A jobboldali-populista, illetve szélsőjobbos pártok és politikusok remekül fel tudják cserélni az áldozat és a tettes szerepkörét, hogy igazolják agressziójukat tényleges kárvallottakkal szemben – mutat rá az elemzés. De az olyan tekintélyelvű rendszerek is élnek a módszerrel, mint az orosz és a kínai, amikor bajkeverőnek és terroristának állítják be a demokratikus jogokért tüntető embereket, hogy le tudják szerelni azokat. Amikor az Osztrák Szabadságpárt elnöke, továbbá Orbán, Salvini, vagy éppen az AfD tudatos lakosságcseréről beszél, akkor összeesküvés elmélettel vegyítik az áldozat-elkövető-szerepcserét, éspedig azért, hogy előkészítsék a hangulatot erőszakos, antidemokratikus lépésekhez.
Vagy amikor Strache ibizai cimborája, Gudenus átveszi Orbán teóriáját, miszerint a zsidó Soros György muzulmánokkal akarja elárasztani Európát, akkor a legrosszabb emlékek jönnek fel az emberben. A leghíresebb, egyben a legszörnyűbb példát a szerepek kiforgatására Hitler szolgáltatta, amikor 1939. január 30-án meghirdette a világháborút, egyúttal pedig a holokausztot. Ma mások a dimenziók, de az eszközt továbbra is mindennél jobban szeretik a demokráciaellenes, agresszív politikusok.
„Pokolba a liberális renddel!” Ezt a címet választotta tanulmányának Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem tanára, mivel úgy látja, hogy Amerikában a teokratikus, antiliberális körök ismét a tekintélyelvű megoldásokat részesítik előnyben. Mint rámutat, a társadalmi változásokban kételkedő konzervatívok és az autoriter gondolkodású jobboldali-populisták együttműködése nem csupán az Egyesült Államokban fenyeget, ráadásul van történelmi előzménye, hiszen a keresztények és a fasiszták együttműködésére a hajaz, a két világháború közti időszakból.
Trump gátlástalanul nacionalistának minősíti magát, aminek része, hogy csakis a nemzet jelenti az emberek magától értetődő politikai otthonát, minden más természetellenes. A konzervativizmus ugyanakkor egyértelműen az állítólagos „kozmopolita liberalizmus” ellen irányul, mondván, hogy az fel akarja számolni a népek sajátosságait és egy globális rezsimet, illetve egységes kultúrát akar életre segíteni. A nacionalisták számára a kedvenc téma a kultúra, illetve a vallás, nem pedig a politika vagy a gazdaság. Merthogy szerintük a Nyugat nem az alkotmányra, hanem a Bibliára épül. Egyik teoretikusuk a minap azt írta, hogy le kell győzni az ellenséget, utána pedig a közösséget kell megtenni legfőbb értéknek. Ebből fakad azután csodálatuk az olyan jobboldali-populisták iránt, akik aláássák a demokráciát. Így nem győznek dicshimnuszt zengeni Orbánról és Kaczynskiról.
Az amerikai orbanistáknak elegük van a sokszínű társadalomból. Ám a mai jobboldali-populisták nem egyszerűen a fasizmus visszajáró lelkei. Viszont azoknál az értelmiségieknél, akiknél a liberálisellenesség vallási forrásokból ered, egyértelműen meg lehet figyelni, hogy végső megoldásként hajlandóak tekintélyelvű eszközökkel élni, illetve kaphatóak arra, hogy taktikai szövetséget kössenek napjaink Trumpjaival. Ha a két tábor kultúrharca részben egybeesik, szem előtt tartva, hogy a demagógokról általában feltételezik: képesek mozgósítani a tömegeket, nos, attól az illiberális konzervatívok olyan nagy hatást remélnek, amilyenről az elődeik legfeljebb csak álmodhattak.
A lap arra figyelmeztet, hogy az uniónak megoldást kell találnia a menedékkérők elosztására, sőt Ursula von der Leyennek is foglalkoznia kell a kérdéssel, ha politikailag egyben akarja tartani a szervezetet. Annál is inkább, mivel most is van olyan hajó, amely e pillanatban sehol sem köthet ki, noha bajba jutott migránsokat mentett ki. A kommentár nem tartja reálisnak, ami pedig sokak kívánsága volna, hogy ti. minden tagállam vegyen át menekülteket, amiről viszont egyes államok hallani sem akarnak, lásd Magyarországot. Márpedig az EU megosztását kockáztatná, aki megpróbálná más véleményre hangolni ezeket a kormányokat. Az azonban látszik, hogy ez lesz az egyik legfőbb feladata a jövendő Bizottság számára. Nem mintha olyan magas volna az érkezők száma: az idén eddig 50 ezren vannak.
A módszer jól ismert: Brüsszelnek az eddiginél sokkal nagyobb támogatást kell adnia azoknak az államoknak, ahonnan ezek az emberek elindulnak. Akik pedig már eljutottak Európába, de nem kaptak menedékjogot, azokat sürgősen haza kell küldeni. A rettenetes líbiai tábort, ahol sokszor kikötnek a migránsok, fel kell számolni. Továbbá több legális lehetőséget kell teremteni a bevándorlásra. Egyik intézkedés sem hat máról holnapra, de meg kell engedni, hogy partra szálljanak a Földközi-tengeren veszteglő migránsok. A labda most a tagországoknál van, a jövő hónapban akarnak gyógyírt találni a kérdésre. Ám nem szabad a közreműködést attól függővé tenni, hogy van-e elég olyan állam, amely szintén hajlandó segíteni.
