Jó szériája van Matolcsy Györgynek: a debreceni egyetem díszdoktori címe után – Vlagyimir Putyint követte –, most a Kaposvári Egyetem tiszteletbeli doktora lett. Woody Allen jutott eszembe, az Annie Hall, ahol azt mondja Alvy Singerként: Ezek állandóan díjakat adnak. Hitler, a legjobb diktátor…
Igen, ezek állandóan díjakat osztanak, tegyük hozzá: egymásnak. Most éppen Matolcsy György kapott, és a kaposváriak érezték úgy, hogy azzal szolgálják legjobban a kurzust, ha a tiszteletbeli doktorrá fogadják a jegybank elnökét. De nem is annyira a gesztus az érdekes, sokkal inkább az indoklás. Ez így hangzik: a „Matolcsy György által képviselt gazdaságpolitikának köszönhetően Magyarország a 2008-as gazdasági világválság kihívásaira a környező országoktól eltérően reagált, a nemzetközi pénzügyi világ által javasolt megszorító intézkedésekkel szemben foglalkozást serkentő, emberközpontú, értékelvű gazdaságpolitikai fordulatot hajtott végre”.
Érdemes lenne önmagában a laudációt is elemezni, de jó tudni: a Magyar Nemzeti Bank anyagilag is támogatja az egyetemet, külön szakot hozott létre. Hogy illendő-e ilyenkor a Bank fejét piedesztálra emelni, az már elsősorban erkölcsi kérdés, mint ahogy az is, hogy az illető elfogadja-e a kitüntetést, vagy udvariasan visszautasítja. Persze nem utasítja vissza, hanem örömmel hallgatja a dicshimnuszt, és valószínűleg egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy a 2008-as gazdasági világválság okozta problémákat szinte egyedül oldotta meg. Pláne, hogy a kaposváriak a fentebb idézettekhez még azt is hozzábiggyesztették, hogy Matolcsy olyan alapvetést kölcsönzött a gazdaságpolitikának, amely joggal viseli a nevét.
Mint ahogy Orbán politikai működése is külön fejezet a magyar demokrácia életében, bár nem egészen úgy, ahogy ezt a környezete hirdeti. Őt leginkább szavakban tüntetik ki – díszdoktori címet inkább csak külföldön kap –, mondjuk Deutsch Tamás, aki (nem kis szervilizmusról téve tanúbizonyságot) Orbán ’89-es Nagy Imre beszédét Petőfi Nemzeti dalának jelentőségéhez mérte. A kérdés itt is csupán az: vajon a Fidesz elnöke elvárja-e párttársaitól, hogy ilyen módon „tüntessék ki" őt, vagy egy kicsit zavarban van ilyenkor.
Volt idő, amikor erre kapásból úgy válaszoltam volna: Orbánt zavarja, ha ennyire behódolnak neki. Azokra az időkre gondolok, amikor még nem ő akarta nyerni a legtöbbet. Ma már erős kétségeim vannak; nem véletlen, hogy folyamatosan díjakat adnak – egymásnak. Jutalmazzák egymást, ami még csak hagyján, de folyamatosan korszakos jelzőkkel illetik mindazokat, akiktől függenek. Merthogy, szerintük, a rendszernek is ez a lényege: sikert sikerre halmoznak. Ők a legjobbak, érdemeik csak a legnagyobbakéhoz mérhetők. Hogy is fogalmaztak a kaposváriak Matolcsy esetében? A kiváló tudományos tevékenységért, valamint a közjó szolgálatáért járó címet elsősorban a magyar gazdaságpolitikai fordulat elvi megalapozásában elért eredményeinek köszönheti.
Hát nem csodálatos egy ilyen országban alattvalónak lenni?