Durván torzít a választási rendszer, amihez ugyan az idei voksolás előtt már nem nyúlt hozzá a Fidesz, de 2010-ben és 2014-ben is megtették, alig néhány hónappal a voksolás előtt. Mindkét esetben az aktuális erőviszonyoknak megfelelően szabták magukra a rendszert, de ennél is többet számít a médiában és a köztéri hirdetések terén tapasztalt fideszes előretörés – mondta lapunknak László Róbert. A Political Capital választási szakértője több olyan elemet említett, amivel nehéz felvenni a versenyt.
Fiktív lakók a választásra
Az önkormányzati választáson ugyan nem lesz levélszavazás és külképviseleti szavazás sem, mégis vannak kockázatok. Például, ha a külhoni magyar állampolgárok számára fiktív lakcímeket hoztak létre az utóbbi években, akkor ők szavazhatnak az önkormányzati választáson is. László Róbert szerint az évek óta tartó folyamat nagyságrendje ugyan nem ismert, de már jó pár hír napvilágot látott arról, hogy nagyobb számban jelentkeztek be például Ukrajnából a határ menti településekre, vagy akár Csepelre.
– Múlt év áprilisában a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakértőivel közösen kikértük ezeket a névjegyzéki adatokat, két évre visszamenőleg, települési szintű bontásban, hogy lássuk, volt-e kiugrás – idézte fel László Róbert. – Ha azt látjuk, egy kistelepülésen évek óta 300 ember él, majd egyik napról a másikra 500, akkor gyanakodhatunk, hogy valami történt. Talán nem véletlen, hogy a Belügyminisztérium máig nem adta ki ezeket az adatokat – tette hozzá. A TASZ perre vitte az ügyet, első fokon nyert is, a fellebbezés után várják a másodfokú tárgyalás kitűzését. Addig is, adatok nélkül csak találgatni lehet, tényleg tömegével hoztak-e létre fiktív lakcímet a választási trükközés érdekében.
Nem létkérdés a másolás
Létező probléma az ajánlások hamisítása, másolása, de ez most sokkal kevésbé lesz jellemző, mint az országgyűlési voksolás idején – állítja László Róbert, aki ugyanakkor katasztrofálisnak tartja, hogy ezzel a problémával a rendszerváltás óta nem tudtak mit kezdeni. Ez most azért nem lesz olyan nagy gond, mert az önkormányzati választáson nincs a jelöltek, illetve a listák után akár sok százmilliós kampánytámogatás, tehát aki tavaly ennek reményében állt rajthoz, annak most nem lesz ilyen motivációja. Így volt ez 2014-ben is: az országgyűlési választáson próbálkozó kamupártok szinte mindegyike eltűnt az alig fél évvel később megtartott önkormányzati voksolás idejére.
Ráadásul a jelöltállítási feltételek meglehetősen lazákká váltak, hiszen a Fidesznek aligha van ellenére, ha az ellenzéki oldalon nem csak egy, hanem több jelölt is rajthoz áll, hiszen ez a kormánypárt esélyeit növelheti.
Az ajánlások hamisítását egyébként szinte lehetetlen bizonyítani. Jól jelzi a helyzetet, hogy az adatvédelmi hatóság elnöke, Péterfalvi Attila – aki a tavalyi parlamenti voksolás előtt egy kis párt ívén, nem kis meglepetésére megtalálta a saját nevét is – úgy fogalmazott lapunknak: „A választásokkal kapcsolatos adatvédelmi panaszok kivizsgálása nehéz, mert szinte lehetetlen bizonyítani a jogsértést. Sem nekem, sem elődömnek, Jóri Andrásnak nem sikerült olyan visszaélést bizonyítani, amelyekről hírek jelentek meg a sajtóban. (…) Itt szinte lehetetlen igazságot tenni. Tudomásul kell venni, hogy ez is része a politikai marketingnek”.
Rajzolgatunk, rajzolgatunk
Nincs ellenszer a gerrymandering, azaz a választókerület-manipuláció ellen, amíg nem a politikától független testületek végzik a munkát. A parlamenti választás egyéni választókerületi térképéről sosem derült ki, milyen sötét szobában, kik rajzolták meg. Ez megy kicsiben az önkormányzatoknál is, csak ott a jegyző végzi el a feladatot, akit a közgyűlés választ meg a politikai többség akarata szerint.
Utcák és háztömbök kettévágása, más körzetekbe amorf módon belenyúló részek, korábban egyértelmű győzelmet hozó választókörzetek feldarabolása – az utóbbi években bőven akadtak példák „bűvészkedésre”. A határok átszabásával jelentősen befolyásolhatók a politikai erőviszonyok. Az ellenzéki szavazókat egy tömbbe terelhetik a kerülethatárok kialakításakor (lemondva néhány körzetről), miközben a billegő területekhez olyan utcákat vagy háztömböket csapnak, ahol erős a Fidesz.
A mostani önkormányzati választás előtt öt városban és két budapesti kerületben rajzolták át a választókerületeket a lakosságszám változásai miatt – az ellenzék szerint sok helyen az ő kárukra.
Egybecsengő szlogenek
A kormányzati tájékoztató akciókkal és a kampány egyenlőtlenségeivel az ellenzéknek nincs esélye felvenni a versenyt – állítja László Róbert. Mivel a kormányzati és a Fidesz-hirdetések szinte teljesen egybecsengenek, olyan erőforrás-különbség alakul ki, ami behozhatatlan hátrány az ellenzék számára. Mindez, kiegészülve a köztéri reklámok és a média központosításával – az állami csatornáktól a Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítvány (KESMA) mintegy 500 felületéig – sokkal nagyobb problémát jelent a választás szempontjából, mint bármelyik másik, visszaélésre lehetőséget adó elem. Mindez még akkor is igaz, ha tudjuk, sok torzító elemtől mentes az önkormányzati választás. Nincs kampánytámogatásból fakadó kamupárt-jelenség, külképviseleti szavazás híján nem diszkriminálják a külföldön élő magyarokat az itthoni lakcím megléte vagy nem léte alapján, és a választás egyik szintjén sem alkalmazzák a „győzteskompenzáció” néven elhíresült hungarikumot. 2014-es óta azonban a Fővárosi Közgyűlés tagjai már nem a korábbi listás rendszerben, hanem a kerületi polgármesterekre leadott szavazatok alapján kerülnek be, aminek aránytalansága vetekszik a parlamenti választáséval.
A kampányban pedig elképesztő összegeket költhet el a kormány. Arról a G7 portál írt a napokban, hogy egyetlen év alatt több mint 65 milliárd forintot fordítottak – a terv majd 2,5-szeresét – kommunikációs tevékenységre a különböző állami szervezetek és vállalatok.
Mindezekkel együtt az ellenzéknek vagy az általuk támogatott függetleneknek sok helyen érdemi esélyük van a győzelemre az október 13-ai voksoláson. Ez különösen igaz a nagyobb városokra, illetve a fővárosi kerületekre.
