Hogy a magyar és a román biztosjelölt egyelőre az oldalvonalra került, az rámutat a kinevezési folyamat gyengeségeire, hogy nem nézik meg alaposabban a kiválasztottak magánéletét és pénzügyeit. Hiszen máskülönben szóba jöhetett volna, hogy bármelyiküket javasolják a bizottsági tagságra, miután mindkettő súlyos handycap-pel küzd. Trócsányi nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy teljesen levált az ügyvédi irodájáról. Azt is felrótták neki, hogy igazságügyi miniszterként ő rendelkezett arról: ki kell adni két fegyverkereskedőt Moszkvának, ahol azután azok azonnal visszanyerték szabadságukat. De hát ezeket a dolgokat simán meg lehet találni a Google-on, akkor miért nem vette senki sem a fáradságot hozzá von der Leyen csapatában? Miközben most már azon tanakodnak, hogy a két ügy miatt a Bizottság nem tudja megkezdeni a munkáját november 1-én, az eredetileg tervezett időpontban.
Brüsszelben arra hivatkoznak, hogy a kiválasztás a nemzeti kormányok dolga. De pont itt van a kutya elásva, mert a tagállamokat sokszor belpolitikai megfontolások vezérlik. Mindazonáltal hozzá nem értő, korrupt vagy politikailag kétes jelöltek így sem masíroznak be simán az EU-ba, mert az EP-nek itt kellő szava van. Ám a meghallgatásokat leszámítva, a képviselők nem ellenőrizhetik, mennyire felelnek meg a valóságnak a leendő biztosok által leadott nyilatkozatok. Ily módon azonban nem annyira a tényeken, hanem a pártcsaládok közti alkukon múlik, átjut-e valaki a strasbourgi szűrőn. Így most azt lehet várni, hogy Trócsányi és Plumb miatt valamelyik más frakció embere is elbukik.
Az EP-ben döbbenetet váltott ki, hogy a Parlament elnöke kétes mentőműveletbe kezdett, amikor azt kérte a Jogi Bizottságtól, hogy hétfőn tisztázza: teljes mértékben elutasítja a két jelöltet, vagy azért más posztra még alkalmasnak tartja őket. Ily módon nem erősödik az egyetlen, közvetlenül megválasztott uniós intézmény hitele, főleg azért nem, mert tisztségét Sassoli a román kormánypárt támogatásának köszönheti. Pont Plumb pártjának.
Vita támadt az Európai Parlamenten belül, hogy akkor igazából milyen álláspontot is foglalt el a Jogi Bizottság Trócsányi László és a román biztosjelölt ügyében. Az EP elnöke pontosítást kért, ezért a testület hétfőn újból összeül. Ám tagjai közül többen erre nem hajlandóak, mert úgy véli, hogy teljesen egyértelmű, amiről két napja határoztak: nem akarják, hogy a két politikus a Bizottság tagja legyen – közölte a grémium francia alelnöke, hozzátéve, hogy ez esetben a reszortcserét sem támogatják. Ezt megerősítette egy zöld képviselő is. Megfigyelők egyébként sem számítanak arra, hogy a JURI megváltoztatná véleményét. Bizalmas forrásokból azt hallani, hogy gyakorlatilag elszálltak Trócsányi és társának esélyei.
A jelentés idézi Orbán Viktort, aki a közrádióban alattomos, gyáva támadásnak minősítette az elutasítást. Mint írja, a jobboldali-nacionalista vezető szerint a jelölt azért húzza a rövidebbet, mert segített megvédeni az országot a migránsoktól. Csakhogy a strasbourgi indoklás egészen mást tartalmaz: egyrészt kifogásolja, hogy a Trócsányi-féle ügyvédi iroda akkor is kapott állami megbízásokat, amikor társalapítója már igazságügyi miniszter volt, másrészt pedig nehezményezi a (bukott) jelölt orosz kapcsolatait.
