A kommentár szerint Trump azon van, hogy megossza a Nyugatot, erre az Amerikára nem lehet számítani válság esetén. Az még csak hagyján, hogy az elnök begyűjtötte Orbán Viktor és Matteo Salvini támogatását, de a hónap végén csatlakozik hozzá Boris Johnson is, új brit kormányfőként. A Fehér Ház mostani gazdája magányos figuraként indult a nyugati vezetők között, ám az mára lényegesen megváltozott és például Johnson Trump részleges túszaként kezdi, mert máris átengedte Washingtonnak a döntéshozatalt, miközben elidegenítette magától Brüsszelt, így csakis az USÁ-hoz fordulhat.
Az elnök semmit sem ad ingyen. Nem kétséges, hogy mi a célja, hiszen már másokat is az unió elhagyására szólított fel. Szerinte az EU geopolitikai ellenség. És amit az egyes fővárosokba kinevezett vezető diplomatái nyilvánosan mondanak, az sokkal rosszabb, mint amit a most távozó washingtoni brit nagykövet bizalmas iratokban megfogalmazott. Trump nem kínál koherens alternatívát a Nyugat számára, ő olyan világot akar, amelyben minden ország saját magáért küzd, mert szerinte az a dolgok természetes rendje, hogy az USA a legerősebb.
Az Amerika vagy éppen a Magyarország mindenek előtt jelszavában csupán az a közös, hogy ezek az államok nem szeretik azokat az országokat, amelyek számára még fontos a nyugati szövetség. Márpedig ha valakiket a megvetés köt össze, az nagyon más, mintha ugyanazokat az értékeket osztják. A lázadók között nincs könyörületesség. Példa erre, hogy 22 állam a minap elítélte Kínát, amiért az bebörtönzött legalább egymillió ujgurt, ám Magyarország, Olaszország és az Egyesült Államok nem írta alá a nyilatkozatot. Amit pedig az elnök az emberi jogok ügyében vall, az csakis az autokratáknak kedvez. És amilyen ütemben nyomul, az azt jelenti, hogy a világ egy pár év múlva követi az említett brit diplomatát és visszavonul.
Egyáltalán nem biztos, hogy von der Leyen lesz a Bizottság új elnöke. Különösen a német szociáldemokraták támadják rendkívül élesen, olyannyira, hogy egyik kiszivárgott belső elemzésükben a politikus jelölését Orbán Viktor agyszüleményének nevezik. A beszámoló megjegyzi, hogy a magyar kormányfő a legutóbbi uniós csúcson kérkedett is azzal, hogy ő az értelmi szerző, ám ez még messze nem jelenti azt, hogy valóban köze is van a dologhoz. A javaslat Macrontól származott, és a végén – Merkel kivételével – minden tagállam megszavazta azt.
Mindenesetre az SPD ellenállása már olyan fokot ért el, hogy a vitába bekapcsolódott a kancellár is, aki mindenkit józanságra intett, hozzáfűzve, hogy a koalíción belül egyáltalán nem egyszerű a helyzet. A kisebbik partner a már említett bizalmas dokumentumban vádak egész sorát vonultatja fel, hogy bizonyítsa: von der Leyen alkalmatlan a tisztségre. Elutasítják a politikust az egyesült baloldaliak és a zöldek is. Utóbbiak a többi közt azt kifogásolják, hogy nem kellő eréllyel kíván fellépni a jogállamiság megsértése esetén.
Ily módon szorosnak ígérkezik a szavazás a jövő kedden. Várhatóan csak nehezen jön össze a 376 voks. A PiS dühös, mert Szydlo nem lehetett bizottsági elnök és bizonytalan hová állnak majd a jobboldali populisták. Ha a jelölt csak az ő támogatásukkal tudja venni az akadályt, az tehertétel lesz számára új posztján. Viszont ha kudarcot vall, akkor a konzervatívok valószínűleg egy másik asszonyt varázsolnak elő a kalapból, például a bolgár Georgievát (Orbán személyes pártfogoltját – a szerk. megj.), aki jelenleg a Világbanknál van.
Orbán Viktor rájátszik a Nagy-Magyarország vágyára, éspedig több okból is. Ungváry Krisztián szerint Trianon az ország legnagyobb történelmi katasztrófáját jelentette. Az akkori megaláztatás, a diktátum azóta is a nacionalista közbeszéd központi eleme, ám a történész úgy látja, hogy balliberális kormányok a rendszerváltás után nem igazán foglalkoztak a kérdéssel. Ily módon piaci rés keletkezett, amit a kormányfő, illetve a Fidesz foglalt el. Az illiberális vezető nem támaszt területi követeléseket a szomszédokkal szemben, mert azt érzékeli, hogy az ügyet nem lehet határmódosításokkal rendezni. Inkább abban bízik, hogy a nyitott határok csillapítják a környező államokban élő magyarság szenvedéseit. Ehhez pedig szüksége van az EU-ra. A brüsszeli pénzek mellett ez a másik ok, amiért minden uszító kirohanás ellenére kitart a szövetség mellett.
Legújabb emlékezetpolitikai terve a Nemzeti Összetartozás Emlékműve az Alkotmány utcában. Ungváry azonban arra figyelmeztet, hogy a rámpa, falain az elvesztett magyar településekkel, semmit sem magyaráz meg, csupán az egykor volt nagyság előtt tiszteleg. Ráadásul a falvak, városok nevét magyarul vésik fekete gránitba, függetlenül az akkori lakosság nemzetiségi összetételétől. Ily módon utólag is jóváhagyják az egykori kormány szigorú magyarosítási politikáját. Az üzenet kizárólag az: a magyar nemzet áldozat. Ez amúgy az orbáni történelemszemlélet kulcseleme. De bejön, mert Trianon elfed minden kényelmetlen tényezőt az emlékezetkultúrában. Így eltakarja, hogy a magyarok egészen 1944-ig Hitler készséges szövetségesei maradtak, és hogy főként a nyilasok igen brutálisan kivették részüket a holokausztból.
A Fidesz diszkréten profitál Trianonból a migrációs vitában is. Lezárta a déli határt és Salvinihez, Wildershez és Le Penhez hasonlóan igazolni igyekszik, hogy megvan bevándorlás nélkül is. Csak éppen mind inkább hiányzik a munkaerő a magyar gazdaságból és az üres helyek egy részét be lehetne tölteni külföldiekkel. Ám ezt a párt hangosan nem mondja ki szívesen. És nem volna jó, ha sokan települnének át a diaszpórából, mert az meggyengítené a határon túli magyarokat. Mert akkor lehet, hogy egy nap kisebbre kellene venni Nagy-Magyarországot a kitűzőkön.
