A napi biológiai óra - a cirkadián ritmus - segítségével a szervezet "számít" a földi élet szabályos időszakonként ismétlődő változásaira és alkalmazkodik hozzájuk. A szervezet szinte minden sejtjében van molekuláris "óra", hogy a nappalok és éjszakák váltakozásának 24 órás ciklusához igazítsa és szabályozza az anyagcsere működését.
Egyre több a bizonyíték arra, hogy a belső óra zavarai, amelyek a gyakori időzónaváltásokból, a rendszertelen munkaidőből vagy az öregedésből származnak, jelentősen befolyásolják az anyagcsere-betegségek, köztük a 2-es típusú diabétesz kialakulását. Ezek a zavarok akadályozhatják a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található sejtek hormontermelő működését. Ezek a sejtek választják ki a vércukor szabályozásában szerepet játszó inzulint és glukagont. Svájci tudósok most bizonyították az összefüggést a hasnyálmirigy sejtjeiben lévő biológiai óra zavara és a 2-es típusú cukorbetegség között svájci tudósok – írta a eurekalert.org.
A Genfi Egyetem (UNIGE) és a Genfi Egyetemi Klinikák (HUG) kutatói összehasonlították 2-es típusú cukorbeteg és egészséges emberek hasnyálmirigysejtjeit. Elsőként igazolták, hogy a betegek Langerhans-szigeteinek sejtjeiben sérült a biológiai óra, ami együtt járt a hormonkiválasztás zavarával.
A nobiletin nevű, citromhéjból kivont vegyület segítségével a kutatóknak sikerült "kijavítaniuk" az elromlott biológiai órát és részben helyreállítani a szigetsejt működését.
A tudósok az amerikai tudományos akadémia lapjának (PNAS) aktuális számában írtak a diabétesz kezelésének erről az innovatív útjáról. Két évvel ezelőtt az egyetem kutatócsoportja rágcsálóknál már kimutatta, hogy a hasnyálmirigysejtek cirkadián ritmusának megzavarása károsította az inzulin- és glukagontermelést, ezzel elősegítette a cukorbetegség kialakulását. "Amikor laboratóriumban emberi hasnyálmirigysejtek tenyészetében mesterségesen megzavarták a biológiai órát, a két kulcshormon kiválasztása is sérült. A következő lépés az volt, hogy megnézzük ugyanezt betegek hasnyálmirigysejtjeiben" - mondta Volodymyr Petrenko, az új tanulmány vezető szerzője.
