A brit választók egyértelmű üzenetet küldtek a múlt héten a Munkáspártnak, és kőkeményen utasították el Jeremy Corbyn radikális baloldali irányvonalát.
Ez intő jel kell, hogy legyen az európai baloldali pártok számára is. A legutóbbi, 2017 júniusában megrendezett brit parlamenti választás után Corbyn politikája követendő példának számított sok európai szocialista politikus szemében. Úgy vélték, a centrumból el kell mozdulni a balszárny irányába, jobban kell képviselni a tradicionális baloldali értékeket. A munkáspárti vezető ünnepelt sztár lett az irányváltást követelő baloldali gondolkodók számára.
A Labour vezetőjének globalizmusellenes jelszavaira azonban ma már nem vevő a társadalom. A gazdasági, majd a menekültválság után egy ideig ugyan sokan vélték úgy, hogy az európai szociáldemokrata pártok számára a jövőt egy karakteresebb baloldali politika jelenti, és a populisták további előretörését is így lehet megakadályozni, a gyakorlat azonban nem támasztotta alá ezt az elméletet.
Már a francia példa is azt jelezte: ha egy szocialista párt elhanyagolja a centrista szavazókat, és csak a baloldaliakra koncentrál, az a biztos összeomláshoz vezet. A portugál, illetve a spanyol szocialisták is annak köszönhették sikerüket az idei választásokon (Spanyolországban kettő is volt belőle), hogy olyan témákat karoltak fel, amelyek nem csak egy bizonyos, óhatatlanul szűkebb réteget érintenek. Pedro Sánchez spanyol kormányfő például a menekülteket érintő rendelkezések szigorításától sem riadt vissza, de nem ment olyan messzire, mint az idei koppenhágai voksolást megnyerő dán szociáldemokraták. A brit eredmény kivált a német SPD-nek jött rosszkor, hiszen a párt éppen december elején hirdetett balra átot.
Talán még nem késő felismerni: a centrummal való szakítás csakis katasztrófához vezethet a baloldalon.