Miután az Országgyűlés elfogadta Pintér Sándor belügyminiszter választásokról szóló beszámolóját, melyet a fideszes képviselők is támogattak, Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese bejelentette, pártja kezdeményezi az országgyűlési választások szavazólapjainak megőrzését. Rogán úgy vélte, a „hatalmat birtokló pártok” nemcsak ellenérdekeltek a szavazatok újraszámlálásában, hanem minél hamarabb szeretnék azokat megsemmisíteni.
Pedig Pintér és az akkor még OVB-nek nevezett választási szervezet szerint a 2002-es parlamenti választások törvényes rendben és magas színvonalon zajlottak le. Mindez nem akadályozta meg a Fideszt abban, hogy "csalást" kiáltson. Áder János az akkori kétfordulós rendszerben már az első, a kormánypártnak kedvezőtlen választási forduló után jelezte, "a választás tisztaságának megőrzése érdekében" demokráciavonalat hoznak létre, mondván: a bejelentések alapján a választás eredményét befolyásoló visszaélések minden válfajára "több száz példát lehet mondani". A "demokráciaközpont" jelentése példátlannak nevezte, hogy a választásokon olyan eredmény szülessen, amely "homlokegyenest mást mutat, mint az összes közvélemény-kutató cég egybehangzó előrejelzése".
Bizony, daliás idők voltak ezek! 2002 után 2006-ban még előjött a Fidesz a választási csalás vádjával, hogy a 2010-es kétharmados győzelem után teljesen elfelejtse. Sőt, 2014-re új választási törvényeket írtak, amelyek az azóta már jól ismert módszerekkel erősítették saját esélyeiket: egyfordulós választás, többes ajánlás, kamupártok bőkezű finanszírozása, győzteskompenzáció, levélszavazás a határon túliak számára, külképviseleti sorbanállás a külföldön tartózkodóknak, és lehetne még sorolni. Mégsem kiáltottak farkast, pedig ha a másik oldalról - ellenzékből - néznék a dolgokat, mást sem tennének.
Közben a választási rendszer informatikai problémái is elfajultak. Tavaly a választási honlapot - nem magát a választási rendszert - kellett lecserélni épp a szavazás napján, hogy a nyilvánosság is követhesse a voksolást. E gondok odáig fokozódtak, hogy a ma már NVI-nek nevezett választási szerv vezetője, Pálffy Ilona elgondolkodott a lemondáson. (Persze nem mondott le.)
Mindez arról jutott eszembe, hogy péntekről szombatra meghibásodott az NVI választási honlapja, a rendszerben összekeveredtek a különböző települések és választókerületek, illetve a választók adatai. Pedig épp szombattól, szeptember 14-től közli a honlap - elvileg -, hogy kik a hivatalosan, jogerősen induló önkormányzati jelöltek. Valami nem stimmel a rendszerrel, a sokadik tesztelés során is hibákat találnak. Az ellenzék tehát joggal aggódik.
Van egy - talán nem szándékos, de ki tudja - következménye az ilyen ügyeknek: végtelenül rombolja a választásokba vetett bizalmat. Mert a választópolgárok nem mennek el szavazni, ha úgy érzik, voksuk nem ott, nem úgy érvényesül - hiszen úgyis csalnak. A csalás hamis mítosza legalább olyan káros, mintha tényleg csalnának. Ezt a Fidesz 2002-es története megerősíti. Most pedig eléggé feléjük lejt csalás nélkül is a pálya.