon más világcégek ügyesebben alkalmazkodtak a kialakult helyzethez. Azután már szolgálati telefonom sem volt, de amúgy sincs kit hívnom, mert nincsenek szolgálati ügyek, és fontos ügyek sincsenek.
Kiderült az is, hogy a feleségem jógaoktató, egészséges életet él, a hűtőszekrényben csak olyan ételt tart, aminek a nevét sem tudom. Csupa ismeretlen dolog. És az én kolbászospolcom? Ott is csupa bio, vega meg mentes. Vége, gondoltam. Karantén van.
Kiderült, hogy foci sincs, de amúgy sem tudtam volna nézni a meccseket, mert minden időpont a telefonban volt tárolva. Szerettem volna kávét főzni, de nem találtam kávét, és nem tudtam a feleségemet sem felhívni, mert az ő számát is a telefonomban tároltam. A feleségem, mielőtt reggel elment, üzent egy füzetlapon, hogy napközben töltsem el hasznosan az időt, és találjam meg benne az örömöt, mert a jóga filozófiája arról szól, hogy mindenben az örömöt kell megtalálni, de nem tudtam, milyen hasznos dolgok vannak napközben, amikben örömöt találhatnék.
Átmentem a szomszédba Sanyihoz, kértem tőle egy sört, de ő a karantén szabályaira hivatkozott, és ajtót sem nyitott, ne haragudjak, mondta, most ilyen világban élünk, de igyekezzek hasznosan eltölteni az időt. Ő sem tudja, hogyan kell, de neki amúgy sincs szabadideje, ott a két gyerek, megőrül tőlük, olyan hangosak, és fociznak az előszobában.
Nem tudtam, mit csinálok a hét végén, mert a hét végére csapatépítő kirándulást terveztünk a világcégemmel. Szerettem volna felhívni anyámat, hogy megkérdezem, mit csinál a karanténban, de a telefonszáma a szolgálati telefonomban volt. Bekapcsoltam a televíziót, de a megszokott sportadómon kívül csupa ismeretlen csatornát láttam, amiken csupa érdektelen műsort sugároztak. Menjek sétálni, ezt is írta a feleségem. Mi öröm van a sétában? Mi öröm van a céltalan mozgásban? Szerettem volna megtudni, hogy alakultak a dolgok a tőzsdén, de rájöttem, hogy ha már a világcég sem működik, akkor mindegy, mi van a tőzsdén.
Este hazajött a feleségem, fáradt volt, egy órát meditálnia kell, mondta, mielőtt relaxál, lesz csicseriborsófőzelék vacsorára, ne aggódjak.
Kinéztem az ablakon át az üres utcára. Hol vannak a fontos emberek? És a nélkülözhetetlenek?