A lakosság 36 százaléka akkora tartalékkal sem rendelkezik, hogy a következő hónapot átvészelje, ha elveszítené a jelenlegi rendszeres jövedelmét, munkabérét vagy nyugdíját. Majdnem ugyanennyien 1-2 hónapig tudnák fedezni kiadásaikat, 8 százalék bírná talán egy évig és mindössze 6 százaléknak van annyi pénze, hogy még 12 hónap után is lenne mihez nyúlnia – derült ki a Publicus Intézet Népszava felkérésére készített közvélemény-kutatásából.
A tartalékokat illetően az átlagnál is kiszolgáltatottabbak a nők, az alacsony végzettségűek, a 60 évnél idősebbek és azok, akik csak a nyugdíjukból élnek. Utóbbiak közül majdnem minden második embernek teljesen elfogy a pénze a hó végére, ha átmenetileg elmaradna vagy késne a kifizetés, már élelmet sem tudna venni magának a következő hónapban.
A lakosság egészét tekintve javuló megélhetési helyzetet mutat ugyan a Publicus – november készített telefonos – felmérése, de egyes csoportok, leginkább a nyugdíjasok hétköznapi anyagi gondjai egyre erősödnek.
A megkérdezettek 27 százaléka arról számolt be, hogy ma kevesebb kiadást engedhet meg magának, mint néhány éve, de még azok sem dőlhetnek hátra, akiknek reálértéken nőttek a bevételeik. A 8 százaléknyi felhőtlenül élő mellett ugyan a lakosság egynegyede nyilatkozta azt, hogy jól kijön a keresetéből, de ők is csak alkalmanként tudnak tartalékot félretenni. További 28 százaléknak elég ugyan a havi pénze, de megtakarítani már egyetlen fillért sem tud, hogy legyen mihez nyúlnia, ha egy váratlan kiadással találja magát szemben. A nyugdíjas korosztályban ennél sokkal rosszabbak az arányok: mindössze 4 százalék engedhet meg magának bármilyen kiadást, és további 12 százaléknak marad alkalmanként pénze a hó végén, amihez nem kell hozzányúlnia. A korosztály fele azonban éppen hogy kijön a nyugdíjából vagy komoly anyagi gondjai vannak.
A felmérés azt igazolta, hogy az életkor mellett nagyon nem mindegy, kinek milyen a politikai értékrendje, hol él, meddig tanult, mert ezek a tényezők alapvetően határozzák meg objektíven az anyagi javakhoz való hozzáférését és így a szubjektív értékítéletét is a saját megélhetésének alakulásáról. Mindent összevetve a legnehezebb anyagi helyzetben a csak nyugdíjból élők mellett a legfeljebb 8 általánossal rendelkező aktív korú, 30-44 év közötti nők vannak.
A kormánypártokhoz kötődők 44 százaléka felelte azt, hogy ma jobban él, mint korábban. Csak 17 százalékuk látja úgy, hogy romlott az életszínvonala. Meglepő szélsőségek jellemzik a jobbikosokat: 41 százalékuk majdnem a Fidesz-pártiakhoz hasonló javulásról számolt be, másik 40 százalékuk azonban életszínvonala romlását tapasztalja. Mindeközben a szocialista párthoz köthető válaszadóknak mindössze 2 százaléka, a DK-sok 9 százaléka érzi az előrelépést, s utóbbi párt híveinek többsége, 55 százaléka állítja, hogy ma rosszabbul él, mint korábban.
