„Sándor” egy éve fordult a strasbourgi bírósághoz a Magyar Helsinki Bizottság segítségével. Még 15 éves sem volt, amikor letartóztatták és 22 hónapig tartották fogva, majd újabb 6 hónapot kellett házi őrizetben töltenie. „Sándor” nem csak gyerek, de büntetlen előéletű és enyhe fokon értelmi sérült, akinek büntetőügyében az államnak különös gondossággal kellett volna eljárnia. Csakhogy nem így járt el.
A gyanú szerint „Sándor” (akinek nem ez a valódi neve) két társával rátámadt egy másik gyerekre. Megrúgták őt, és elvették a nála lévő tárgyakat 23 ezer forint értékben. Az áldozat nem sérült meg. A 15. életévét még be sem töltő „Sándort” másnap őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték. Mindent beismert. Az ügy egyszerű megítélésű, nem volt komplikált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2017 márciusában már meg is született a vádirat. „Sándor” 7 hónapnyi fogvatartása alatt mindössze egyetlen szakértői vizsgálatra és egyetlenegy szembesítésre került sor. Mindennek ellenére további 15 hónapon át tartották még fogva. Ráadásul utána is fél éven át fogoly maradt. Csak már nem letartóztatásban, hanem házi őrizetben tartották, a lábán elektronikus nyomkövető bilinccsel. Azóta megszületett az első fokú ítélet: 3 év 6 hónap javítóintézeti nevelés.
Letartóztatása alatt „Sándor” többször is kérelmezte szabadítását, de erre a hazai bíróságok 22 hónapon át nem voltak hajlandóak. A legtöbbször és leghosszabban a szökés veszélyére hivatkoztak.
A strasbourgi bíróság egyezségi javaslatot tett a panaszosnak és a magyar államnak. Ezek szerint ha a magyar állam elismeri a jogsértést, kifizeti a csaknem egymillió forintos kártérítést és perköltséget, és ezt „Sándor” elfogadja, akkor formális ítélet nélkül, de sokkal hamarabb lezárulhat az ügy. A felek elfogadták a strasbourgi bíróság javaslatát, és rövid időn belül a kifizetésre is sor kerül.
