Az Európai Bizottság elnöke azt szeretné, ha az új osztrák kormány hídépítő lenne Kelet felé, mind az éghajlatvédelem, mind a migráció ügyében. Ursula von der Leyen ezt akkor fejtette ki, amikor Brüsszelben fogadta a régi-új osztrák kancellárt, annak beiktatása után mindössze 5 nappal. Az egyeztetés már csak azért is érdekes, mert Ausztriában jelenleg a konzervatívok a zöldekkel fogtak össze, így az ország kísérleti laboratóriumként szolgálhat az egész EU számára. Azon felül Brüsszel pár hete meghirdette a zöld programot és már itt fontos átfedések lehetnek a bécsi elképzelésekkel. Az elnök asszony pedig azt szeretné, ha az osztrákok iskolát teremtenének ezen a téren.
De Brüsszel támogatást remél az első negyedév végén közzéteendő migrációs terveihez is. Von der Leyen úgy fogalmazott, hogy ebben a tekintetben is igencsak hitelesnek tartja az osztrák kabinet törekvéseit. Előzőleg Sebastian Kurz arról beszélt, hogy országa egyértelműen a Nyugat része, de igen jók a kapcsolatai Kelet-Európával és a Bizottság erre támaszkodni is kíván. A kancellár utalt arra, hogy a napi politikában csak egyre mélyebb lesz az árok a kontinens két fele között, ám ő szeretne közreműködni a viszony rendezésében. Egyben dicsérte, hogy tárgyalópartnere is azt szeretné, ha megjavulna a mérgezett kelet-nyugati légkör. Az osztrák politikus már csütörtökön, Prágában találkozik a V4-ek vezetőivel.
Az viszont ütközési pont von der Leyennel, hogy Ausztria a Brexit után sem akar az eddiginél többet befizetni az uniós költségvetésbe, ahhoz viszont ragaszkodik, hogy megmaradjon az agrártámogatások jelenlegi szintje. Továbbá hogy költsenek többet a külső határok őrizetére.
A többi közt magyar példával igazolja az elemzés, hogy populista, illiberális kormányok egyre inkább kiaknázzák, hogy külföldre szakadt polgáraik csak mérsékelten érdeklődnek a hazai választások iránt. Sőt az ilyen hatalmak azon vannak, hogy lehetőleg ne is adhassák le voksukat azok, akik tartósan elhagyták országukat. A szerző, a Corriere della Sera egyik rovatvezetője, és az illusztrációként mellékelt kép azt mutatja, hogy Orbán Viktor éppen borítékba teszi voksát a szavazóurna előtt. Federico Fubini azt írja, hogy a választási diszkrimináció már Európában is megjelent, miután összesen 17 millióan élnek és dolgoznak valamelyik más tagállamban az EU-n belül. Többségük fiatalabb és képzettebb, mint a földrész átlaga, azon kívül javarészt az új tagállamokat képviselik, amelyek hajlamosak a demagóg sovinizmusra.
A magyar, olasz, lengyel és görög adatok bizonyítják, milyen mértékben korlátozzák ezeknek az embereknek a jogait, mert a hatalmon lévő populisták pontosan tudják, hogy a diaszpóra nem velük van, ezért sokszor kifejezetten igyekszik eltántorítani annak tagjait a szavazástól. A magyar miniszterelnök pl. egyértelműen megnehezítette a választási részvételt a nyugaton dolgozó magyarok számára, miközben a környező államok magyar kisebbsége számára megkönnyítette azt. A határon túliak ugyanis inkább hajlamosak a Fidesz mellé állni. Nyugaton a választásra jogosult magyarok 4 %-a lakik, de közülük legutóbb csupán kevesebb mint 15 % élt a jogával és ment el voksolni. Merthogy az nagyon körülményes, hiszen nincs elég szavazóhelyiség. És sokan nem hajlandóak több száz kilométert utazni, majd órákig sorban állni.
Orbán számára a nagyarányú elvándorlás idáig biztonsági szelepet jelentett, hiszen javarészt a liberális gondolkodású emberek mentek el. De arra kell felkészülni, hogy egyre gyakoribb lesz az ilyesfajta választási diszkrimináció a populisták részéről. Ám civil szervezetek segíthetnek, hogy az érintettek regisztráltassák magukat, majd voksoljanak is. Pl. úgy, hogy megszervezik a szállítást és fogják a sort a várakozás során. Ám hosszú távon az kell, hogy tagállamok minden jogosult számára teremtsék meg a szavazás lehetőségét, hiszen itt alapvetően a demokratikus elvek érvényesüléséről van szó.
