A kedden jogerősen letöltendő börtönre ítélt Kocsis István egy személyben jelképezi az elmúlt harminc év politikai rögvalóját.
Mérnök, aki ebbéli tehetségét gonosz célok szolgálatába állította. Már a Műszaki Egyetemen eldönthette, hogy a közélet szálait mérnöki pontossággal összekuszálva halmoz magának címeket, kapcsolatokat, vagyont. Így kádári pártbizottsági tagból vált MDF-essé, majd az Antall- és – zökkenőmentesen - a Horn-kormány állami cégek eladásáért felelős, egyre magasabb rangú vezetőjévé. Így alakult ki szoros viszonya Csányi Sándor OTP-vezérrel is.
Az első Orbán-kormány éveit a magánosítás egyik nagy német nyertesnél tölthette. 2002 után az állami Paksi Atomerőmű élére került. A 2003-as, radioaktív szennyezéssel járó baleset furamód az egységet birtokló Magyar Villamos Művek élére repítette. 2008-ban Gyurcsányék mégis feszülten elcsapták. Tán mert megneszelték, hogy – a szintén zavaros múltú, titkosszolgálatokkal kapcsolatba hozott Szász Andrással együtt - elkezdte az állami konszern vagyonának trükkös megcsapolását. Vagy mert Csányival közösen megvehette volna az MVM-et.
Bár ezután hamar megtették a BKV élére, itt már Orbánék alá játszott. Így 2011-ig – az offshore-ügyek megjelenéséig – a Fidesz is meghagyta a fővárosi közlekedési cég élén. Igaz, az MVM kapcsán már ekkor vád alá helyezték, az OTP-csoportnál középvezetői állást kapott, és Orbán Viktorral is megtalálta a közös hangot. Így sokak szerint neki „köszönhetjük” a paksi atomerőmű finoman szólva zavaros bővítését is: az illetékes miniszter, Süli János beiktatását a díszpáholyból szemlélhette.
Az elmúlt tíz év során legalábbis hasonlóan fordulatos – bírósági korrupciós gyanút, felmentéseket, haláleseteket hozó – bírósági eljárás végén most börtön várja. Bár szerintem ezt sem hagyja annyiban.
Nem olyan típus.