A vita abból alakult ki, hogy a szociáldemokraták (CSSD) a párt elnökhelyettesét, Michal Smardát jelölték a posztra, az államfő azonban nem volt hajlandó kinevezni, mert úgy vélte, nem ért a kulturális kérdésekhez. Alkotmányjogi szakértők úgy vélték, hogy Zeman túllépett kompetenciáin. A vita odáig fajult, hogy a szociáldemokraták az Andrej Babis pártjával, az ANO-val folytatott koalíció felmondásával fenyegetőztek. Feltételezések szerint ez is volt az euroszkeptikus Zeman célja, hogy meg akar szabadulni a CSSD-től, s szélsőjobboldali, uszító hangnemű Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) pártot akarta kormányzati pozícióba emelni.
Babis kormányfő nem is nagyon kardoskodott azért, hogy a CSSD jelöltjét nevezze ki az államfő. Zeman komoly zsarolási potenciállal rendelkezik a miniszterelnökkel szemben. Zeman utalt arra, akkor is Babist hagyná a kormányfői tisztségben ha elítélnék uniós pénzek jogosulatlan felhasználása miatt. Ha azonban a miniszterelnök szembemenne az elnökkel, Zeman vélhetően menesztené. Az ANO és a CSSD összesen 93 mandátummal rendelkezik a képviselőházban, koalíciójukat kormányon kívülről a kommunisták támogatják.
Zaorálek előzőleg a képviselőház elnöke, illetve külügyminiszter volt. Neve sokáig fel sem merült a kulturális tárcavezetői posztra, ám Jan Hamácek, a szociáldemokraták elnöke végül elkerülte a koalíció szétesését azzal, hogy Zeman számára is elfogadható személyiséget, afféle jolly jokert jelölt a posztra. Tény azonban: a CSSD érdekében sem állt a koalíció felrobbantása, mert egy idő előtti választás során a szociáldemokraták súlyos veszteségeket könyvelhetnének el, s ugyanez mondható el a kommunistákról is.
Cseh hírmagyarázók szerint Zeman ezzel tovább növelte a kormányra gyakorolt amúgy sem csekély befolyását. Zaorálek azonban igyekezett világossá tenni: nem az elnök embere lesz, s felülvizsgálja a prágai Nemzeti Galéria vezetője, Jirí Fajt elbocsátását is, ami feltételezések szerint Zeman óhajára történt.
