Zuhannak az üzemanyagárak. Örülünk? Ne tegyük. A világot alig két hónap alatt elfertőző, Vuhanból kiindult, új típusú koronavírus, mint oly sokmindent, a gazdaság szálait is végzetesen összekuszálta. Miközben a szájmaszkot és a fetőtlenítőt, ha egyáltalán, lassan tízezrekért mérik, a legtöbb termék esetében inkább áresésre számíthatunk. A világ ugyanis lefagyott. A kereslet apad. Az arany kivételével a nyersanyagárak padlóznak. Igaz, ez rövid távon növelheti néhány gyártó-kereskedő hasznát. Már ha üzemelnek és találnak piacot. Ennek nyomán korábban elérhetetlennek vélt utazásokat, rendezvényeket, szolgáltatásokat is fillérekért dobálhatnak most utánunk. A szakértők az árak általános csökkenését jósolják.
E pillanatnyi örömöket még keserédesnek se mondanám. Inkább végtelenül ijesztőnek. Pírnak a lázas világ arcán. Hisz lassan beindul a dominóhatás. A cégek - akár a keresletzuhanás, akár az egészségügyi korlátozások miatt - először csak csökkentik dolgozóik fizetését. Majd először elküldik a nélkülözhetőbbeket. Aztán lassan bedőlnek. A pénztartalék sem csodaszer, ha a fontos beszállítók kiesnek. Ennek folytán előbb-utóbb bizonyára a nagyok is leállnak. És lassan, majd talán gyorsulva, megfagy az életünk. Az általunk ismert civilizáció. Szinte függetlenül attól, hogy hányan betegszenek, ne adj' isten halnak meg a betegségben. De nem riogatnék feleslegesen, hisz biztos jön helyette más.
Nyilván nem tökéletes a párhuzam, mégis, valami ilyesmire próbáltak figyelmeztetni a zöldek. Hogy ez a világ így nem mehet tovább. Hogy túlpörögtünk. De persze nem hitt nekik szinte senki. A legkevésbé a hátterhatalmazó Fidesz-élcsapat. Most ez így talán érthetőbb. A jövőben tudatosan kell készülnünk a hasonló, alattomos támadásokra. Hogy életmódunk ne szolgáljon ennyire a zsigereinkig romboló vírusok táptalajául.
Attól tartok, a mindennapi szokásainkat talán még a gazdaságnál is jobban összekuszálja ez a szörnyű válság. Az ellenszert pedig sajnos helyettünk senki sem fogja feltalálni.