Őskőkori hűtőszekrényt találtak az osztrák Tudományos Akadémia régészei az ausztriai Kremsben. A mintegy 23 ezer évvel ezelőtt emelt kőépítményt egy jól szervezett vadász- és gyűjtögető csoport alkotta, ez eddig az egyetlen ilyen lelet ebből a korból - mondta el az ásatást vezető Thomas Einwögerer. Hasonló hústárolók azonban a mai napig léteznek.
Az Alsó-Ausztria északnyugati részének peremén lévő lelőhely az utolsó jégkorszak idején, időszámításunk előtt 24 500-18 000 évvel ezelőtt jobban hasonlított a mai Észak-Skandináviára, és jóval kevésbé a mai enyhe éghajlatú, szőlőtermelő vidékekre. "Egészen máshogy kell elképzelni, mint ma: egy nagyrészt fűvel benőtt hideg sztyeppe a földön kúszó fenyőfajtákkal, nyírfákkal vagy fűzfákkal" - mondta Einwögerer. A klíma leginkább száraz volt, a talaj pedig egész évben fagyott (permafrost) volt. Ha nyáron felerősödött a napsugárzás, csak a felszín olvadt fel némileg, a mélyedésekben sár alakult ki. Ez a terület igen alkalmas volt a vadászatra nagyvadakra, vonzóvá vált az őskőkorszaki vadászok számára - közölték a kutatatók.
Két kis hegyvonulat között egy katlanban a tudósok a pattintott kőkorszak korai időszakát feltáró lelőhelyen bukkantak a "kőhalomra", amelyet vélhetően rénszarvashús hűtésére, tárolására használtak az akkor élt emberek. A leletről kiderült, hogy nagyon is megtervezett volt: egy 40-szer 40 méteres nagy táborhely legmagasabb pontján kapott helyet, ahol a legszárazabb maradt a terület nedves-latyakos nyáron is. Egy rétegben kőlemezt fektettek le, erre rétegezték a kicsontozott húst, majd ismét kövek következtek - mondta Einwögerer. Nagyjából hat ilyen rétegezés után az "építmény" fél méter magas lett, oldalai nagyjából 2,5 méter hosszúak. Végül az egészet kövekkel fedték le.
Hasonló stratégiát követnek a ma élő inuitok is Kanada északi részén. A permafrost talaj alulról nagyon jól hűti a húst, ugyanakkor a réseken befúj a szél. Ezáltal mélyhűtéssel fagyasztott hús jön létre, amely hónapokig, vagy akár tovább is megőrzi szavatosságát, ugyanakkor védve marad a ragadozóktól, például rókáktól és farkasoktól. Ez akkoriban sokat segített a meglehetősen mobilis csoportoknak az élelemellátásban, hiszen hónapokra elhagyhatták a táborhelyet, majd visszatérve sem jelentett gondot a táplálkozás.
A helyszínen talált kőpengékből és ékszerekből az akkor élt emberek életére is következtetéseket tudtak levonni a szakértők. A csoport valószínűleg nagyon szervezetten élt. A raktározási módszert mindenesetre nagyon jól elsajátították, "mérsékelt erőfeszítéssel viszonylag sok húst tudtak konzerválni" - fogalmazott Einwögerer. A füstöléshez akkoriban nem volt elegendő fa, a levegőn szárításhoz pedig nagy állványokra és sok időre lett volna szükség.
Built stone features for storing meat dating back to 23.000 calBC! Exciting results in #Kammern_Grubgraben (Austria). Open day at @orea_news excavations #Paleolithic #Quaternary @oeaw pic.twitter.com/Tg3J71FVMX
— Barbara Horejs (@BarbaraHorejs) 2019. szeptember 26.