Trócsányi Lászlót azzal vádolják, hogy meggyengítette a magyar jogállamot, vagyis messze nem csupán az összeférhetetlenség az egyetlen kifogás vele szemben. Lydia Gall, a Human Rights Watchtól azt mondja, hogy ha ő lesz a bővítési biztos, akkor éppen azokat az elveket kellene előmozdítania a felvételre váró országokban, amelyeket ő maga odahaza lábbal tiport igazságügyi miniszterként. Máté Szabolcs, a TASZ szakmai igazgatója úgy véli, árulással ér fel ilyen valakit kiszemelni erre a tisztségre. Hiszen Trócsányi nevéhez olyan jogszabályok fűződnek, amelyek pl. szigorú ellenőrzést írnak elő a külföldi támogatást civil szervezetek esetében. De hozzá kapcsolódik a CEU kipaterolása is. A közigazgatási bíróságok felállítását pedig csupán elhalasztották – a heves nemzetközi tiltakozás láttán.
Egy francia újságíró, aki könyvet írt a magyar állapotokról, úgy gondolja, hogy Trócsányi tökéletesen alkalmazza az orbáni retorikát, amely módszeresen elutasít minden kritikát a rendszerrel szemben, mondván, hogy amögött jogi köntösbe burkolt politikai támadás rejlik. Martonyi János volt külügyminiszter ezzel szemben azt hangoztatja, hogy Trócsányi kitűnő jogász, és olyan EP-képviselők fordulnak ellene, akik csakis az ellenzéket hallgatják meg. Nagy Péter, a Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda tulajdonosa arra emlékeztet, hogy volt társa sosem lépett be a Fideszbe és nem is vett részt a Soros elleni szégyenletes kampányban. Ugyanakkor Stumpf István arra figyelmeztet, hogy ha az EP nem hajlandó elfogadni a jelöltet, akkor Orbán valaki még rosszabbat küld.
Beavatottak szerint a Néppárt igyekezett megmenteni a Trócsányi Lászlót csütörtökön a jogi kérdésekkel foglalkozó testületben. Egyik képviselője azzal érvelt: egyáltalán nem utal semmi sem arra, hogy az összeférhetetlenség a jövőben is fennáll. Ám a haladó, illetve baloldali frakció ellenállása folytán a konzervatívok kénytelenek voltak feladni álláspontjukat. Viszonzásul a szociáldemokraták nem voksoltak saját emberükre, a román Plumbra. Igaz ugyanakkor, hogy más politikusok esetében a bizottság sokkal elnézőbb volt. Viszont elképzelhető, hogy a keresztény- és szociáldemokraták satuba fogják a liberálisok embereit a meghallgatások során. Így a belga Reynderst, valamint a francia Goulard-t.
Egy megfigyelő azt mondja, hogy a kialakult helyzetben von der Leyen bizonyítani igyekszik Budapestnek, hogy ő kitart Trócsányi mellett. A magyar reakció meglehetősen felháborodott volt, a román kormány viszont a jelek szerint sokkal kevésbé ragaszkodik eddigi jelöltjéhez.
A portál beletekinthetett azokba a levelekbe, amelyekben a Jogi Bizottság megmagyarázza, miért állította le Trócsányi és Plumb jelölését, így már jobban érteni lehet az aggályokat. A magyar politikus esetében nagy súllyal esett latba, hogy az amerikai kiadatási kérelem ellenére kerülhetett Oroszországba két orosz gyanúsított. De az is sokat számított, hogy minisztersége idején kapott Paks ügyében megbízást az általa létrehozott ügyvédi iroda, noha itt elvileg összeférhetetlenség állt fenn. Az orosz viszony azért ennyire fontos, mert a bővítés és a szomszédságpolitika felelőseként Trócsányi olyan államokkal és térségekkel foglalkozna, mint Ukrajna, illetve a Nyugat-Balkán, ahol az erős Moszkvai stratégiai érdekeltsége.
Ráadásul az érdekütközést támasztja alá az ügyvédi iroda ügyében, hogy onnan választott személyes tanácsadót az igazságügyi tárca élén, miközben még társtulajdonos volt a cégben.
