Évről-évre készülnek a nagy napra, a hálaadás utáni péntekre a Black Friday-rajongók, hogy lecsapjanak a kinézett, vágyott termékre, lehetőleg valamilyen nagy árengedményt is bezsebelve. Az Amerikából importált nemzeti ünnepből nekünk csak a vásárlás része jutott, azt viszont amúgy magyarosan alaposan át is alakították a bevételorientált kereskedők.
Nálunk szó sincs a termésbetakarítás dicsőítéséről, a hálaadásról, a közönség figyelmét a jó előre beharangozott, hihetetlen mértékű leárazások vonzzák. A szinte tökélyre fejlesztett reklámok szélsőséges esetben 50-80 százalékos áresést is kilátásba helyeznek, a többség azonban ennél kisebb diszkonttal csábítja a vásárlókat. Idén az egyik elemzőcég kiszámolta: a valóságos átlagos engedmény jóval húsz százalék alatt van – ennyi egy sima leárazáskor, vagy egy jó alkuval is összejöhet. Hogy mégis tömegek igyekeznek ezen a napon pótolni az elmaradt vásárlást, vagy ennyire előrehozzák a karácsonyi ajándék beszerzését, amögött már pszichológiai okokat kell keresni.
Idén azonban valami elromlott. Az egyik nagy webáruház, ha pénteket látott a naptárban, rögtön Black Fridayt kiáltott, de a jelenség általánosságban is elharapódzott a kereskedők között. Így voltak boltok, amelyek előrehozták a korábban konszenzus alapján egy napra időzített akciót, majd láss csodát, a hagyományos időszakban újra meghirdették azt, de már nem egy napra, hanem egy egész hétvégére. Mondhatni, megszűnt annak varázsa, hogy a raktárkészlet kisöpréséből az egyszerű vásárlónak is származhat valami haszna: már hajnaltól a gép előtt ül, kéz az egéren, és várja a percet, hogy kattinthasson a „készlet erejéig”.
Most a vásárló kedvetlenül válogat, mint más napokon, és lehet, hogy nem is vesz semmit. A webáruházaknak így is meglesz novemberre a 80 milliárdos akciós bevételük.