Orbán Viktor mára nem a többpárti demokráciát, a szólás, a sajtó és a gyülekezés szabadságát hirdeti, hanem kitalálta az illiberális demokráciát. Az egykori lelkes demokrata megtestesíti az eltelt 30 évet: a tekintélyelvűség rendszeréből indult, hogy visszaérkezzen egy sajátos tekintélyelvűséghez – mutat rá Misha Glenny, aki újságíróként évtizedek óta foglalkozik Európa keleti felével. Ám úgy ítéli meg, hogy napjainkra a térség elveszett. Jelenleg a nacionalizmus és a türelmetlenség újabb korát éljük, ezért csak nehezen tudja felidézni a Berlini fal leomlásának eufóriáját és derűlátását. Az első figyelmeztetés a Jugoszlávia felbomlását kísérő súlyos erőszak volt. Már akkor sejteni lehetett, hogy az átmenet nem lesz sétagalopp. Az átalakulás nehézségei folytán hamar ki is alakult a megnevezés: gengszter kapitalizmus, benne korrupcióval, szervezett bűnözéssel.
A szerző, aki annak idején részenként másológépet csempészett be Rajk Lászlónak és Demszky Gábornak, megállapítja, hogy az idő félresöpörte az egykori ellenzékiek javarészét, noha azok kulcsszerepet töltöttek be a változásokban. A forradalom felfalta saját gyermekeit. Ám ennek fontos tanulságai vannak, mivel látszik, hogy a szovjet uralom öt évtizede után Kelet-Európában sokan nem kérnek egy másik nemzetek feletti szervezetből, még ha az sokkal toleránsabb és gazdagabb is. Ez azután legutóbb a 2008-as pénzügyi válság idején mutatkozott meg hangsúlyosan. Az a modell fordult át az ellenkezőjébe, amelytől a Nyugat azt várta, hogy az új demokráciák majd szépen leutánozzák. Ám Magyarországon például súlyos társadalmi hatást váltottak ki a jelzáloghitelek, és a tömeges csőd közepette gyorsan terjedt a populizmus rothadása.
A régióban Orbán Viktor az egyetlen egykori ellenzéki, akinek sikerült meghódítania a hatalmat, a lengyeleknél és a cseheknél kudarcot vallott a Szolidaritás, illetve Havel. Csakhogy ennek érdekében a magyar vezető elárulta ifjúkori eszményeit. De ezzel együtt látszik még az idealisták által hátrahagyott jelzés, mert hiába áll Magyarország és Lengyelország populista vezetés alatt, illetve hiába nagy az ilyen erők befolyása a cseheknél és a szlovákoknál. Azért a lakosság nagy része mindenütt makacs ellenállást tanúsít velük szemben, részben merítve 56 harcából. Hála éppen a közelmúlt történelmének, a 89-es forradalom még nem szenvedett teljesen vereséget. Ezzel együtt nagyon úgy tűnik, hogy végső soron illúziónak bizonyult.
Közép-Európában feszültséget vált ki a hivatalos retorika a LMBT-közösségekkel szemben. A Budapestről, Prágából és Varsóból keltezett körkép rámutat, hogy politikusok és egyházi személyiségek egyaránt gerjesztik a melegellenességet, mert így akarják növelni konzervatív bázisukat, illetve igyekeznek félelmet kiváltani a szavazók körében. Ily módon azonban szembemennek azzal, hogy a térségben az utóbbi időben jócskán javult a tolerancia és az empátia a szexuális és nemi kisebbségek iránt, köszönhetően annak, hogy a kis és nagyobb városokban egyre többen képviselik az aktivisták magabiztos új nemzedékét. Ugyanakkor a héten Prágában az hangzott el a földrész legnagyobb idevágó tanácskozásán, hogy a melegek és transzneműek esetében továbbra is létezik a Vasfüggöny, annak keleti oldalán erősödik a homofób gyűlölet, az erőszak és a hátrányos megkülönböztetés.
Magyarországon a negatív megítélésnek nincsenek olyan mély gyökerei, mint Lengyelországban. Az utóbbi hónapokban azonban a Fidesz a jelek szerint összehangolt melegellenes hadjáratot indított. Ideértve a Coca Cola elleni bojkottfelhívást, valamint Kövér László kemény kijelentését. A LMBT-réteg hasznos célpont lehet Orbán számára, aki éveken át a migráció veszélyével riogatott. Kanicsár András újságíró és aktivista felidézte, hogy a kormánypolitika egyik alaptényezője, hogy közös ellenséget kell találni a magyarok számára. A bevándorlók, Brüsszel, az EU és soros után most a melegek vannak soron. Merthogy azok állítólag veszélyeztetik a katolikus értékeket és a családokat. Ám a másik oldalon mind többen ébrednek rá, hogy ezt nem szabad annyiban hagyni – mondja Kanicsár.
Német sajtóértesülés szerint Orbán Viktor a Köztársaság Nagy Érdemkeresztjét adományozza a volt bajor miniszterelnöknek, sőt, úgy tudni, hogy a kitüntetést a magyar vezető személyesen adja át, éppen aznap, amikor a török államfő is Budapesten lesz. Az indoklás szerint Edmund Stoiber, aki sokáig az CSU első embere is volt, a két ország kapcsolatainak előmozdításáért részesül ebben az elismerésben. Továbbá mivel mindig is figyelembe vette Európa sokszínűségét, egyenrangúan és megértéssel kezelte az eltérő történelmi utat bejáró nemzeteket, így végső soron hozzájárult a földrész újraegyesítéséhez.
