Tovább bővült a foglalkoztatottság tavaly szeptember és november között: ekkor már 4 millió 517 ezren dolgoztak, a 15-64 évesek foglalkoztatási rátája pedig 70,2 százalékra emelkedett. Ez 0,5 százalékos, 23 ezer fős bővülést jelent az egy évvel korábbihoz képest – tette közzé a legfrissebb adatokat a KSH. Eközben a munkanélküliség 3,5 százalékon állt, ami összességében 163 ezer munkanélkülit takar.
Ezek az adatok nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően jók, a 3,5 százalékos munkanélküliségi ráta az Európai Unióban az ötödik legalacsonyabb – emeli ki az adatok kapcsán rendszeresen a kormány. Legutóbb Bodó Sándor, a Pénzügyminisztérium foglalkoztatás politikáért felelős államtitkára beszélt erről még decemberben; szerinte a több mint 1 évvel ezelőtt indított munkaerőpiaci reformprogram beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Azt ugyanakkor sem ő, sem az azóta a foglalkoztatás politikát is bekebelező Innovációs és Technológiai Minisztérium nem említi a friss adatok kapcsán kiadott közleményében, hogy hiába az egyre bővülő munkaerőpiac, a fiatalok munkanélküliségét tekintve még mindig nem állunk valami fényesen. Sőt, arányuk jelentősen meg is ugrott a legutóbbi méréskor. Tavaly szeptember és november között a 15–24 éves munkanélküliek száma 8 300 fővel nőtt, vagyis már 43 ezren vannak, miközben egy évvel korábban még csak 35 ezren voltak. A növekedés a tavaszi, nyári időszakok kivételével az elmúlt években folyamatos volt, így már minden negyedik munkanélküli közülük kerül ki. A munkanélküliségi ráta ezen fiatalok körében már 13,2 százalék, ami 2,9 százalékos növekedést jelent. A korosztály foglalkoztatási rátája egy év alatt 1,7 százalékponttal 28,2 százalékra csökkent, így a 15-24 évesek közül 21 ezerrel kevesebben, mindössze 284 ezren vállalnak munkát.
Márpedig, ha egy fiatal munkanélküliként kezdi munkaerőpiaci pályafutását, az hosszú távon is meghatározó lehet. Részben azért, mert éppen abban az időszakban nem fejlődik, amikor kortársai a szakma alapjait a gyakorlatban is elsajátítják. Részben pedig azért, mert a munkáltatók szemében is negatív jelzésként hathat a korábbi munkanélküliség ténye – hívta fel a figyelmet a legújabb Munkaerőpiaci tükörben megjelent tanulmányában Csillag Márton. A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa a 2011-2012-ben érettségizett, és ezután felsőfokú tanulmányokat nem folytató férfiak életpályáján vizsgálta meg: milyen munkaerőpiaci helyzetben lesz öt évvel az érettségi után társaihoz képest az a fiatal, aki az érettségi megszerzését követő két évben számottevő időt tölt el regisztrált álláskeresőként vagy közmunkásként. Már az is beszédes adat, hogy mindössze a fiataloknak mindössze 60 százaléka nem volt regisztrált álláskereső vagy közmunkás az érettségi utáni két évben, negyedük fél évig keresett munkát, a többiek még annál is hosszabban.
A kutatásból az is kiderült ugyanakkor, hogy a hat hónapnál rövidebb ideig tartó munkanélküliség még nem rontja számottevően a fiatalok későbbi munkaerőpiaci helyzetét, egy 7-12 hónapos munkanélküliség viszont már negatívan befolyásolja a későbbi esélyeket. Ha pedig ezalatt a fiatal közfoglalkoztatott is volt, különösen nehéz helyzetbe kerül, márpedig a fiatalok csaknem 6 százaléka ebbe a körbe tartozott.
A közmunka egyértelműen előre jelzi a későbbi munkanélküliségbe vagy további közfoglalkoztatásba való „bennragadást” – fogalmaz a kutató. A közmunkaprogramba is bekerült állástalan fiatalok ugyanis 3 hónappal többet töltöttek hasonló státusban az érettségit követő ötödik évben is, és mintegy 1,3 hónappal kevesebb ideig dolgoztak az elsődleges munkaerőpiacon, mint azok, akik nem voltak munkanélküliek. Ha viszont a fiatal csak munkanélküli volt, de nem volt közmunkás, az nem hatott ilyen kedvezőtlenül – állapította meg Csillag Márton. Az állástalanság negatív következményei a bérekben is megmutatkoztak: a munkanélküliséggel indító fiatalok később mintegy 10 százalékkal kevesebbet kerestek, és szintén mintegy 10 százalékkal nagyobb eséllyel végeztek olyan munkát, amihez túlképzettek voltak. E téren is különösen azok jártak rosszul, akik tartós munkanélküliek és közfoglalkoztatottak is voltak, mivel náluk a túlképzettség esélye mintegy másfélszer magasabb volt „simán” induló társaikhoz képest.
