Életének 84. évében, szerda hajnalban elhunyt Vekerdy Tamás – tudatta a pszichológus, író családja.
Vekerdy Tamás 1935-ben született, pszichológiai tanulmányai előtt jogi diplomát is szerzett. Volt házi tanító, színházi statiszta, nevelési tanácsadóban pszichológus, egyetemi docens. Fontos szerepet vállalt a Waldorf-intézmények meghonosításában. Több tucat könyv szerzője; országszerte tartott előadásokat szülőknek, pedagógusoknak. Munkásságát számos díjjal ismerték el: 1985-ben Kiváló Munkáért díjat kapott, 1996-ban az oktatási miniszter által adományozható szakmai elismeréssel, a Kiss Árpád-díjjal jutalmazták. Budapestért díjat is kapott 2000-ben, 2014-ben pedig Hazám-díjas lett.
Elkötelezett harcosa volt a tanszabadságnak – az oktatási rendszerünkről alkotott véleményét sosem rejtette véka alá. Nemcsak könyveiben, hanem folyóiratokban, televíziós és újságinterjúkban is bátran kimondta, mennyi „baromsággal” terhelik a gyerekeket a magyar iskolarendszerben ahelyett, hogy hagynák őket kibontakozni, házifeladat írása helyett szabadon játszani. Ezzel a tanulás öröme is elvész, csak szorongás van, ami nemcsak a diákok, hanem a szüleik, tanáraik életét is behálózza. „A mi oktatásunk egyik paradoxona: úgy akarunk teljesítményt kizsarolni, kifacsarni, hogy közben ugyanazt visszafogjuk. Öröm és élmény nélkül nincs világ- és önmegismerés” – mondta a Népszavának adott egyik legutóbbi interjújában.
Szavaira szakmai körökben és azon kívül is odafigyeltek. Jelen pillanatban felfoghatatlan, hogy már nem hallgathatjuk újabb előadásait, nem olvashatjuk újabb gondolatait, újságíróként nem hívhatjuk fel, hogy mondja el a véleményét az iskolarendszert érintő újabb kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban. Éppen most, amikor az oktatásirányítás ki tudja, hányadszor esett neki ismét a Vekerdy által szenvedélyesen védelmezett tanszabadság maradékai elfojtásának.
Egy olyan szaktekintélytől kell búcsúznunk, aki egész szakmai pályafutását az iránymutatásnak szentelte: a döntéshozók hogyan csinálhatnának jobb iskolát, a pedagógusok hogyan lehetnének jobb pedagógusok, a szülők jobb szülők. A középpontban mindig a gyerekek érdeke állt. Eddigi tanításaiból továbbra is erőt meríthetünk, ennek ellenére biztosra vehető: Vekerdy hiányát még hosszú évekig érezni fogjuk.
