Nem akármilyen kockázatot vállalt Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke azzal, hogy éppen az egyik legnehezebb minisztériumot, a védelmi tárcát vette át azt követően, hogy az eddigi tárcavezetőt, Ursula von der Leyent kedden megválasztották az Európai Bizottság elnökének. Szakértők ugyanis egyetértenek abban, hogy a hadügy irányítása Németországban – szemben például a külügyi tárcával – nem éppen hálás feladat. Ne feledjük a Spiegel azon, tavasszal közzétett felmérését, amely szerint von der Leyen volt a német kormány legnépszerűtlenebb politikusa, s felmérések szerint azóta is legfeljebb csak egy pozíciót sikerült javítania.
Kramp-Karrenbauer ráadásul egy olyan helyzetben vállalt miniszteri tárcát, amikor mind többen kérdőjelezik meg alkalmasságát nem csak a kereszténydemokraták elnöki, hanem a kancellári tisztségre is. Ez utóbbira persze még várni kell, hiszen ha minden jól megy, az Angela Merkel által irányított kabinet 2021-ig kitölti mandátumát, így addig még váratlan változások történhetnek a német belpolitikába is.
A berlini Tagesspiegel például cikkében rámutatott, a hadügy irányítása eddig nem volt alkalmas arra, hogy felépítsék vele egy politikus imázsát, a jellemző inkább az volt, hogy az adott személyiségnek távoznia kellett a politikából. A lap felmérése alapján a megkérdezettek több mint hetven százaléka véli úgy, hogy ez kifejezetten rossz döntés volt Annegret Kramp-Karrenbauer részéről. Természetesen nem perdöntő az internetes közvélemény-kutatás, de azt azért nagyjából megmutatja, hogyan is vélekednek a németek a kialakult helyzetről.
Ezért is nevezhető valóságos szenzációnak a fejlemény. A német sajtó egy része szerint nagyobb figyelmet kelt ez a bejelentés, mint von der Leyen európai bizottsági elnökké való megválasztása. Mindez azért is érdekes, mert még néhány nappal ezelőtt is határozottan kijelentette, hogy a jövőjét nem Angela Merkel kormányában látja, hanem továbbra is csak a kereszténydemokraták elnökségére kíván koncentrálni.
Hogy mindez jó sakkhúzás volt-e részéről, azt csak a jövő dönti el. Egyes CDU-s politikusok úgy vélik, hogy Kramp-Karrenbauer csak így javíthat megítélésén, s bizonyíthatja, egyes állításokkal szemben igenis szavahihető, megbízható politikus. Azt azonban nyilván sok kereszténydemokrata személyiségnek be kell látnia, hogy a döntés nem nélkülözi a rizikót, hiszen Kramp-Karrenbauernek a hadügy tekintetében semmiféle előképzettsége nincs, de a kül- és a biztonságpolitikát illetően sem nevezhető tapasztalt politikusnak.
Von der Leyen ráadásul sok olyan aknát hagyott hátra, amelyekre a CDU elnöke, akár csak tapasztalatlansága okán is, rámehet. A német hadseregnek olyan programok vannak, amelyeket túl drágának tartanak, sokan pedig az átgondolt tervezést hiányolják a hadügytől. Nem is kérdés, hogy átfogó reformra lenne szükség, ám ezt a jelek szerint nem is annyira egyszerű megvalósítani. A cél az, hogy az önkéntes hadsereg hivatásos katonasággá alakuljon át, ez a folyamat azonban a jelek szerint egy helyben topog. Sokan a katonák felszereltségét bírálják, nem rendelkeznek megfelelő technológiákkal.
Tény azonban, ha Kramp-Karrenbauer sikerrel járna a hadügy élén, támogatottsága ugrásszerűen nőhet meg. A hadügyminiszternek ügyes vezetőnek, politikai szempontból kissé dörzsöltnek és empatikusnak kell lennie. A német sajtó nincs meggyőződve arról, hogy Kramp-Karrenbauer ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában lenne.
A német hadsereg ráadásul képlékeny helyzetben van. Még az sincs eldöntve, milyen legyen a szerepe. Az egykori védelmi miniszter szerint Európa legerősebbikének kell lennie, ám akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint kisegítő szerepet kell ellátnia a különféle béketeremtő akciókban. A kételyeket erősíti: ha az Egyesült Államok évről évre mind csekélyebb jelentőséget tulajdonít a NATO-nak, akkor óhatatlanul is felértékelődik a helyi hadsereg szerepe, hiszen egy sor feladatot kell átvenni az amerikaiaktól.
