Ferenc pápától már megszokhattuk, előszeretettel látogat el olyan országokba, ahol a katolikusok elenyésző kisebbségben élnek, vagy a társadalom kirekesztettjeinek számítanak. Példaként említhetnénk februári, Arab Emírségekben tett látogatását, március végi marokkói, májusi bulgáriai és észak-macedóniai, szeptemberi mozambiki, madagaszkári és mauritiusi vizitjét. Múlt héten Thaiföldre érkezett, majd Japánba utazott tovább, e két államban is szinte jelentéktelen számú keresztény kisebbség él.
Múlt héten Bangkokban egy igen fontos problémára hívta fel a figyelmet, amely vendéglátói számára is meglehetősen kényes téma. Arról beszélt ugyanis mintegy 60 ezer hívő előtt, hogy Thaiföldön továbbra is komoly gondot jelent az emberkereskedelem, a nők és gyermekek szexuális kihasználása. Thaiföld miniszterelnöke, az egykor puccsal hatalomra került Prajut Csan-ocsa már az idei parlamenti választás előtt ígéretet tett arra, hogy véget vet ennek a nem éppen dicsőséges hagyománynak, mindez idáig azonban vajmi kevés eredményt ért el. Bangkokban több olyan negyed is létezik, ahol szexturisták bukkannak fel. Mindez óriási üzlet az emberkereskedők számára: külföldi, például kambodzsai nőknek tisztességes munkát, megélhetést ígérnek, majd a helyszínen derül ki, milyen „élet” is vár rájuk, mibe kényszerítik bele őket. Becslések nincsenek arról, Thaiföldön hány prostituált lehet, ám számukat több százezerre becsülik.
Japánban teljesen más kérdés állt Ferenc pápa látogatásának középpontjában: Nagaszakiban tett látogatása során az atomfegyverek megsemmisítéséért szállt síkra, amely – mint emlékeztetett rá – „annyi szenvedést okozott már”, különösen 1945-ben, Japánban. Kifejtette, erkölcstelen hadi célra felhasználni a nukleáris energiát. Etikátlannak nevezte azokat az országokat is, amelyek atomfegyverre tettek szert. „Az emberi szív egyik legnagyobb óhaja, hogy béke és stabilitás uralkodjék a világban. A nukleáris és más fegyverek jelenléte nem a megfelelő válasz. Éppen új problémákat idéz elő.” Hozzátette, az elrettentő fegyverek jelenléte megrontja a nemzetek közötti kapcsolatokat és lehetetlenné teszi a párbeszédet. Minden bizonnyal Donald Trump politikájára utalva megjegyezte, a multilateralizmus korszakának erózióját éljük át, emiatt még nehezebbé válik a helyzet a világban.
Ferenc pápa hétfőn Tokióban a 2011. márciusi pusztító földrengés, majd az azt követő szökőár és nukleáris katasztrófa túlélőivel találkozott. Emlékeztetett rá, hogy mintegy 50 ezer embernek továbbra sincs állandó lakóhelye, s összesen mintegy 18 ezren vesztettél életüket a katasztrófák láncolata során.
A pápa látogatásával rövid időre reflektorfénybe került a maroknyi, Japánban élő keresztény. Az első misszionárius, aki a szigetország területére lépett, 1549-ben a jezsuita Xavéri Szent Ferenc volt: Kagosimánál szállt partra három japán kísérőjével és két másik jezsuita szerzetessel. Szent Ignácnak írt leveleiből kiderült, komoly gondot jelentett számára a japán nyelv elsajátítása, egy hónapba telt, amíg megtanulta japánul elmondani a tízparancsolatot. Feltűnt ugyanakkor számára, mennyire műveltek és gondoskodóak a japánok.
Hittérítő tevékenysége során a XVII. század elején már mintegy 300 ezer keresztény élhetett az országban, a lakosság három százaléka. Fellegváruknak Nagaszaki és környéke számított. A hittérítés gyors sikere arra is visszavezethető, hogy sok helyi kereskedő azért választotta a kereszténységet, mert úgy vélte, így könnyebben tud a nyugat-európapaiakkal üzletet kötni.
Csakhogy a Japánban élő keresztények számára nem teremhetett sok babér, brutálisan üldözni kezdték őket. A tokiói sógun mind nagyobb veszélyt látott a katolicizmus elterjedésében (ezt nevezik az ország történelmében Edo-kornak), ezért 1614-ben be is tiltották a vallást. A keresztények többsége – nem teljesen önszántából – áttért a buddhista hitre, ám voltak olyanok is, akik titokban, megtartották vallásukat és utódaiknak is átadták a hitet.
A kereszténység a következő két és fél évszázadban majdnem eltűnt Japánban. A Meidzsi-restauráció azonban fordulatot hozott, 1867-ben került trónra a felvilágosult Mucuhito császár. Államvallássá tették ugyan a sintót, de 1873-ban véget vetettek a kereszténység tilalmának. Ekkor derült ki, hogy Nagaszaki környékén mintegy 60 ezer „titkos keresztény” él, akik megőrizték őseik vallását. A titkos keresztények – a kirisitanok – hét generációja az életét kockáztatva gyakorolhatta csak vallását, s mindezt úgy, hogy Japánból kitiltották a keresztény papokat és misszionáriusokat. Az írástudatlan parasztok gyakorlatilag szájhagyomány útján ismertették meg az Igét utódaikkal.
Ferenc pápa egyik önéletrajzi könyvében árulta el, mindig is közel érezte magához japán kultúráját. Nem sokkal azután, hogy 1958-ban belépett a jezsuita rendbe, a szigetországban akarta terjeszteni a hitet, de egészségügyi problémái miatt feljebbvalói nem engedték oda. Most, több mint négy évtizeddel később megvalósulhatott a nagy álma. Vasárnap ellátogatott ahhoz a Nagaszakinál található emlékműhöz, amelyet 26 keresztény 1597-es kivégzése miatt állítottak. Útja során megszólította a „titkos keresztény” közösség tagjait is, akik mindmáig nem voltak hajlandóak betagozódni a katolikus egyházba. Pedig 1981-ben, amikor II. János Pál látogatott el Japánba, a közeledés jeleként meghívta őket egyik szentmiséjére.
Jelenleg legfeljebb néhány száz titkos keresztény maradhatott a szigetországban, ők rendszeresen, évente néhány alkalommal találkoznak egymással. Liturgiájuk is eltér a katolikus egyházétól, több elemet vettek át a buddhizmustól. Számukra is különösen fontos például az elhunyt halálának első, harmadik és hetedik évfordulója.
A XX. században a katolikusok és a protestánsok több egyetemet, kórházat, menhelyet alapítottak. Manapság a másfélmillió japán keresztény mintegy harmada katolikus, 16 egyházmegyével és 800 plébániával rendelkeznek. Hogy mennyire elenyésző kisebbségben vannak, jelzi: a lakosság mintegy fél százalékát teszik ki. Sokan közülük bevándorlók, fülöp-szigetekiek, dél-koreaiak. A katolikus iskolák ugyanakkor igen jó hírnévnek örvendenek.
