A kormánypártra veszélyt jelentő ellenzéki szereplőket folyamatos megfélemlítés, zaklatás éri. A Gregory G Ras néven ismert, népszerű előadót és aktivistát, Komáromy Gergőt előbb körözés alá vonták egy át nem vett idézés miatt. Amikor maga ment be a bíróságra tisztázni a helyzetet, ebben rendőrök megakadályozták, elvezették, hogy aztán pár órával később bilincsben vigyék ugyanoda vissza. De itt hiába vette végül át a 200 órás közmunkáról szóló ítéletét, hiába vették le a körözési listáról, a következő hajnalban rendőrök csöngettek idős szüleinél, megint őt keresve.
Szintén a napokban Pikó András nyolcadik kerületi polgármester-jelölt kampányközpontjában házkutatást tartott a rendőrség. Laptopokat foglaltak le, választási visszaélés gyanújával vizsgálódnak. Mindennek kirobbantó oka egy olyan fotó, amit egy fideszes hamis profil a Pikó-kampánystáb zárt Facebook-csoportjába beépülve ellopott, a fideszes propagandának átadott, majd arról a volt józsefvárosi polgármester, jelenlegi fideszes országgyűlési frakcióvezető sajtótájékoztatót tartott. Tiltott választói adatbázis építésével vádolta meg az ellenzéki jelöltet a Kubatov-lista pártja, és az emiatt tett feljelentésre azonnal ugrott is a hatóság.
Ez egyértelműen súlyos kettős mérce alkalmazását jelenti. Hosszú évek óta követjük, miként ignorálja a Fidesz által kézivezérelt állam az orbáni kétharmadot szolgáló csalásokat, és hogyan lesz azonnal aktív a rendőrségtől az Állami Számvevőszékig mindenki, ha az ellenzéket kell - mondjuk ki -, jellemzően koholt vádak alapján büntetni, megfélemlíteni.
Pont ebben az esetben már van összehasonlítási alapunk is. A Fideszt segítő, az ellenzéket megosztó, választókat megtévesztő pártok egyike a „Lendülettel Magyarországért” nevet viseli. 2018-ban láthatóan ott igyekeztek egyéni országgyűlési képviselő-jelöltet állítani, ahol a valódi ellenzéknek esélye volt a győzelemre. Így például a „párt” elnöke, a korábban miniszter, EP-képviselő Lévai Katalin Zuglóban indult volna, de lebukott, ajánlóívei közül többet teljesen a fideszes jelöltéről másolhattak. Szintén egy később ellenzéki győzelmet hozó helyen, Újpalotán indult a párt másik jelöltje, Móricz Eszter. Ő fel is került a szavazólapra, bár a választási bizottság megállapította, hogy az ívein „személyi és sorrendi azonosságok gyanúja merült fel” a fideszes jelölt ajánlásaival. 0,71 százalékot ért el.
Tavaly tavasszal sem csak Budapesten voltak a Fideszt segítő visszaélések. A legutóbbi országgyűlési választáson fiktív magyarországi lakcímmel rendelkező, ukrán-magyar kettős állampolgárokat utaztattak szervezetten szabolcsi kistelepülésekre, szavazni. Itt még videófelvétel is rendelkezésre állt, a Kúria ki is mondta a jogsértést, de a választást nem ismételték meg, a Fideszt nem marasztalták el. Gulyás Gergely erre annyit reagált, hogy „mióta Magyarországon demokratikus, szabad választások vannak, mindig előfordultak kisebb-nagyobb jogsértések, ezeket el kell kerülni”.
De ezeket valójában nem elkerülni, hanem generálni igyekeznek. Tudatosan kampányolva olyan helyeken is, ahol tiltott. A miniszterelnök még óvodákban is feltűnik, annak tudatában, hogy a számukra nevetséges bírságot bármikor kifizetik. A kampányban a hatalmas forrásokat felhasználó propagandájuk az ellenzéket támadja vagy ignorálja, de mindig teret ad az említett kamupártoknak és kamujelölteknek.
Tavaly tavasszal egy ilyen párt jelöltje akadályozta meg a Pest megye 02. számú egyéni választókerületében élőket abban, hogy ellenzéki egyéni képviselőt válasszanak. Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz-KDNP) 30.990 szavazatot szerzett, míg én 30.694-et. Elméletileg tehát 296 szavazattal nyert a kormánypárt embere. Ugyanakkor egy bizonyos Kósa Sándor a „Demokrata Párt” jelöltjeként 602 szavazatot kapott, ami duplája a Csenger-Zalán és az én eredményem közti különbségek. Egészen biztos vagyok abban, hogy egy „Demokrata Párt” felirat melletti karikába ikszelő polgár kormányváltást akart.
Nem véletlen az sem, hogy azóta e pártról a közönség csak egy apropóból hallhatott: amikor kikértem az adatokat a kamupártok miatt indult eljárásokról. Ezek a politikai „vállalkozások” már 2014-ben is 3,5 milliárdnyi kampánytámogatást égettek el. 18 feljelentésből 10 vádemelés lett, és 4 jogerős elmarasztaló ítélet született. A 2018-ban tett 22 feljelentés nyomán elrendelt nyomozások eddig nem jártak eredménnyel. Ajánlásokkal való visszaélésekről pedig hiába mondta ki a rendőrség, hogy választási csalás történt, nem tudták megállapítani, ki volt az elkövető. Megkérdeztem a NAV-ot is, hogy mennyi pénzt kellene behajtaniuk a 2018-as kampánytámogatásokból, és mennyit sikerült eddig összeszedniük. Válaszuk szerint 17 párttól bő 2,6 milliárd forintot kéne visszavenniük, de „a végrehajtási eljárások egy esetben, a Sportos és Egészséges Magyarországért Párt estében vezettek eredményre 8169 forint összeget érintően”.
Mindezeken túl pedig sok helyen a helyi függőségi viszonyok, a közmunkát osztó fideszes vezető hatalma teszik lehetetlenné a szabad és tisztességes voksolást, gyakran láncszavazásra kényszerítve az embereket. Elfogadhatatlan választási alamizsnák és a propaganda által elfoglalt helyi sajtó alakítja még mocskosabbá a versenyt. Idén ősszel is sokkal nehezebb dolguk lesz az ellenzéki jelölteknek, mint a kormánypártnak: nem pusztán a másik jelölt, de a legsúlyosabb kettős mérce, a korrumpált hatóságok és a brutális erőforrásfölény ellen is küzdenünk kell. Tudjuk, menni kell és csinálni, de egy percig ne felejtse el senki, hogy milyen környezetben tesszük mindezt. Ezért mondom, itt már nincs “mi” és nincs “ti” - mi, politikusok küzdünk, de ehhez minden támogató választópolgárra szükség van!