Mintha a történelem ismételte volna önmagát. Pár napja Prágában hömpölygő tömeg vonult fel a Vencel téren, s követelte a kormány, illetve Andrej Babis miniszterelnök lemondását. Ekkora emberáradatot utoljára – néhány hónap híján – harminc éve láthattak a cseh főváros szívében. Az akkori következményeket ismerjük, napok alatt dőlt le a kommunizmus újabb dominója. Hogy most lesz-e bármi változás, az azonban erőteljesen kérdéses. Ám a hatalmas megmozdulás bizonyítja: Csehországban a társadalom képes megvédeni a demokratikus vívmányokat, ha úgy látja, rossz kezekben van az ország.
A gondok forrása Andrej Babis miniszterelnök. Az Európai Bizottság jelentése szerint továbbra is a kormányfő intézi 2017-ben állítólag leadott cége, az Agrofert ügyeit. Ez azonban súlyos összeférhetetlenség, törvénybe ütköző cselekedet. Az országnak várhatóan 17,5 millió eurót kell visszafizetnie az EU kasszájába.
Csehország megosztott, a radikális jobboldaltól a radikális balig minden párt jelen van a parlamentben. A tüntetések azonban megmutatták, hogy egy demokráciában a társadalom akkor is képes kikényszeríteni a fékek és ellensúlyok biztos működését, ha a nyilvánvaló csalást saját, demokratikusan megválasztott vezetői követik el. Eszerint még nem vált mindenhol természetessé, hogy akár egy stróman is egyik évről a másikra hazája legerősebb emberévé válhat, mégpedig az uniós pénzek felettébb ügyes lenyúlása, illetve a csalás törvényerőre emelése révén.
Itthon sikerült elkábítani az embereket, Magyarországon a folyamatos migránsozásnak köszönhetően mintha már semmi sem érné el a polgárok ingerküszöbét, beleértve az értelmiség nagy részét is. Pedig nem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy más példákat is találjunk arra, az adott társadalom mennyire felelősen viselkedik kiélezett helyzetekben. Szlovákiában tavaly tüntetéshullám indult az újságíró Jan Kuciák meggyilkolása után. Az emberek a politikai elit és a maffia nyilvánvaló összefonódása miatt vonultak az utcára, s követelték a kabinet menesztését. A tüntetéseket elsősorban fiatalok, értelmiségiek szervezték. A civil társadalom hétről hétre mind jobban ráérzett arra, mekkora erő lakozik benne. Az összefogásnak meg is lett az eredménye, Robert Fico távozott, s elindult valamiféle megtisztulás a politikában, melynek eredményeként idén Zuzana Caputovát választották meg az ország új elnökének.
Romániában is tömegek tüntettek tavaly, amikor veszélyben érezték az igazságszolgáltatás függetlenségét, és Lengyelországban is rengetegen vonultak az utcára az abortusztörvény szigorítása ellen. A civil szféra még létezik ezekben az országokban. Vannak, akik aggódnak a demokrácia sorsa iránt.
Hogy Magyarország miért vált a lemondás, az érdektelenség, szigetévé? Sokan és régóta keresik erre a választ, amint arra is, miért lettek ennyire fogékonnyá az emberek itthon az aljas propagandára. A bölcsek kövét még senki sem lelte meg, de látnivaló: itthon az értelmiség inkább kivonja magát a közügyekből, és a társadalom nem képes olyan összefogásra, mint Európa más vidékein.