Ha sikerül visszaszereznie a hatalmat, akkor az olasz Liga vezére felújítja populista programját és helyreállítja a kapcsolatokat olyan kedvenc partnereivel, mint Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor. A politikus a kisvárosok segítségével igyekszik visszadolgozni magát a hatalomba, azaz követi Donald Trump és Boris Johnson példáját, és nagyon úgy néz ki, hogy megfelelő húrt talált el ezeken a településeken. Épp ezért a szélsőséges politikus végiglátogat egy sor ilyen mezőgazdasági központot a nem egészen két hét múlva esedékes, kulcsfontosságú Emilia-Romagna tartománybeli választás előtt. Ha ott nyer, akkor megbukhat Rómában a jelenlegi koalíció és így az egész országban a szavazóurnákhoz hívják az embereket, majd ennek nyomán megnyílhat az út Matteo Salvini számára, de ezúttal már a kormány élére. Ebben sokat segít neki a karizmája és a bevándorlás-ellenessége.
Azt mondja, miközben napjában átlag 10 eseményen vesz részt a kampányban, hogy a vidéken még fontos az identitás, ott egyelőre érintetlen a társadalom szövete, számítanak az értékek, a gazdaság, az adó és az olyan téma, mint a migránsok. Elismeri ugyanakkor, hogy a nagyvárosokban rosszul áll a szénája. Megosztó politikája nyomán keletkezett a Hering mozgalom, amelynek felhívására időről időre ezrek tiltakoznak ellene az utcákon. De faluhelyen az emberek még jobban ismerik egymást, ezért ott sokkal kevésbé ér célba a gyökértelen globalisták üzenete, jóval többet jelent az identitás, állítja Salvini.
A német Alkotmánybíróság alelnöke fontosnak tartja, hogy az EU gyakoroljon nyomást Lengyelországra az igazságszolgáltatás reformjának meghiúsításra, mert aggasztó, amilyen mértékben a lengyel kormány leépíti a jogállamot. Stephan Harbarth, aki hamarosan valószínűleg átveszi a testület vezetését, azt hangsúlyozza, hogy a változások a nyugati jogrendre is hatással vannak, noha egyértelmű eltérést jelentenek az uniós alapszerződésektől. Épp ezért egész Európának kell fellépnie ellene, és nem arról van szó, hogy beleavatkozna valamelyik tagállam belügyeibe. Úgy tapasztalja, hogy az akarat meg is van hozzá, csak nem szabad, hogy alábbhagyjon a Bizottság, illetve az Európai Bíróság részéről, mert itt nem elég a hazai civilkurázsi.
Jelezte egyúttal, hogy a kedvezőtlen magyar és lengyel tapasztalatok alapján változtatni kell a német alaptörvényen is, nehogy kellemetlen meglepetések érjék a németeket. Bár arról szó sincs, hogy náluk olyan támadások érnék az Alkotmánybíróságot, mint a lengyeleknél.
A jogász, aki egy évvel ezelőtt még az uniópártok helyettes frakcióvezetőjeként dolgozott, fontosnak tartja, hogy a taláros testület vezetője minden körülmények között a jogállamiságot támogassa, hiszen az napjainkban erős nyomásnak van kitéve. De a lényeg, hogy a testület kollektívan legyen erős. Ugyanakkor az is fontos, hogy más országokban pontosan tudják: ha egy tagállamban megszületik például egy nemzetközi elfogatási parancs, akkor azt most egy megbízható intézmény bocsátotta ki, vagy olyan, amely csupán jogállaminak nevezi magát.
Hogy a lengyel miniszterelnök a többi közt éppen Harbarth példájára hivatkozik, amikor a kormány bele akar szólni a bírák kinevezésébe, hiszen ő is a politikából került az igazságszolgáltatásba, arra az érintett úgy reagált, hogy Németországban nem a végrehajtó hatalom dönti el kénye-kedve szerint, kiből lehet bíró. A törvényhozás kétharmadának jóváhagyása kell hozzá, ami jelen állás szerint legalább négy frakció áldását igényli.
Az észt elnök asszony teljesen kiszámíthatatlannak tartja Oroszországot, mivel az még a saját maga által aláírt nemzetközi egyezményeket sem veszi komolyan. Kersti Kaljulaid – a francia államfőtől eltérően – továbbra is igen fontosnak tekinti a NATO által nyújtott védelmet és 12 évi uniós tapasztalat birtokában változatlanul bízik az EU-ban is, mert annak egyszerűen nincs alternatívája. Mint mondja, negatív véleménye ellenére is tárgyalni kell Moszkvával, de nem szabad feladni a közös elveket, így a kelet-ukrajnai rendezést előirányzó Minszki megállapodást sem. Annál is kevésbé, mert az orosz állam nem szabad és nem demokratikus.
