Váratlanul elkassáklajosodott a budapesti Kassák Lajos utca. Kétségtelen, eljött az angyalföldi vasmunkások folyton izzó messiása, mellékállásban legnagyobb avantgárd költőnk, Kassák Lajos szelleme, és birtokba vette a róla elnevezett, poéma hosszúságú útszakaszt.
Az idő nyerített akkor, amikor a nyár elején az egyik mellékutcában görbe vonalak ho zsupp ho zsupp. Mintha csak azt üzenték volna, tessék, csak tessék, erre van a Kassák Lajos utca:
Kassák szelleme ezeken a görbe vonalakon - színváltós izmusnak álcázva magát - besétált a róla elnevezett utcába, miközben én gyanútlanul sürgettem a kutyámat a járda szélén. Motoszkálást véltem hallani, de mire kezemben a teli zacskóval felnéztem, már fröcskölt is az út mellett Az éjjeli lámpalocsoló, a kassáki életmű tökéletes metaforája:
A reggeli kutyasétáltatásnál végül azzal is szembesültem, hogy Kassák szelleme otthonossá varázsolta magának a Kassák Lajos utcát. A járdán hanyagul-elegánsan helyezett el egy szoborinstallációt, amit még a félkrisztus faszobrásztól kaphatott közös párizsi utazásuk megkezdése előtt. Az alkotás a szobrász egyik legkiemelkedőbb munkája, 4 méter magas, anyagát tekintve faléc, talprögzítő-nehezék, facsavar, kábel és kamera. Ha én kapnék ilyet, én is vinném magammal. A címe Pórázon legelő térfigyelő-zsiráf:
Ha olvasóink újabb, eddig feltáratlan jelet találnak a Kassák Lajos utca elkassáklajosodására - teszem azt, levágott disznó combjai ringlispielen ülnek a kirakatokban, esetleg csipkebokor nyílik ki mindenütt -, akkor szívesen vesszük képes beszámolóikat.
*Az írás jelöletlenül, szó szerinti vagy torzított formában idézeteket tartalmaz Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek című verséből
