A jelek szerint Németország számára felülírja a jogállami aggodalmakat a visegrádi csoporttal fennálló gazdasági együttműködés megőrzése. Merkel már augusztusban Budapesten reményét fejezte ki, hogy az EU fenntartja a támogatások eddigi szintjét mind a négy állam esetében. Vagyis átlépett azon, hogy a régióban visszalépést tapasztalni a demokrácia területén, és lesöpörte az asztalról azokat a kezdeményezéseket, hogy fogják vissza az uniós pénzeket, ha valamely kormány megsérti a közös alapelveket. Különösen igaz ez Lengyelországra, amely váratlanul a Brexit egyik haszonélvezőjévé lép elő, Berlinnek köszönhetően. Az ok az, hogy lengyel gazdaság igencsak prosperál, miközben a német adatok egyre rosszabbak.
Ennek megfelelően Varsóban pontosan érzékelik, hogy minél nagyobb egy ország, annál nagyobbat tud visszaütni, ha a németek netán büntetéssel hozakodnának elő. Nagy változás ez, hiszen a lengyelek nem egészen öt év alatt Európa problémás gyerekei lettek, noha korábban még modellnek számítottak. De arra is rájöttek, hogy nem szabad tengelyt akasztaniuk Berlinnel, mert különben teljesen elszigetelődhetnek. Ugyan még jócskán lehet számítani összecsapásokra Brüsszellel a jogállam miatt, a PiS kezében ott az adu: anyagi érdekektől vezérelve, a németek mind inkább látják, mennyire fontos, hogy Lengyelországban megmaradjon a beruházások magas szintje, ideértve az uniós felzárkóztatási alapokat is.
Ne bízz egy politikusban, ha az a népre hivatkozik, mert ez a kitétel csak azt jelzi, hogy részéről semmi jó sem várható. Ezt ajánlja a vezércikk, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a nép kifejezés sűrűn előfordul a politikai közbeszédben, ám a veszély akkor nő meg, amikor a fogalmat fegyverként használják fel a feltételezett ellenséggel szemben. És ez a jelenség egyre csak terjed a populizmus megerősödésével. A célpont vagy valamilyen külföldi erő, vagy egy vallási kisebbség, mint a muzulmánok, de ezek csak arra jók, hogy segítségükkel nagyobb dobjanak egy-egy bajbajutott vezető népszerűségén.
Sokszor a kirohanások olyan intézmények ellen irányulnak, amelyek az adott politikus útjában állnak, tehát a törvényhozás, az igazságszolgáltatás, a sajtó. Noha ezek a fékek és ellensúlyok alapvetőek a demokrácia megfelelő működése érdekében, kétségtelenül kellemetlenek olyan elnökök és kormányfők esetében, akik céljaik elérésére nemigen válogatnak az eszközökben. Ha valaki a néppel azonosítja magát, onnan már nincs messze, hogy ellenfelei egyúttal a nép ellenségei legyenek. Lásd Kaczynskit vagy Trumpot. Ha a „népet” gátolja, mondjuk, a bíróság, vagy a parlament, akkor az ilyen emberek hajlamosak alkotmánysértő tettekre. Ennélfogva a szavazópolgároknak nagyon oda kell figyelniük az ilyen veszedelmes kifejezésekre. Mert elárulják, hogy aki használja őket, az nem demokrata, hanem egy gazember.
Jan-Werner Müller arra figyelmeztet, hogy akkor lesz csak igazán haddelhadd, ha megbukik az amerikai elnök, hiszen Trumpot az a veszély fenyegeti, hogy bukása esetén börtönbe kerül. Ezért azután a lehető legrosszabbra kell felkészülni a részéről, hogy kibújjon a felelősség alól. A legjobb az volna – teszi hozzá a Princeton-i Egyetem populizmus kutatója –, ha a politikus a választásokon szenvedne vereséget, és nem az alkotmányos vádemelés miatt volna kénytelen szedni a sátorfáját. Az ilyen emberek képesek felfújni a társadalomban meglévő különbségeket. Azt hirdetik például, hogy az egyik oldalon vannak vidéken a nacionalisták, és velük szemben állnak a nagyképű városi kozmopoliták.
A tekintélyuralom hívei, ha hatalomra kerülnek, tanulnak egymástól, hasonló stratégiákat alkalmaznak, egyre kifinomultabb kormányzási technikákat vetnek be, de persze ez még nem jelenti, hogy legyőzhetetlenek lennének. Sikerük titka: a gazdaság, a kultúra és a rasszizmus. De mindig ott vannak mögöttük sajátos, nemzeti tényezők is, ezért nem lehet általános receptet kidolgozni ellenük. Ám ha valaki azt mondja, hogy a tudatlan tömegeket nem szabad engedni szóhoz jutni, az csak a populisták malmára hajtja a vizet. Hiszen sikerükben, mind Nagy-Britanniában, mind az USA-ban fontos szerepet töltött be, hogy csődöt mondtak a konzervatívok, illetve a republikánusok. Csak éppen Amerikában nem következett be az, ami Magyarországon, vagy Törökországban, mert közbeszólt a szövetségi államrendszer. És a szerkezetek kiélezett helyzetben keményebb ellenállást tudnak kifejteni, mint az utcai tiltakozások.
