Amikor két esztendeje Helmut Kohl gyászszertartása zajlott, sokak figyelmét talán elkerülte, hogy a korábbi nyugat-német, majd német kancellár koporsóját nem hazája, hanem az Európai Unió kék, csillagos lobogója borította. A veterán politikus volt ugyanis az első, akit az európai közösség tekintett saját halottjának. Az viszont már nálunk is kellő visszhangot keltett, hogy bár az özvegy kívánsága az volt, a búcsúbeszédet Orbán Viktor mondja, ez a megtiszteltetés végül nem a magyar miniszterelnöknek, hanem az Európai Bizottság élén most az utolsó heteit töltő Jean-Claude Juncker elnöknek jutott.
Talán nem véletlenül, elvégre ez uniós temetés volt. Aligha lett volna ildomos egy olyan politikus szerepeltetése, melynek kormánya még attól is elzárkózik, hogy az Európai Unió lobogója is díszítse az Országházat.
Most feladták a leckét a NER-nek! Lassan, igen lassan, számos alkotmányos akadályt is leküzdve működésbe lendül az európai bankunió, ahová Magyarországnak nem kötelező belépnie, tekintettel arra, hogy nem vagyunk az euróövezet tagja, sőt a jelenlegi politikai akarat nem is számol ezzel a lehetőséggel. Azonban - szemben az európai ügyészséghez való csatlakozás teljes elvetésével - Orbánék magatartása ezúttal nem egyértelműen elutasító, inkább taktikusan óvatos. Mindez azonban a lényegen aligha változtat. A magyar kormány a partvonalról szemlélődő szerepre kárhoztatja magát, onnan figyeli majd a történéseket, és feltehetően a nyílt bírálattól is tartózkodni fog.
A bankunió létrejöttében mérföldkövet jelenthet, hogy a német alkotmánybíróság nem emelt kifogást az ellen, hogy az európai uniós szintű bankfelügyeleti és bankszanálási rendszert a szövetség legerősebb gazdasági és politikai hatalmánál bevezessék. A német taláros testület egy intelmet is megfogalmazott, amelynek a mi Matolcsy György által vezetett jegybankunknál felettébb rossz lehet az akusztikája: "biztosítani kell, hogy a veszélybe került bankok szanálására szolgáló alapba ne kerüljön közpénz".
Még a régmúltban sem szükséges kutakodni ahhoz, hogy olyan esetek sokaságát sorolhassuk, amikor a közpénz valóban elvesztette eredeti jellegét, és magánzsebekbe vándorolt. Ez ugyanis mindennapi gyakorlattá vált a kormányfő és a jegybankelnök legszűkebb környezetében, hogy a családokról ne is beszéljünk. Érdemes felidézni az MKB Bank esetét. A pénzintézet tulajdonosa egy német tartományi bank volt, ahol nem megfelelően sáfárkodtak az ügyfelek pénzével, s hatalmas veszteséget halmoztak fel. A NER pedig - logikát itt ne tessék keresni! - épp ekkor találta alkalmasnak az időt, hogy közpénzből, a reális vételárat alaposan megfejelve, megvegye az MKB-t. A jegybank megszabadította adósságaitól a portékát, amelyet a megtisztulást követően - nem fogják kitalálni - kinek játszottak át? Most jön a meglepetés: Mészáros Lőrinc egyik vagyonkezelőjének. Az MKB élére pedig logikusan Matolcsy György jobbkezét ültették.
Kész csoda lenne hát, ha ide még a bankunió ellenőreit is beengednék.