A Financial Times-ban a jegybankelnök az euró bevezetését stratégiai hibának, hamis dogmának minősítette. Mit gondol erről?
Az elnök olvasói levelét érdemes tágabb összefüggésben is szemlélni. Írása ugyanis nem egy közgazdász véleménye, hanem az MNB elnökéé, és ismerve az Orbán Viktor valamint Matolcsy György közötti szoros bizalmi viszonyt, elképzelhetetlen, hogy a miniszterelnök jóváhagyása nélkül nyilatkozna egy ilyen fajsúlyú kérdésben egy befolyásos külföldi lapban. A piaci és politikai elemzők is ezt figyelembe véve értelmezik szavait.
Eszerint kimondhatjuk: kormányzati álláspont lenne Matolcsy György véleménye?
Inkább csak üzenet. A magyar jegybankelnök szerint hiányoztak, és ma is hiányoznak az európai közös valuta szükséges pillérei: a közös állam, a közös költségvetés, egy euróövezeti pénzügyminisztérium. Érdemes emlékeztetni arra, hogy az optimális valutaövezet elmélete, amelyért Robert Mundell kanadai közgazdász Nobel-díjat kapott, közel hat évtizedes múltra tekint vissza. A Matolcsy György által említettek nem feltételei egy optimális valutaövezetnek, a történeti példák, mint az 1865 és 1927 közötti Latin Monetáris Unió, vagy a Skandináv Érmeunió is ellentmondanak ennek, de ma is több tucat valutaövezet létezik a világban önálló államok részvételével. Az elnök éppen azokat az elemeket hiányolja, amelyekre a magországokban, a gazdaságilag fejlett tagállamokban is erős törekvés van, és amelyeknek éppen az Orbán-kormány áll oly hevesen ellen.
Matolcsy György az euró egykori megteremtésének okát az amerikai dollárral folytatott versenyben, a szovjet befolyás kiterjedésének megállításában és a német újraegyesítésben egyszerre látja. Egyetért ezzel?
Ez egyszerűen ostobaság. Mintha az MNB elnöke nem ismerné az Európai Unió történetét. A második világháború utáni Európa újjáépítésének jelentős eszmeáramlata volt a föderalizmus, az úgynevezett neofunkcionalizmus, amelyek az európai integrációt fontosnak, a tartós európai béke zálogának tekintették. Az 1957-es Római Szerződés, amelyet az Európai Unió alapító okmányának tekintünk, több helyütt is utal a monetáris politika összehangolására. Az 1960-as évek elejére egyre szélesebb körben vált elfogadottá az a nézet, hogy a gazdasági integráció elengedhetetlen része egy monetáris unió létrehozása és a közös valuta bevezetése.
Vagyis Matolcsy György gondolatmenetéből az következhetne, hogy már az Unió hat alapító országa is az amerikai dollárral akart versenyezni?
Sem akkor, sem később nem az amerikai dollárral versengő közös valuta létrehozása volt a cél. A közös pénz, a monetáris unió egy valóban mély és hatékony gazdasági integrációnak a szerves része. A monetáris unió gondolata mindig akkor kapott új erőre, amikor a világgazdaságban globális problémák jelentkeztek. Így az 1960-as évek végén, az 1970-es években, és a gazdasági és monetáris unió megvalósítását három szakaszban képzelték el. A dollár aranyra átválthatóságának megszűnése, tehát a második világháború utáni pénzügyi stabilitást biztosító Bretton Woods-i rendszer összeomlását követően létrejött a tagállamok valutáit szűk sávban tartó úgynevezett európai valutakígyó, amely bár rövid életű, de fontos próbálkozás volt. A hetvenes évek válságaira reagálva végül az akkori francia elnök, Valéry Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár támogatásával létrehozták 1978-ban az Európai Monetáris Rendszert és megszületett az Unió első közös pénze, az ECU (european currency unit - európai valuta egység), az euró elődje. Szóval az alapító országok nem a dollár versenytársát akarták létrehozni, hanem a monetáris rendszer stabilitását akarták megteremteni.
Mi volt a szerepe ebben Francois Mitterand akkori francia elnöknek, és Helmut Kohl nyugatnémet kancellárnak?
Matolcsy György a német egység áraként értelmezi az euró bevezetését. Ez teljesen téves és történelmietlen. Az Egységes Európai Okmány 1986-ban már egyértelműen a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását célozza. Az 1988. júniusi hannoveri csúcson valóban az elnök és a kancellár támogatásával bízták meg Jaques Delorst a részletes menetrend kidolgozásával, és az általa vezetett bizottság jelentése lett a Maastrichti Szerződés alapja. Ki beszélt 1986-ban vagy 1988 nyarán német újraegyesítésről - kérdezhetjük, amikor a páneurópai pikniket csak 1989 augusztusában szervezték meg, és a német egyesítésre még egy évet várni kellett.