A politikus az épülő Északi Áramlat 2 gázvezetéket sem biztonsági, sem környezetvédelmi szempontból nem tartja elfogadhatónak. Trumpról viszont gondolhatnak bármit, az tény, hogy fontosnak ítéli meg Kelet-Európa biztonságát és ezért hajlandó is lépéseket tenni, tette hozzá. Az észtek kimagaslanak abból a szempontból, hogy a lakosság számához képest igen sok szakértőt küldtek a Frontex kötelékébe az európai határok védelmében. Emellett közreműködnek a menedékkérők befogadásában. Az már más kérdés, hogy ezek az emberek gyakran tovább mennek tehetősebb országokba. Vagyis létezik a másodlagos migráció. Ezért a politikus szerint valami más megoldást kell találni a kvóták helyett. Arra is kitért, hogy az észteknél hiába része a kormánynak egy idegenellenes párt, az mindig megszavazza az európai jogszabályok alkalmazását, és nem akar kilépni az EU-ból.
Szlovákia más, mint Magyarország vagy Csehország, mert a szlovákoknál igen sok a független sajtóorgánum, amelyek kőkeményen megvédték önállóságukat. És ez azután igen fontosnak bizonyult, amikor a hatalom a kettős újságíró gyilkossággal átlépett egy határt. Így világítja meg a helyzetet Peter Zajac, egykori ellenzéki és parlamenti képviselő. Az apropó az, hogy Pozsonyban ma kezdődik az ügy főkolomposának tekintett üzletember pere és nagyon úgy néz ki, hogy Marian Kocner korrupt hálózata a legfelső politikai körökig elért. A szálakat viszont az interjúalany szerint Fico és Kalinák, akkori belügyminiszter mozgatta, a miniszterelnök intézményesítette a korrupciót. Mindazonáltal a felelősségre vonást megússzák az oknyomozó újságíró és menyasszonya megölése ügyében.
A média leleplezte ezeket a törvénytelen kapcsolatokat a politika és gazdaság között. De, jegyzi meg a 73 éves irodalmár, az országban döntő változást hozhat a jövő hónap végén esedékes választás. Az emberek ugyanis már látják, hogy igenis fel lehet lépni az urambátyám rendszer ellen, már ha az igazságszolgáltatás tisztességesen végzi a dolgát. Zajac még akkor fenntartja ezt a véleményét, ha sokan attól félnek, hogy márciustól ultrajobbos kormány alakulhat, egy fasiszta párt részvételével. Szerinte a félelmek csupán hisztériából fakadnak. Az ország már tisztában azzal, miként lehet legyűrni az autokratákat. Ám ahhoz legalább egy emberöltőnyi idő kell, hogy a szlovákok megszabaduljanak a Meciar, illetve a Fico-korszak következményeitől.
Tavaly csupán fele annyi menekült jutott el a tengeren Olaszországba, mint egy évvel korábban, 2017-hez képest pedig 90 %-os a visszaesés. Az olasz Belügyminisztérium adatai szerint az elmúlt évben összesen alig 11 ezren érték el az ország partjait, köszönhetően annak a vitatott egyezménynek, amelyet két éve még a szociáldemokrata kormány kötött Líbiával. Ám pár napja az Égei-tengeren 11 migráns belefulladt a a vízbe, amikor hajójuk szerencsétlenül járt. Köztük volt 8 gyerek is. Előzőleg egy hasonló esetnél, szintén a görög szigetek közelében, 12-en vesztették életüket. A statisztika azt mutatja, hogy minden ezer migránsból 17 számára végzetesen ér véget az utazás. De az illetékes ENSZ hivatal szerint a szám még nagyobb volna, ha nem járnák a Földközi-tengert magán mentőhajók.
Közben a Bizottság ismét felszólított több tagállamot, köztük Németországot, hogy önkéntes alapon vegyenek át kísérő nélküli fiatalkorúakat a túlzsúfolt görög táborokból. Ott ugyanis 3 ezer gyereket egyszerűen nem tudnak megfelelően elhelyezni. Idekapcsolódik, hogy az Europol a spanyol rendőrséggel közösen leleplezett egy embercsempész hálózatot. Összesen 47 gyanúsítottat vettek őrizetbe, akik az eddigi adatok szerint 130 migráns juttattak el Afrikából Európába hamis papírok segítségével. Csak az úti okmányok 7-8 ezer euróba kerültek, és marokkói székhelyű banda jó egymillió eurónyi bevételhez jutott működése során.