Hogy a bátor román Kövesi Laura lesz a hamarosan felálló Európai Ügyészség vezetője, az rossz hír a csalóknak és a korrupt politikusoknak – hangsúlyozza az elemzés. De az EU részéről nagyon is helyénvaló a döntés, hiszen a jogász odahaza már igencsak bizonyított. Olyannyira, hogy a román kormány mindent megtett, nehogy megkaphassa az új megbízatást. Csak éppen a próbálkozás látványosan kudarcot vallott. A rágalomkampány azt eredményezte, hogy kénytelenek voltak a jelölt mellé állni azok a tagállamok is, amelyek pedig inkább a francia vetélytársat favorizálták.
Az adófizetők és a civilek örülhetnek, mert láthatják, hogy Brüsszelben is van hatása annak, ha Romániában sok százezren tüntetnek a korrupció legalizálása ellen, illetve az is egyértelművé vált, hogy nem mindig jönnek be a zsarolási kísérletek. Kövesi azért is a legjobb választás, mert a szakmai hozzáértésen kívül megvan benne az akarat, hogy tengelyt akasszon a hatalmasokkal. A jelszava az: végül is mindannyian egy korrupciómentes, tiszta társadalomban akarunk élni. Hogy mekkora a félelem a leendő Ügyészséggel szemben, az lemérhető azon, hogy a lengyelek, de főként a magyarok nem akarnak csatlakozni hozzá, márpedig itt két olyan országról van szó, amelyben sok jel utal arra, hogy az uniós támogatások hasznát gyakorta a kormánypárthoz közeli erők fölözik le.
Nagy lépés volna előre, ha Budapest és Varsó is feladná az ellenkezését, de ehhez nyilvános nyomás kell. Pl. úgy, hogy a két országban jelenlévő német autógyárak megkérdezik, hogy mitől féltek ennyire, miért nem léptek be? Ám nemigen tapasztalni, hogy ezek a konszernek emlékeztessék Orbánt a független bíróságok fontosságára. Pedig aligha volt sürgetőbb arra utalni, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak az EU-ban, és hogy a jogállam a demokrácia, az egységes piac, valamint a kereskedelem alapja. Arról nem beszélve, hogy ha az unió a jó kormányzást, az átláthatóságot és a demokráciát hirdeti a világban, akkor bizonyítania kell, hogy saját soraiban is keményebben lép fel a korrupció és a visszaélések ellen.
Az Európa Tanács felszólította a magyar kormányt, hogy az hatékonyabb intézkedésekkel védje meg a gyerekek a prostitúciótól és az emberkereskedőktől, ideértve azokat, akik menekültként érkeznek, Így jobban fel kell készíteni azokat a szakembereket, akik az ilyen ügyekkel foglalkoznak, de arra is szükség van, hogy a kiskorúaknak jobban megmagyarázzák, milyen veszélyek leselkednek rájuk e tekintetben. Az illetékes szakértői testület azt követeli, hogy Magyarország vonja vissza a törvényt, amely megengedi a pénzbírságot, de még a börtönt is az olyan gyerekek esetében, akik prostitúcióra adják a fejüket. Őket ugyanis nem tetteseknek, hanem áldozatoknak kell tekinteni. A testület azt is szükségesnek tartja, hogy a hatóságok jobban szűrjék ki a menedékkérők közül a lehetséges célpontokat, és ez vonatkozik a tranzitzónákra is.
A vezércikk úgy látja, hogy Európa újabban dicséretesen áll hozzá a migrációs válsághoz. Így jó, hogy el akarják osztani mindazokat, akiket a Földközi-tengeren mentenek ki, ám az egész menedékrendszert meg kell újítani, azaz azt többé nem lehet csinálni, hogy a déli államokra hagyják az érkezők ellátását és a kérelmek feldolgozását. Meg persze a menekültek többsége úgyis továbbáll Németországba, illetve Északra, tehát nem jók a Dublini szabályok. A négy évvel ezelőtti nagy válság után Berlin semmire sem jutott a kvótajavaslattal, részben mivel a többi közt Magyarország és Lengyelország ellenezte. De azt már a német kormány is elismeri, hogy az elképzeléssel több baj is volt, hiszen csakis azokra vonatkozott volna, akik már menedéket kaptak, miközben pl. Olaszországban az érintettek többsége gazdasági migráns. Arról nem beszélve, hogy akiket kitoloncoltak, azok bármikor megint nekivághattak az útnak.