Miközben az elmaradott vidéki térségekben nagy nehézségek között élők számára még ma is az látszik az egyetlen kiútnak a csapdahelyzetből, ha a fővárosban vagy Pest megyében találnak munkát, később otthont is, a budapestiek jelentős része nem érzi, hogy ez a Kánaán. Az itt élők negyede ugyan jobban él, mint néhány éve, de 40 százalékuk rosszabbnak látja a helyzetét. Ezek a válaszok úgy születtek, hogy közben a megkérdezettek bekalkulálták: egyre több pénz kell a megélhetéshez. Abban már eltértek a vélemények, hogy mennyivel, de még a Fidesz-tábor többsége szerint is legalább 10, 13 százalékuk szerint pedig 20 százaléknál is nagyobb mértékű a drágulás. Ennél sokkal többen, az ellenzékiek egyharmada érzi túl nagynak az árak emelkedését. Ez a magyarázat arra, hogy miért kell lemondani egyre nagyobb tömegeknek például egy meghibásodott háztartási gép pótlásáról. Ennek a körnek a növekedésére figyelmeztet, hogy egy év alatt majdnem tíz százalékkal lettek többen, akik nem tudtak új berendezést venni az elromlott helyett, arányuk ma már több mint a lakosság egyharmada.
Nem jobb a helyzet a szolgáltatásokhoz való hozzáférést nézve sem. A nők majdnem negyede nyilatkozott úgy, hogy az elmúlt egy évben nem volt mindig pénze fodrászhoz menni, amikor kellett volna, a lakosság 16 százaléka ezért nem jutott el moziba, 15 százalék nem tudta megvenni a kinézett könyvet, 34 százalék pedig csak álmodozni tudott egy külföldi utazásról. A nyugdíjasok több mint fele látja úgy, hogy már nem tud takarékosabban élni, nincs miről lemondania, túl kevés a pénze, de a lakosság egészét nézve is nagyon magas ez az arány, 38 százaléknyi. Anyagilag folyamatosan a megélhetés határán táncol a Momentum fiatal támogatóit kivéve valamennyi ellenzéki párt tábora, s az alacsony iskolai végzettségűek is.
Amikor a Publicus Intézet kérdezőbiztosai arra kérdeztek rá, hogy az emberek mire költik el a jövedelmüket, az az eredmény jött ki, hogy 35 százalék megy élelmiszerre és 33 százalék a lakás fenntartására, valamint a rezsire.
Drágán betegítjük, drágán gyógyíttatjuk magunkat
Megdöbbentően sok pénzt fordítanak a magyarok az egészségükkel kapcsolatos kiadásokra.
Ha összeadjuk, hogy a válaszolók átlagosan a jövedelmük 9 százalékát hálapénzként fizetik ki az állami egészségügyi rendszerben, 8 százaléknyi összeg megy magánegészségügyi szolgáltatókhoz és újabb 9 százaléknyi bér vagy 12 százaléknyi nyugdíj fedezi a gyógyszerkiadásokat, akkor – nyilván egyénenként változó mértékben, de – összességében a magyar lakosság a havi bevétele egynegyedét költi el arra, hogy „működőképes” legyen.
Nemcsak ez az arány lesújtó, hanem az is, hogy a másik oldalon mekkora összegek mennek el arra, hogy megbetegítsék magukat az emberek. A kutatás alapján a jövedelmek 4 százalékát italra, 9 százalékát dohányárura költik a magyarok, de vélhetően ennél is rosszabb a valós helyzet, mert ezeknél a kérdéseknél volt messze a legmagasabb azok száma, akik azt felelték, ezt nem tudják, vagy nem akarják megválaszolni. A negatív szokások mellé társul, hogy a lakosság nagy része túl keveset szán azokra a tevékenységekre, amelyek segítenék a napi robotból való kilépést, a kulturális feltöltődést vagy a sportolást.
A tipikus magyar fogyasztó szeretne jó minőségű termékeket venni és enni, de ahhoz, hogy ezt megtehesse, folyamatosan figyelnie kell az akciókat, árleszállításokat. Ezt teszi a válaszolók 56 százaléka, sőt a legtudatosabb fogyasztók, így a diplomások 70, a fővárosban és megyeszékhelyeken élők 63-63 százaléka. Változatlanul kevesen engedhetik meg maguknak, hogy beüljenek egy étterembe, vagy rendszeresen járjanak színházba, koncertekre, bár a KSH adatai a tavalyi, még kisebb körhöz mérten ezen a téren érezhető javulást mutatnak.
