A világelső Ashleigh Barty nyerte a sencseni tenisz WTA-világbajnokság női egyéni versenyét, múlt hétvégi sikeréért minden idők legmagasabb pénzdíját, 4,42 millió dollárt (1,298 milliárd forintot) kapott. A 23 éves ausztrál tekintélyes summát keresett, azonban napjainkban világszerte több mint 14 ezer játékos próbálkozik profi pályafutással, közülük pedig csak nagyon kevesen tudnak ebből akár csak minimális pénzt is csinálni, lévén a kisebb versenyeken kevés pénzt osztanak szét. Egy tanulmány szerint a nőknél a legjobb 250, a férfiaknál a legjobb 340 tudja legalább a versenyzéssel járó költségeket kitermelni.
Érdekes történettel bír Marina Yudanov, aki jelenleg 570. a női világranglistán. A svéd játékos korosztályos bajnok volt hazájában, azonban fiatalon utálta a tenisszel járó kötelezettségeket és 18 évesen felhagyott a sporttal. Hat éven át ütőt sem ragadott, később azonban kísérleti jelleggel elindult országos versenyeken. Aztán 2017-ben, 27 évesen gondolt egyet, és felmondott munkahelyén. A Volvónál évi 34 ezer eurós fizetéssel járó mérnöki állással rendelkezett, azonban úgy érezte, hiányzik valami az életéből. Beleállt a teniszezők világába, arra az egyszerű, de megválaszolhatatlan kérdésre keresve a választ, hogy mi lett volna, ha...
„Remek munkám volt, sokáig jutottam a ranglétrán, jó fizetéssel, de minden nap csak arra tudtam gondolni, ki akarok menni a pályára és versenyezni akarok. Minden reggel ötkor keltem, hogy erőnléti edzést végezzek, aztán munka után egyből mentem teniszezni. A létezésemet töltötte be a versenyzés szenvedélyének üldözése. A munkatársaim azt mondták, jó döntést hoztam, és kövessem az álmaimat, de a szívük mélyén biztos azt gondolták, hogy mégis mi a francot csinál ez a lány, hogy kilép az állásából, és arra költi a megtakarított pénzét, hogy körbeutazza a világot és teniszezzen?” – írta Twitter-oldalán Yudanov, aki értelemszerűen világranglistás helyezés nélkül kezdett el versenyezni.
Saját és családja 20 ezer eurós megtakarításával indult el: ez az összeg segíti az utazás, a szállás és a felszerelés költségeinek fedezését. „Mindig ellenőrizni kell, hogy az adott torna mekkora pénzdíjat kínál, hány ranglista pontot lehet vele gyűjteni. Ha egy adott héten kevés tornát rendeznek világszerte, akkor messzebb kell utazni, mert a mezőny is erősebb. Ha messzebb kell menni, érdemes-e repülőjegybe fektetni? Tudok-e előbb utazni néhány nappal, hogy az időeltolódás okozta gondokat elkerüljem, vagy az már túl drága? Van-e másik játékos, akivel együtt tudok utazni, hogy megoszthassuk a szállás és étkezés költségeit, és akivel együtt tudok edzeni? Az egész egy nagy sakkjátszma” – fogalmazta meg a nehézségeket.
Edző nélkül Yudanov kénytelen saját maga feltérképezni a mezőnyt, „kémkedik” az ellenfél közösségi oldalain, vagy a barátokká váló játékostársakkal figyelteti meg a másnapi ellenfelet, hogy kidolgozza a taktikát.
A kisebb tornák selejtezőiben vonalbírók sincsen, a játékosok maguk bíráskodnak – Yudanov szerint ezt pedig sokan ki is használják. „Nagyon nagy a tét ezen a szinten is, és vannak labdamenetek, amik fontosabbak a többinél. Ha egy labda félig vonal volt, félig out, biztosak lehetünk benne, hogy a játékosok 80 százaléka outot kiált, ha az a saját érdekeit szolgálja. Elég csúnyán el tud fajulni, hatalmas viták alakulnak ki, rengeteg a dráma.”
A hozzá hasonló szinten lévő teniszezők számára akad egy gyors, ám illegális megoldás a bevételek kiegészítésére. Egy 3200 profi játékos válaszain alapuló 2018-as kutatás szerint 14,5 százalékuknak van tapasztalatuk sportfogadási csalásokkal kapcsolatban. Ezek a visszaélések főleg alacsonyabb szintű versenyeken történtek, az elit eseményeken nem találtak rendszerszintű problémákat.
„Az egyik játékos azt mondta, ha tenne egy kis pénzt az egyik alacsonyabban rangsorolt torna győztesére, több pénzt nyerhetne, mint a verseny bajnokának járó pénzdíj összege. Pénzügyileg nagyon ösztönző lehet bundázni, könnyen el lehet csábulni a nyereség láttán. Ha ezeken az alacsonyabb rangsorú tornákon valaki nem tud jól teljesíteni, akkor bizony anyagilag bajba kerül. Ezen a szinten nincsen nagy bevétel, maximum bundázás révén” – írta le Yudanov, aki két évvel az újrakezdett pályafutás után a hatodik legjobb svéd női teniszező.
Májusban megnyert a svédországi Verbergben egy kisebb tornát, amiért kicsit kevesebb mint 2000 fontot kapott – összehasonlításképp a wimbledoni főtábla első fordulójának kiesői 45 ezer fonttal mennek haza. Ha egyszer egy nagyobb pénzösszeget nyerne, az egyetlen komolyabb beruházás, amire költene, egy lakókocsi lenne, amivel utazhatna a versenyekre, és megoldaná a szállás kérdését is. A svéd teniszező azonban október 18-án 30 éves lett, az eredeti családi befektetés pedig szépen lassan elúszik, ugyanis az induló tőke alig negyede maradt már csak meg.