Bölcs dolog, hogy az alakulóban lévő új rendszert nem egyhangúan kell jóváhagyni, az csatlakozik a Máltán aláírt megállapodáshoz, aki akar. A gond ott van, hogy automatikusan kaput nyithat a megélhetési migránsok számára, tehát csábít az utánzásra. Azaz itt arra van szükség, hogy az átköltöztetés után felgyorsítsák a folyamodványok feldolgozását, és aki nem kap zöld jelzést, azt azonnal paterolják vissza oda, ahonnan elindult. Ehhez persze el kell érni, hogy saját országuk visszafogadja őket, amihez az EU és Ukrajna megállapodása lehet a modell. A lényeg, hogy a szegényebb országokban lássák: nem pálya az illegális migráció, de azért vannak törvényes csatornák is. Az uniót így lehet a legjobban megvédeni.
Lassan teljesen elfogadottá válik a politikában, hogy az a félelem gerjesztésére alapoz – mutat rá a kommentár, kiemelve, hogy az ukrán ügy miatt Trump azt hirdeti, hogy háború zajlik a botrányt kirobbantó ellenfeleivel. Boris Johnson pedig a lehetséges határokig feszítette a vitát, amikor arról beszélt a héten a parlamentben, hogy az ellenzék megadta magát az EU-nak. A kormányfő többszöri kérésre sem volt hajlandó visszafogni a harcias nyelvezetet. Ám mindketten tiszteletet élveznek sok millió ember szemében, mert a stílusuk jól passzol a politikai osztállyal szembeni elégedetlenséghez.
A Brexit hívei javarészt Európát és a bevándorlást okolják bajokért. Az amerikai elnök szintén idegeneket vesz célba, a mexikóiaktól a muzulmánokig, nem beszélve a szocialistákról, a liberálisokról és a „nyomorult” sajtóról. Az ilyesfajta kemény retorika járja a világban, Brazíliától kezdve a kihívóan illiberális Orbánig. A rossz hangulat elfogadhatóvá vált, sőt bizonyos esetekben nyerőnek bizonyult. Ez mindenütt azzal fenyeget, hogy olajat önt a tűzre, miközben a társadalmak világszerte mind inkább megosztottak.
Hasonló démonokkal küszködnek a közép- és kelet-európai valuták, a forint árfolyama rekordmélységbe zuhant, de ugyanez a helyzet a zlotyval is – nagyrészt, mivel az euróövezetben visszaesett a termelés. Elemzők szerint további gyengülésre kell felkészülni. Ez megint csak azt a régi keletű bölcsességet igazolja, miszerint ha a német gazdaság köhint, akkor megfázással azonnal ágynak esnek a volt szocialista államok. (A lengyeleknél további súlyos gondot jelentenek a jelzáloghitelek.) Az amerikai-kínai kereskedelmi vita kihatásai egyre inkább érezhetőek Európában is, így a befektetők eladják a kisebb, nyitott gazdaságok állampapírjait, mert azok meghaladják a befektetők kockázatvállalási hajlandóságát.
Egy londoni szakértő szerint a keleti fizetőeszközök továbbra is gyengék maradnak, mert sem a földrészen, sem a világban nem javul a gazdaság növekedési üteme és ez kihat a hazai keresletre. A forint kilátásai a legrosszabbak az összes közül a térségben, mivel a jegybank nem hajlandó közbelépni az árfolyamesés megállítására. Tardos Gergely, az OTP kutatási vezetője azt jósolja, hogy az állam addig jó szemmel nézi a jegyzés gyengülését, amíg az nem dobja meg túlságosan az inflációt.