Brüsszelben teljesen légből kapottnak tartják, hogy Magyarország megakadályozná a brit kilépés meghosszabbítását, mert Orbán Viktor számára túl nagy a tét. Egyrészt mostanában dől el, hogy mekkora uniós támogatást kapnak az egyes államok a következő hétéves pénzügyi időszakban, másrészt nem mindegy, miként alakul a magyar politikus viszonya a többi európai vezetővel. Itt a kérdés úgy vetődik fel, hogy miért veszélyeztetné a 27-ek egységét olyasvalakiért, aki lehet, hogy holnap már nincs is hatalmon? Továbbá senki sem szeretne felelős lenni a rendezetlen brit kilépésért, ily módon az EU alighanem megszavazza, ha Johnson eleget tesz a londoni parlament döntésének és új időpontot kér. Mellesleg a brit kormány ez ügyben már a lengyeleknél is bepróbálkozott a vétó érdekében.
Maga a szigetország miniszterelnöke azonban teljes támadásba ment át, így Brüsszelben életbe lépett a válság üzemmód a jövő csütörtökön kezdődő, kétnapos csúcsértekezlet előtt. A kilátás teljesen bizonytalan, véglegesen bukni látszik a megállapodás lehetősége. Addig azonban a helyzet óráról órára változhat, annál is inkább, mivel a királynő hétfői beszéde előtt ismét szétszéledt a londoni törvényhozás, így addig Johnson teljesen szabad kezet kapott. Úgy tudni, még azt is mérlegeli, hogy el sem megy az állam- és kormányfők tanácskozására, mivel úgy ítéli meg, hogy ott úgysem tud dűlőre jutni Merkellel, Macronnal és a többiekkel. Akkor pedig inkább az elkerülhetetlen hazai választásokra összpontosít, azaz Nagy-Britannia a hó végén valóban ott hagyná az EU-t.
Az EU belügyminiszteri értekezletén a tagállamok nagy többsége visszautasította, hogy bárkit átvegyen a Földközi-tengeren kimentett menekültekből. Luxemburgban csupán az írek, a portugálok és a házigazdák csatlakoztak a közelmúltban kötött német-francia-olasz-máltai megállapodáshoz. A vendéglátó Asselborn igen csalódottnak mutatkozott. Mint mondta, azt még csak megérti, hogy a hazai migrációs gondok miatt a spanyolok és a svédek távol maradnak, de igen sajnálatosnak nevezte, hogy kitartanak negatív álláspontjuk mellett az olyan államok, mint Magyarország, valamint a többi visegrádi kormány, továbbá Ausztria.
Az Amnesty International igen fontosnak tartja, hogy megszülessen a megállapodás, mert különben megint az lesz, hogy a bajbajutottakat szállító mentőhajóknak megint heteket kell várakozniuk, míg végre beengedik őket valamelyik kikötőbe, ha addig az arra hajlandó államok vállalják a menedékkérők átvételét. A szervezet képviselője úgy nyilatkozott: ha lesz valamire való szerződés, az segít életeket menteni, egyben bizonyítja, hogy a tagállamok fontosnak tartják az alapértékeket és a nemzetközileg vállalt kötelezettségeiket.
Tényleg nem sok, de azért már valami. Így értékeli lap, hogy legalább már hét állam hajlandó önkéntes alapon segíteni, mivel így immár nem látszik teljesen reménytelennek a tengeri hajótöröttek helyzete. Egy fontos lépéssel közelebb jutottak a közös menedékpolitika reformjához, miután az éveken át teljesen elakadt. De pénteken újból összegyűlnek a kormányok megbízottai, hogy megvitassák, ki hangolja össze és finanszírozza az áttelepítéseket. Ám csakis az arra kapható országok koalíciója vezet el odáig, hogy humanitárius bánásmódban részesüljenek azok, akik oltalmat keresnek Európában, illetve hogy a tagok tisztességesek legyenk egymással szemben.
Az átvételt főként a magyarok, a csehek, a lengyelek és a szlovákok utasítják el, ők persze nem is fognak beszállni. De belpolitikai bírálatokkal küszködnek olyan kormányok is, amelyek önkéntes alapon készek befogadni a menedékkérőket. Még a német uniópártok frakcióvezetője is úgy gondolja, hogy a Máltán tető alá hozott, hat hónapra szóló megállapodás bátorítja az embercsempészeket. De az jó, hogy közben befuthatnak az olasz kikötőkbe a civil szervezetek mentőhajói, és hogy azért mocorognak más államok is az ügyben. Szóval kis lépésekkel ugyan, de azért megy előre a dolog.
