Minden idők két legeredményesebb férfi teniszezője a svájci Roger Federer és a spanyol Rafael Nadal. Első meccsüknek az évfordulója éppen a napokban volt, ugyanis 2004. március 28-án feszültek egymásnak Miamiban. Az akkor lófarokba kötött frizurát viselő svájci nem sokkal korábban ért fel először a világranglista élére, míg a mindössze 17 éves spanyol a torna 32. kiemeltje volt, így kerültek egymás útjába a harmadik fordulóban.
A 22 éves svájci kiváló formának örvendett, a 2003-as wimbledoni sikere után 2004 elején az Australian Opent is megnyerte, kétszeres Grand Slam-bajnok volt. Ennek ellenére a fiatal spanyol meglepetésre 6:3, 6:3-ra behúzta a meccset.
„Nem vagyok meglepve, sokat hallottam már róla” – mondta Federer az elveszített találkozó után, arra azonban talán ő sem gondolt, hogy Nadal és ő idővel a férfi szakág legeredményesebb játékosaivá válnak.
Grand Slam-tornán csak egy évvel később futottak össze, Nadal a 2005-ös Roland Garros elődöntőjében négy szettben győzte le a svájci világelsőt, a fináléban Mariano Puerta ellen pedig első GS-győzelmét is megszerezte. Ezt követően már egyértelműen kettejük rivalizálásáról szóltak a hírek, Federer nyerte a legtöbb kemény pályás és füves tornát, míg Nadal salakon volt megállíthatatlan. Ez az időszak a svájci pályafutásának csúcsát jelentette, tíz egymást követő Grand Slam-döntőbe (2005. Wimbledon – 2008. Ausztrál Open) jutott.
Rivalizálásuk csúcspontjának a 2008-as wimbledoni döntő tekinthető, Federer személyre szabott, monogrammal ellátott kardigánban lépett a centerpályára, ahol az elmúlt öt évben nem talált legyőzőre. A svájci maga volt az elegancia, a spanyol ezzel szemben egy háromnegyedes rövidnadrágban és trikóban érkezett, úgy nézett ki, mint egy kalóz, aki zsákmányszerző portyára indult. Nadal végül egy majdnem ötórás küzdelem után letaszította trónjáról a királyt.
Federer nehéz időszakon ment ekkor keresztül, az év elején mononukleózis gyötörte, egy olyan betegség, ami több profi sportolónak a karrierje végét jelentette. Kettejük párharcai a következő években rendkívül egyoldalúvá váltak, mondhatni megszűnt párharcnak lenni: Federer 2014-es ütőváltásáig 19 találkozóból 15-öt nyert meg a spanyol, akinek játékstílusa egyszerűen kioltotta a svájciét.
Nadal 2009 elején pályafutása során először – s eddig egyben utoljára is – megnyerte az Australian Opent, ezt követően azonban szülei válása miatt depressziós lett. „Megnyertem az Australian Opent, és hazafelé mondta el apám, hogy nincs minden rendben otthon, azonnal tudtam, hogy ennél sokkal nagyobb a baj. Egyszeriben az otthonom, ahol mindenki jól érezte magát, ahol jó hangulatú közös vacsorákat tartottunk, ahol a béke honolt, a gyász helye lett. Apám elköltözött és a hiánya, a rossz hangulat tönkretette a mindennapokat” – írja Nadal önéletrajzi könyvében.
A spanyol aztán 2010-ben pályafutása legjobb évét produkálta, hiszen három GS-tornát is megnyert, a US Openen aratott sikerével pedig neki is meglett a karrier Grand Slam, azaz mind a négy nagy viadalon volt már legalább egy győzelme.
A svájci pályafutása ekkor került gödörbe, 2010-es AO-sikere után legközelebb 2012-ben, Wimbledonban győzött. Federer gyengébb teljesítményének hátterében ez idő tájt az is állhatott, hogy 2009 nyarán ikrei születtek – felesége aztán 2014 májusában újabb ikerpárnak adott életet.
Novak Djokovic ugyan 2008-ban nyert már egy Grand Slamet, igazán 2011-ben törte meg a spanyol és a svájci egyeduralmát, ráadásul Andy Murray színre lépésével egyre ritkábbá váltak a Nadal-Federer döntők. A svájci életkora, a spanyol pedig sérülései miatt veszített robbanékonyságából, a 2015-2016-os időszakban úgy tűnt, egyikük sem lesz képes már több GS-címet nyerni.
A 2017-es esztendő aztán váratlan fordulattal indult, mindketten bejutottak az Australian Open döntőjébe. Federer zsinórban ötödször is legyőzte Nadalt, aki ellen felfejlesztett fonákja hozta meg az áttörést. Federer négy GS-győzelem mentes év után örülhetett, azóta még kétszer – legutóbb 2018-ban Melbourne-ben. Nadal az ominózus 2017-es meccs óta már öt GS-sikert számlál, s mindössze eggyel van lemaradva a 20-szal rendelkező svájci mögött.
A hosszú évek alatt kölcsönös tisztelet és megbecsülés alakult ki közöttük, és ez tette igazán nemessé a „Fedal” néven elhíresült rivalizálást. Egymás segítségével válhattak csak igazán a sportág felelős nagyköveteivé.