A jegybankelnök szerint az Uniónak fel kell hagynia a kockázatos fantáziákkal egy olyan hatalom létrehozásáról, ami az Amerikai Egyesült Államok riválisa lehetne. Az Európai Egyesült Államok lehetséges víziója pedig egyszerre nyílt és rejtett háborút eredményezett az elmúlt húsz évben. Valóban?
Ez az orbáni háborús retorika, mert egyszerűen képtelenek a világ dolgait más aspektusból szemlélni. Amúgy, ha már "háború", akkor az nem az euró bevezetésével kezdődött, hanem sokkal korábban. Ám nem a nyugat-európai elit világhatalmi tervéről van szó - ahogyan Matolcsy György egy másik írásában fogalmaz -, hanem annak felismeréséről az Unió tagországaiban, hogy a világgazdasági versenyben külön-külön kicsik és gyengék, és nyilvánvaló, hogy saját nemzetgazdaságaik érdekeit az szolgálja legjobban, ha közösen, már lényegesen nagyobb gazdasági erőt képviselve vesznek részt a világgazdaságban. Nehéz persze eldönteni, hogy az MNB-elnök végül is mire gondol, hiszen azt is írja, hogy az eurót a szovjet terjeszkedés megállítására találták ki, és akkor vezették be, amikor a Szovjetunió már szétesett, így az lényegében okafogyottá vált. Ez is ostobaság.
Bárhogyan is gondolja Matolcsy, véleménye szerint az eurón többet veszítettek, mint nyertek az eurózóna országai?
Az eurozóna nem tökéletes rendszer. Ma már közhely, hogy a csatlakozás feltételeiként meghatározott úgynevezett konvergencia kritériumok tökéletlenek, nem alkalmasak arra, hogy megfelelően leírják egy gazdaság állapotát, nemcsak a munkaerőpiaci, szociális és más összefüggésekre nincsenek tekintettel, de olyan elsődleges makrogazdasági mutatót sem vesznek figyelembe mint a fizetési mérleg. Ráadásul a zóna létrehozásakor még ezeket a csökevényes kritériumokat is fölöttébb rugalmasan kezelték a déli nemzetek esetében. Ez néhány országban komoly nehézséget okozott a csatlakozást követő években. Az azonban vitathatatlan, hogy a közös valuta nélkül az amerikai jelzálogpiaci válság, amely olyan sokkot jelentett az eurozónának is, ami csak a nagy 1929-1933-as világgazdasági válsághoz mérhető, sokkal nagyobb pusztítást okozott volna az országok többségében. Ezt figyelmen kívül hagyni a gazdasági teljesítmény értékelésekor szakszerűtlen. Túl a kereskedelem és a pénzügyek területén élvezett előnyökön, a közös valuta sokkal nagyobb védelmet jelent a tagországok számára egy spekulatív támadás esetén, mint ha saját nemzeti valutával rendelkeznének.
Vagyis a saját valuta a leértékelés lehetőségével mégiscsak hatékony monetáris politikai eszközt biztosíthat egy országnak, vélik sokan.
Legfeljebb rövid távon. A pénzügyi szuverenitás legfontosabb eleme az önálló kamat- és főként árfolyampolitika. De ez sem alkalmas arra, hogy megakadályozza egy ország reáljövedelmének csökkenését, ha egy sokk következtében jelentősen megváltozik az árupiaci kereslet szerkezete. A leértékelés nem teremt új forrásokat a sokkal sújtott gazdaság számára.
Varga Mihály csattanós választ adott Matolcsy Györgynek, az Unió legígéretesebb kezdeményezésének minősítve az eurót. Ebben igaza van a pénzügyminiszternek?
Természetesen. Matolcsy Györgynek viszont nincs! Geopolitikai víziója annál inkább zavaros, és ez fölöttébb aggasztó. Az elmúlt hetek Matolcsy György szövegeit olvasva kibontakozik: vége az atlanti korszaknak, a nyugat hanyatlik, ezzel szemben a jövő Eurázsiáé, és a következő néhány évszázadban ez lesz a vezető erő. Az orbáni oroszbarátság, az egész ázsiai orientáció vonalába illeszkedik Matolcsy Györgynek ez a víziója. Van ennek egy lehetséges olvasata: Az orbáni rezsim összeegyeztethetetlen az Európai Unióval, előbb utóbb Magyarország kilép, addig is élvezi az uniótól kapott pénzt, miközben bomlasztja azt minden lehetséges módon. S jövőképként ott van az Oroszország uralta Eurázsiai Gazdasági Unió a saját új közös pénzével, az altyn-nal, amely mögött arany és elektromosság van. Oroszország, Kazahsztán, Fehéroroszország, Kirgizisztán és Örményország után mi is csatlakozhatunk majd az új Szovjetunióhoz. Ez Matolcsy György időutazása.