Ausztria is meghosszabbítja az ellenőrzést fél évvel a magyar és a szlovén határon, éspedig arra hivatkozva, hogy előzőleg Németország is bejelentette: jövő májusig marad a vizsgálat a német-osztrák határállomásokon. Az osztrák belügyminiszter arra hivatkozott, hogy az intézkedés elriasztja az embercsempészeket. Egyben azt ígérte, hogy igyekeznek elkerülni a fennakadásokat a határátkelőkön. Erről tárgyalt is magyar, illetve szlovén kollégájával az uniós szakminiszterek luxemburgi tanácsülésén. Ezen kívül más intézkedéseket is tesznek osztrák részről, hogy megakadályozzák az illegális menekültek bejuttatására szakosodott bandák beszivárgását az országba. Itt a rendőrség és a határőrség egyaránt cselekedni fog, de hogy mit, azt biztonsági okokból nem árulják el.
Bécsben kezd új életet a Közép-Európai Egyetem, miután Magyarországról kipaterolták, hiszen Orbán Viktor egyfajta államellenségnek tekinti az alapító Soros Györgyöt. A rektor éppen azt hangoztatta a tanévnyitón, hogy a magyar kormány kiszorította őket eddigi otthonukból, ami botrány, de szerencsére jól végződött, mert az osztrák főváros tárt karokkal fogadta őket. A magyar hatóságok évek óta megkeserítették az iskola életét, emiatt a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított és az ügy fontos szerepet játszott abban, hogy az Európai Néppárt tavasszal felfüggesztette a Fidesz tagságát. Ám a magyar fél a külső nyomás ellenére sem hajlandó engedni. A költözés 200 millió euróba került a CEU-nak, de mint Ignatieff megjegyezte, szerencsére van egy tehetős támogatójuk, aki ugyanaz, mint aki annak idején létrehozta az egyetemet.
Bécsben kezd új életet a CEU, a diákok hangulata a sajnálat és öröm között ingadozik, illetve félnek attól, hogy az egyetemből elitista intézmény lesz. Utóbbit az magyarázza, hogy Ausztriában sokkal magasabbak a megélhetési költségek, ezért nem kizárt, hogy a jövőben csak a tehetősebbek tudnak beiratkozni. Amúgy az iskolát a magyar kormány szabályszerűen elűzte Budapestről, ezért több száz hallgató költözni kényszerült. Az iskola már jó ideje a jobboldali-konzervatív Orbán-kabinet célkeresztjébe került, alighanem liberális-értelmiségi szellemisége miatt. De a sortűz Soros ellen irányult, aki már a legrosszabb antiszemita uszításoknak van kitéve. Az évek során az ellenfél szépen kialakította az ellenségképet, illetve az összeesküvés elméletet, úgy hogy pellengérre került az egyetemen oktatott gender szak is, mint amely aláássa a „keresztény család alapjait”.
Fodor Éva rektorhelyettes arról beszél a cikkben, hogy a tanszabadság túlélte, mert egy másik országba települ át. Ám az árat Magyarország fizeti meg.
Magyarország tavalyhoz képest egy helyet javított a svájci Világgazdasági Fórum legújabb versenyképességi rangsorában, így most 141 állam közül a 47. helyen áll. A mutató a legátfogóbb nemzetközi felmérésének számít a tekintetben, hogy egy-egy ország mennyire képes helytállni a versenyben, de a magyar gazdaság esetében meglehetősen nagy szórást mutat a tucatnyi kategória, amelynek alapján kialakult az összkép. Kiugróan rossz a vállalkozói kultúra, az emberek nemigen szeretnek vállalkozni, ezért ebben az összehasonlításban csupán a 122-ek vagyunk. A hazai versenyt erősen torzítják az adók és az állami támogatások, ily módon ennél a pontnál nem jutottunk előbbre a 115. helynél. Nem sokkal jobb a munkaerő képzettsége sem, ahol a 112. helyet szereztük meg, és ebbe nagyban belejátszik a szakoktatás minősége. De ha azt nézzünk, milyen nehéz képzett munkáskezet találni, akkor egészen a sereghajtók közé tartozunk, a magunk 138. helyezésével.
Az intézmények állapota alapján a 63. helyen állunk, ezen belül a fékek és ellensúlyok állapota alapján a 101. helyig vittük. Figyelemre méltó továbbá, hogy nálunk nemigen érdemes jogi úton szembeszállni a fennálló szabályozással (134. hely), illetve hogy a rendszer túlszabályozott (106. hely). Ezzel szemben nem megoldott az összeférhetetlenség kizárása (121. helyezés). A kormány csupán hellyel-közzel gondoskodik a politikai stabilitásról (109). A szervezett bűnözés szintjét tekintve csak a 80. helyezés jutott nekünk.
Fejlett viszont az infrastruktúra (27. hely), bőven van autópálya és jók a közszolgáltatások. Nem rossz a makrogazdasági stabilitás (43. helyezés), és az innovációs képesség sem (41. hely).
