Négy éven belül immár negyedik alkalommal járulhatnak urnákhoz a spanyolok, miután kedden este végérvényesen eldőlt: nem tud kabinetet alakítani a feladattal megbízott Pedro Sánchez. VI. Fülöp király hétfőn utolsó erőfeszítést tett arra, hogy kiutat találjon a válságból, ám két napig tartó megbeszélései után senkit sem jelölt ki az új kabinet megalakítására, ami azt jelentette, nincs más megoldás, csak az előrehozott voksolás kiírása, amelyet november 10-én rendeznek meg.
A szocialista Sánchez politikai ellenfeleit bírálta azzal, hogy kudarcba fulladtak a megbeszélések, egyúttal pártja, a PSOE támogatására kérte a választókat a következő parlamenti voksoláson. „Lehetetlen volt teljesíteni azt a küldetést, amivel a választók bíztak meg április 28-án” – fejtette ki. Hozzátette, mivel nem volt többségük a törvényhozásban, így kormányt sem tudtak alakítani. A liberális Ciudadanosra, a konzervatív Néppártra, valamint a baloldali radikális Podemosra hárította a felelősséget. Az utóbbi politikai erőt irányító Pablo Iglesias ezzel szemben úgy vélte, Sánchez „történelmi hibát” követett el.
Az áprilisi választást követően Sánchez centrista kormányt akart létrehozni a Ciudadanosszal. A párt azonban már a választás előtt világossá tette, hogy a jobboldalon találta meg a helyét, így a Néppárttal, valamint a bevándorlásellenes (de nem euroszkeptikus) Vox-szal szövetkezne. A szocialisták vezetője több kísérletet is tett arra, hogy kormányába csábítsa a Ciudadanost, de nem járt sikerrel.
A megbízott kormányfő ezután a Podemosszal egyezkedett, de sosem került igazán közel egymáshoz Sánchez és Iglesias álláspontja. A szocialista kormányfő ugyanis nem akarta bevenni kormányába a baloldali radikálisokat, azt akarta, kívülről támogassák kabinetjét, ez azonban elfogadhatatlan volt a Podemos számára. Olyan megoldás körvonalazódott, hogy maga Iglesias nem lett volna a kormány tagja. Sánchez végül még azt is elfogadta volna, hogy a Podemos kapjon néhány tárcát, ám a kormányfő jelentéktelen minisztériumokat szánt a radikálisoknak, ők azonban ezzel nem érték be. Ráadásul ahogy telt-múlt az idő, úgy lett mérgesedett el mindinkább a viszony a két politikai erő között.
Semmi garancia sincs arra, hogy az előrehozott választás kiutat jelent a jelenlegi politikai válságból. Az is lehet, hogy a Podemosszal megállapodni annyira nem kívánó Sánchez stratégiája visszaüt, hiszen a választóknak elegük van az előrehozott választásokból, így elképzelhető, hogy az urnáknál őt okolják majd a kabinet létrejöttének elmaradásáért. A szocialisták elsőségét ugyan nem fenyegeti veszély, ám ha a Ciudadanos az előrehozott választás után is elutasítja az együttműködést a szocialistákkal, akkor az új parlamentben ugyanaz a helyzet alakulhat ki, mint a jelenlegiben.
A május végén megrendezett európai parlamenti választáson a szocialisták 32,9 százalékot szereztek, azóta azonban valamelyest visszaesett a támogatottságuk, vélhetően a kormányalakítással kapcsolatos egy helyben topogás miatt. A PSOE támogatottsága nagyjából 28 és 31 százalék között mozog. A spanyol belpolitikát korábban meghatározó konzervatív Néppárt sem tud kikászálódni a válságból, 18-21 százalékra számíthat. A Ciudadanos 12-14 százalékon áll. A Podemos támogatottsága is megrekedt a 12 és 14 százalék közötti szinten. Egyedül a Vox tudott erősödni számottevően az EP-választás óta: most 7 és 10 százalék között mérik a jobboldali populistákat.
