Áder János példát vehetne lelkiismeretesség tekintetében Arnold Schwarzeneggertől. Az egykori testépítő és filmsztár, egyúttal Kalifornia volt kormányzója nemigen törődik a pártfegyelemmel, ha olyan égető problémáról van szó, mint a klímaváltozás. Környezetvédelmi elkötelezettségű politikusként Schwarzenegger kész szembehelyezkedni a szintén republikánus, ám a fenyegető klímakatasztrófával vajmi keveset foglalkozó Donald Trumppal is. Hazánk köztársasági elnöke ugyancsak megpróbálhatná rábírni a budapesti kabinetet halogató klímapolitikájának feladására.
Áder a nemzetközi színtéren ugyanis minden alkalmat megragad, hogy deklarálja elkötelezettségét a környezetvédelem iránt. Legfőbb közjogi méltóságként lehetősége nyílna nyomást gyakorolni a végrehajtó hatalomra, hogy az ösztönözze a megújuló energiaforrásokra való áttérést a fosszilis energiahordozók rovására. Tudjuk persze, hogy ez soha meg nem valósuló lehetőség. A jelenlegi államfő „a nemzet golyóstollához” hasonlóan nem él vétójogával, amennyiben Orbán Viktor számára létfontosságú javaslatot ver át a törvényhozáson a kormánypárti többség. Legyen szó a közjogi berendezkedésünket fenekestől felforgató alkotmánymódosításról, a munkavállalókat kizsigerelő jogszabályról vagy egyes Fidesz-közeli oligarchák érdekeinek megfelelő törvények szentesítéséről: Áder hivatalára bizton számíthat a kabinet.
Mégsem gondolom, hogy a klímaváltozás kormányzati elbagatellizálása kizárólag az Orbán-kabinet gazdasági holdudvarának érdekeivel magyarázható. Közismert tény ugyan, hogy e kedvezményezettek között akadnak, akik anyagilag érdekeltek a fosszilis energiahordozók széles körű használatában. Meggyőződésem mindazonáltal, hogy mélyebb ideológiai okok húzódnak meg a magyar kormány struccpolitikája mögött. A globális éghajlatváltozás tudniillik nem ismer országhatárokat, éppen ezért a szóban forgó probléma értelmezhetetlen a folyton a nemzeti szuverenitásra hivatkozó populisták számára. Az amazóniai erdőtüzek megfékezését célzó nemzetközi erőfeszítéseket nagyban hátráltatta Orbán Viktor elvbarátjának, Jair Bolsonarónak a nyilatkozata, aki „brazil belügynek” minősítette a Föld tüdejének világszerte aggodalmat kiváltó pusztulását. Donald Trump pedig az „America first” szlogen jegyében hátrált ki a párizsi klímavédelmi egyezményből. Általában elmondható, hogy az úgynevezett „szuverenisták” Achilles-sarkát elsősorban a klímaváltozás globális cselekvést igénylő problémája jelenti.
Áder János fonák helyzetbe került. Államfőként de facto Orbán Viktor alattvalója. Hiába ölti fel magára tehát az elkötelezett környezetvédő álarcát. A nemzeti szuverenitás dogmájához ragaszkodó, ezért a klímaváltozást makacsul tagadó Orbán-rezsimmel aligha akaszthat tengelyt. A folyók kiszáradása, az aszályok és hőhullámok egyre gyakoribbá válása miatt egyszer csak Áder is szembetalálhatja magát a népharaggal. Kérdés, megvárja-e azt a pontot, vagy még előbb kenyértörésre kerül a sor közte és felelőtlen miniszterelnökünk között.
A szerző publicista