Miközben Magyarországon nem csak céldátum, politikai akarat sincs az euró bevezetésére, egyre több szomszédos ország hagy faképnél bennünket. Szlovénia és Szlovákia után már Horvátország is kacérkodik az euró bevezetésének gondolatával. Sőt, ennél azért többről van szó, az ország kormánya azt reméli, hogy öt év múlva a közös valutával lehetne fizetni. Nagy lépést is tesznek efelé. Zdravko Maric pénzügyminiszter közölte, kérvényezi, hogy az ország az ERM-2 rendszerhez csatlakozzék. Ez az euró előszobájának tekinthető. Ebben a rendszerben az adott ország valutája plusz-mínusz 15 százalékkal térhet el a közös uniós pénznem értékétől. Az ERM-2 a kuna stabilitását biztosítja. A rendszer tagjai számára az Európai Központi Bank (EKB) hozzáférést biztosít egy bizonyos rövidtávú támogatási kerethez, amelyet az ország abban az esetben használhat fel, ha az árfolyamsávot védeni kellene.
Egy ország két évet tölthet el az ERM-2-ben, ennyi idő alatt bizonyosodik meg az euróövezet, illetve az EKB arról, hogy a csatlakozni kívánó állam valutája nem tér el jelentősen az euró árfolyamától. Amennyiben alkalmasnak találják, úgy Horvátország legkorábban 2024-ben vezetheti be az eurót. Horvátországban egyébként az átlagfizetés 2019 márciusi adat alapján 871 eurónak felelt meg. Magyarországon ez 765 euró volt, Szlovéniában 1128, Szerbiában 464 eurónyi összegnek felelt meg.
A kunát 25 évvel ezelőtt vezették be. Akkoriban Szerbiában rendkívül negatív visszhangot váltott ki a döntés, mert a második világháború idején a náci bábállam, az Ante Pavelic által fémjelzett Független Horvát Állam (NDH) valutája is volt. Ám a turisták sem lelkendeztek az új valutáért, mert a kuna árfolyamát igen magasan határozták meg. Így aki a horvát tengerparton nyaralt, a fizetőeszköz bevezetése után nagyobb költségekkel kellett számolnia. A magas árfolyam nem volt véletlen. A háború után lassan magához térő ország akkoriban az újjáéledő turizmusból akart jelentős bevételekre szert tenni.
A kuna bevezetése sikeresnek bizonyult, a valuta megőrizte stabilitását. 1994-ben például közel három százalékos volt a defláció, 1996-ban három, majd 1997-ben nem egészen öt százalékos volt az infláció. A drágulás mértéke a gazdasági válság évében, 2009-ben volt a legmagasabb, akkor meghaladta a nyolc százalékot. Ugyanakkor a kuna mindig stabil valutának számított, igaz, komoly kihívást jelentett a kormányok számára a 2015-2017 közötti defláció. Ezen már túlesett az ország, s miközben az elmúlt évben a drágulás mértéke még elérte a 2,4 százalékot, az idén májusi adatok szerint 0,9 százalékos volt.
Stabilitás ide vagy oda, a horvátok nem igazán bíznak sem a kunában, sem a hazai bankokban. Aki csak teheti, megtakarítását euróban helyezi el. A közös európai valutába vetett bizalom a Vecernji List szerint magasabb, mint egykor a német márka iránti megkülönböztetett tisztelet. Andrej Plenkovic kormánya azért is reménykedik az euró 2024-es bevezetésében, mert abban az évben ünneplik a kuna harmincadik születésnapját. Mint a Dnevno című internetes lap írja, megvan azonban a veszélye annak, hogy egyes populista pártok a dátum közeledtével az euró ellen próbálják hangolni az embereket, s referendumot akarnak kiíratni.
Damir Novotny közgazdász professzor az Al Jazeera balkáni kiadásának elmondta, már számos árucikk kereskedelmét, illetve a szolgáltatásokat is euróban számolják. Szerinte a horvátoknak ezért sem kell tartaniuk attól, hogy megemelkednének az árak a közös valuta bevezetésével. Sőt, úgy véli, még akár csökkenhet sok termék ára, mert Ausztriában vagy Szlovéniában bizonyos áruk olcsóbbak, mint Horvátországban, így egyfajta kiegyenlítődés indulhat el. Hozzátette, minden az euróhoz csatlakozott ország tapasztalatai pozitívak a közös valutával kapcsolatban. Emlékeztetett arra, még Görögország sem kívánt szakítani az euróval a válság csúcspontján sem. Szerinte merő populizmus, és teljesen megalapozatlan, amit egyes szélsőséges pártok hangoztatnak, miszerint a régi valutához való visszatéréssel csökkenthető a külső adósság mértéke.
