Az ombudsmant egy szülő kereste meg: az édesanya azt sérelmezte, hogy gyermekét – és tudomása szerint más diákokat is – osztályfőnöke többször arcon ütötte, emellett ordítozott vele. Ez ahhoz vezetett, hogy a gyereknek fáj a hasa, feszült, az ételt nem eszi meg, ha iskolába kell mennie. Mindez egy hajdú-bihari baptista általános iskolában történt.
A szülő hiába fordult az iskola vezetőjéhez, majd az egyházi fenntartóhoz, nem kapott érdemi választ. Bár az igazgató vizsgálatot indított, szerinte nem volt példa arra, hogy megpofoztak volna gyereket, azonban a tanárnő a „fejbe kólintást” módszeresen alkalmazta. Az iskolai vizsgálat során meghallgatott pedagógusok inkább a gyerek gyenge teljesítményét, képességi korlátait nevezték problémának. A szülő kérte az érintett pedagógus eltávolítását az iskolából, ám az igazgató inkább a gyereket akarta elküldeni.
Az ombudsman megállapította: az ügyben nemcsak a szülői panasz kivizsgálása maradt el súlyosan aggályos módon, hanem egyenesen a bántalmazott gyermeket próbálta az iskola igazgatója eltanácsolni. Szerinte az igazgató visszaélt hatáskörével, a bántalmazás miatt a panaszos szülőre és a tanulóra nyomást gyakorolt azzal, hogy az eltanácsolás módszerét alkalmazta. Úgy véli, a munkáltatók nem érdekeltek az ilyen ügyek érdemi kivizsgálásában, mert az rontana az intézmény megítélésén.
A biztos szerint a gyermekek jogainak védelmére hivatott jogszabályi környezet, rendőrségi, intézményi, fenntartói, munkáltatói gyakorlat nem nyújt kellő garanciát a gyerekeket bántalmazó személyekkel szemben. A visszásságokra az érintett iskola, a fenntartó és az Emberi Erőforrások Minisztériumának figyelmét is felhívta, arra kérve a szaktárcát, vizsgálják felül a vonatkozó szabályozást.