A jelentés hozzáteszi, hogy a bajor keresztény szociálisok mindig szoros kapcsolatot ápoltak Orbánnal, többször is meghívták év eleji frakciótanácskozásukra, ám újabban kissé lehűlt a barátság. Az európai választás kampányában a CSU elnökhelyettese, Weber kijelentette, hogy nem kíván a Fidesz szavazataival a Bizottság elnöke lenni. Ezt azután a magyar politikus azzal viszonyozta, hogy Macron mellé állt, amikor az meg akarta akadályozni a bajor jelölt megválasztását.
Wolfgang Schüssel szerint napjaink autokratáit össze sem lehet hasonlítani azzal, ahogyan egykor Ceausescu, illetve a kínai kulturális forradalom terrorizálta a lakosságot, vagy akár a náci rezsim vagy Sztálin. Ez azonban nem jelenti azt, hogy napjainkban nem kell ébernek lenni és néven nevezni a dolgokat, ám mégiscsak más minőségről van szó. A volt osztrák kancellár, aki tagja a Fidesz EPP-tagságát kivizsgáló Bölcsek tanácsának, helyesli, hogy a Bizottság következő elnöke külön posztot hoz létre az európai életmodell védelmére, mivel nagyon sok migráns csakis a gazdasági lehetőséget látja, ám figyelmen kívül hagyja, hogy a jólét együtt jár egy sor személyes szabadságjoggal, amit tiszteletben kell tartani. Pedig a harmóniát csak így lehet megőrizni, tette hozzá a politikus, aki külön kihangsúlyozta, hogy itt nem hegemóniáról van szó.
Fontosnak nevezte egyúttal a bevándorlók beilleszkedését, valamint azt is, hogy meg kell követelni ezektől az emberektől a kötelezettségek betartását. Megjegyezte ugyanakkor, hogy migráció mindig is volt és lesz is. Ám annak nem szabad veszélyeztetnie az európai modellt. A politikus, aki benn ül a 2. legnagyobb orosz cég, a Lukoil Felügyelő Bizottságában, kifejtette, hogy Moszkvára két oldalról nehezedik nyomás: egyfelől vonzó alternatívát kínál számára Európa a maga nyílt társadalmával, másfelől viszont ott a kínai modell és Peking módszeresen a maga javára befolyásolja Oroszország keleti részét.
„Ami sok, az sok, Európának most már meg kell mutatnia a briteknek, merre van az ajtó”! – hangsúlyozza kommentárjában Dalibor Rohac, a konzervatív American Enterprise Institute elemzője. Úgy ítéli meg, hogy az EU túl sokáig hagyta menni a Brexitet a maga útján, de itt az idő, hogy most már inkább a saját dolgaival foglalkozzon. A britek 3 éve megszavazták a kiválást, és semmi sem utal arra, hogy változott volna a véleményük, tehát csak menjenek, isten hírével. A jelentős hosszabbításnak nincs értelme, az unió csak akkor jut előbbre saját, 450 milliós lakossága érdekében, ha a belső gondokra összpontosít, de a szigetországnak is ez a legjobb.
Hiszen itt olyan feladatok tornyosulnak, mint Szíria és Ukrajna, a közeledő gazdasági visszaesés, az erősödő tekintélyelvűség a többi közt Magyarországon, nem beszélve az olyan hosszú távú problémákról, mint a transzatlanti viszony és Kína. Nem szabad tovább pepecselni egy olyan állammal, amelynek szintén megvannak a maga politikai céljai. Elég a jóindulatból, de a távozásnak nincs jó módja, minden esetben alkut kell kötni. A felek jó ideje a gittet rágják és emiatt az Egyesült Királyság már nem működik a politikai gépezet. Johnsonnak sok hibája van, így hajlamos a szégyentelen demagógiára, de nagy igazságot mondott ki azzal, hogy össze kell hozni a Brexitet.
Persze ettől még egy sor kérdés nyitva marad az EU és a britek viszonyában. A kockázatok miatt nem érdemes új népszavazást tartani és nem visz előre az újabb választás sem. A szakértőnek egyébként meggyőződése, hogy a nemzeti érdekek úgyis visszavezérlik Londont az unióba. Ám jelenleg nincs értelme meghosszabbítani a válás agóniáját.
Végre leült egymással a magyar és az osztrák fél a Fertő-tó magyar oldalán tervezett nagyszabású idegenforgalmi beruházás ügyében, de az álláspontok nem közeledtek. Magyarországot a bécsi nagykövet, Nagy Andor képviselte a soproni fórumon és ragaszkodott ahhoz, hogy 75 millió eurónyi pénzből épülő szabadidőpark, hotel, több sportpálya, kikötő, valamint parkoló nem veszélyezteti a térség UNESCO világörökség státuszát. Ezt azonban Burgenlandban másként ítélik meg. Különben egy helyi portál azt közölte, hogy tisztázódtak az ellentétek, az osztrákok szerint azonban erről szó sincs. A legfontosabb azonban az, hogy egy év elteltével megindult a párbeszéd. Az azonban nem valószínű, hogy a magyar fél visszalépne a tervtől. Az engedélyeket már kiadták, de a munka még nem kezdődött meg. Egyébiránt Ausztria továbbra sem ismeri a részleteket.
