Andrzej Duda lengyel elnök, megnyitva a rendezvényt, kijelentette: "Lerójuk tiszteletünket az Auschwitzban és más helyeken meggyilkolt hatmillió zsidó előtt".
"Azon haláltábor kapuja előtt állunk, amelyben a legtöbben veszítették életüket, és amely a holokauszt jelképe lett" - fogalmazott a lengyel elnök. Hangsúlyozta: az áldozatok megbecstelenítését jelenti a holokauszt-tagadás, illetve Auschwitz kihasználása akármilyen más célra, mint az emlékezetápolás. Aláhúzta továbbá: szükséges megőrizni Auschwitz emlékezetét, hogy "a holokauszt, az emberek megsemmisítése a világ történelmében soha ne ismétlődjön meg".
Lengyelország nevében ígéretet tett arra, hogy mindig őrizni fogják az auschwitzi haláltáborban történtek emlékezetét. Aláhúzta: a lengyelek ezt az elköteleződést már a holokauszt idején vállalták, amikor "életüket kockáztatva segítették a zsidókat", amikor Witold Pilecki és Jan Karski, a lengyel földalatti Honi Hadsereg katonái beszámoltak a világnak a kezdődő holokausztról.
Az első felszólaló szemtanú, Batsheva Dagan arról beszélt: fiatal lányként került Auschwitzba, a németek négy különféle kommandóba (szolgálatba) irányították őt. Az egyik a betegápolást jelentette, a kórházban egy ideig a Mengele (Josef Mengele, a koncentrációs tábor SS-tiszt orvosa) által halálra ítéltek között találta magát, de megmenekült. Később az úgynevezett Kanada-kommandóba került, ahol 1944 tavaszától a Magyarországról Auschwitzba hurcolt zsidók személyes holmiját válogatták szét.
"Magyar ruhákat tartottam a kezemben, kezdetben sírtam, aztán hozzá kellett szoknom, mert ez volt a munkám" - idézte fel Dagan. A lengyelországi Lódzból származó lány a tárgyak között felismerte tanárainak fényképeit is, akik a lódzi gettó 1944. júniusi felszámolása kerültek Auschwitzba.
Tanúvallomást mondott Else Baker szinti túlélő, Marian Turski lengyelországi zsidó, történész, valamint Stanislaw Zalewski, az Auschwitzot túlélt lengyel politikai fogoly is.
A Zsidó Világkongresszus (WJC) nevében felszólalt a szervezet elnöke, Roland S. Lauder. "Auschwitz egy nagy seb, amely soha nem gyógyul meg, amely mindig fájni fog" - fogalmazott. Feltette a kérdést, vajon mi lett volna az ő sorsa, ha 1944 februárjában nem New Yorkban születik, hanem Magyarországon, ahonnan a nagyszülei származtak. "Túléltem volna? Nem, egyike volnék a 430 ezer itt meggyilkolt magyarországi zsidónak" - mondta Lauder.
Felidézte: "Németország és Ausztria előkészítették, megteremtették és megvalósították ezt a pusztító rosszat". Hozzátette: közben "egyetlen európai állam sem akadályozta a nácikat", a zsidóknak "hátat fordított" az Egyesült Államok is, amely 1938-ban nem akarta befogadni a zsidó menekülteket. "Túl sok ember, túl sok országban okozta Auschwitzot" - jelentette ki a WJC elnöke.
Európa-szerte "szerencsére akadt egy maroknyi, romlatlan ember is", a Világ Igazai, akik életüket kockáztatva zsidókat mentettek - mondta Lauder. Figyelmeztetett a ma feléledő antiszemitizmus veszélyére, amelynek kezeléséhez, mint mondta, "nem elegendőek a politikai beszédek", hanem "szükség van kemény és szigorú törvényekre".
A megemlékezést ökumenikus imák zárták, ezt követően a túlélők és az állami küldöttségek vezetői lerótták tiszteletüket a birkenaui gázkamrák romjainál létesített, a láger áldozatainak szentelt emlékmű előtt.
Magyarországot a megemlékezésen Orbán Viktor miniszterelnök képviselte, feleségével, Lévai Anikóval együtt.
