Az ország néhány pontján még mindig emlékeztetnek a plakátok, milyen kemény üzenetet is küldtünk Brüsszelnek arról, hogy elutasítjuk a menekültek befogadását. Ez a „lobbitevékenység”, a korábbiakhoz hasonlóan rendkívül sikeres volt. Már most, az uniós posztok elosztásának kezdetén is látszik, hogy az uniós vezetőknek inába is szállt a bátorsága a bátor üzenet láttán. Annyira, hogy magyar politikus vagy diplomata neve ezúttal sem merül fel, amikor a jövőbeni uniós pozíciókról van szó. Egyetlen külföldi újságcikk sem pedzegeti, hogy legfőbb ideje volna, ha kormányfőnk vagy külgazdasági és külügyminiszterünk Brüsszelbe tenné át a székhelyét.
Azzal, hogy itthon harcias üzeneteket fogalmazunk meg Brüsszel ellen, és valamiféle ördögtől való intézménynek állítjuk be az Európai Uniót, minden maradék befolyásunkat elveszítjük, és a térség államai szépen elszáguldanak mellettünk. Ne feledjük, öt évig a lengyel Donald Tusk tölthette be az Európai Tanács elnöki tisztségét. Románia is fontos tisztséget kaphat, hiszen az Európai Parlament a volt romániai korrupcióellenes főügyészt, Laura Codruta Kövesit javasolta az európai ügyészség élére.
Erre persze legyinthetnénk, hogy nálunk nagyobb államokról van szó. Csakhogy a Magyarországnál kisebb egykori szocialista országok befolyása is nagyobb már, mint a miénk. Az Európai Bizottság élére már hónapok óta esélyesként emlegetik a bolgár Krisztalina Georgievát, egykori bizottsági alelnököt, aki jelenleg a Világbanknál végez kifogástalan munkát. Az osztrák Die Presse szerint az Európai Néppártnál Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök neve is szóba került a posztra jelölendők között. Érdeme, hogy elhallgattatta a kormánypárton, a HDZ-n belül a szélsőséges nacionalistákat. A külügyi és biztonságpolitikai főképviselő posztjára pedig a szlovák Maros Sefcovic az egyik favorit.
Magyarországnak esélye sincs arra, hogy befolyásos posztra tegyen szert, de addig nem is számíthatunk változásra e téren, amíg hazánk vezetői a diplomatákból egyszerűen minél jobb pártkatonákat akarnak faragni.