Elkéstek. Ez a szó jutott először eszembe, amikor meghallottam, hogy a negyedik Orbán-kormány, érzékelvén az érintett kutatók következetes ellenállását, feladja a „tárgyalásos megoldásra” irányuló erőfeszítéseit, és az MTA közgyűlési határozatait semmibe véve törvényi úton államosítaná az akadémiai vagyont, illetve leválasztaná az Akadémiáról annak kutatóhálózatát.
A kommentátorok többsége pusztán a kormányzati bírvággyal magyarázza a kabinet eltökéltségét az MTA „megreformálását” illetően. Álláspontjuk szerint a mindenható orbáni állam reprezentánsainak egyszerűen a foguk fáj az akadémiai vagyonra és infrastruktúrára. Kevesebben gondolnak bele, hogy e törvénybe iktatott szabadrablás terve mögött a tudomány tiszteletének teljes hiánya húzódik meg a kormányzati szereplők részéről. Ne feledjük, a politika révén villámgyorsan meggazdagodott parvenükről van szó, akiknek műveltségi deficitje nemritkán ordító. Hogy mást ne mondjak: a hazai végrehajtó hatalom fejének kulturális igényei hovatovább kimerülnek a szotyola-köpködésben egy-egy milliárdokért felhúzott stadion VIP-páholyában. S mint tudjuk, a fejétől bűzlik a hal.
E dilettáns garnitúrától nem áll távol, hogy most az általa gyűlölt, vele szemben gyakran kritikus értelmiség ellen keltsen hangulatot a lakosság körében, az Akadémia legázolását célzó hadjáratát megtámogatandó. A hazai média úgyszólván száz százaléka fölött rendelkező Orbán Viktor bevált receptje ez. Működött e stratégia a rokkantak, a filozófusok, a hajléktalanok, a bevándorlók esetében egyaránt. Most jól bele lehet majd rúgni a „haszontalannak” ítélt kutatások művelőibe is; pláne, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium bevallott célja a kutatási irányok meghatározása, egyfajta haszonelvűség jegyében.
Csakhogy a közelmúltban lezajlott európai parlamenti választás alaposan átrajzolta az öreg kontinens politikai térképét, egyúttal keresztülhúzta a magyar kormányfő számításait. Tudniillik tényleg „lázadás” zajlott le Európa szavazófülkéiben, csak éppen egészen másféle, mint amilyen Orbán Viktor lázálmaiban szerepelt. A centrumpártok előre prognosztizált meggyengüléséből nem a populisták profitáltak, hanem a jogállamiság talaján álló, ízig-vérig européer liberálisok és zöldek.
A „Palkovics-terv” ellen tüntető akadémikusok jól látják, hogy a közigazgatási bíróságok létrehozására irányuló kormányzati szándék jegelése a máris presszió alá helyezett Fidesz defenzív manővere. Az EP-ben számottevő tényezővé előlépett szabadelvűek világképével az igazságszolgáltatás függetlenségének aláásása éppúgy nem fér össze, ahogyan a tudomány szabadságának csorbítása sem. Ebben a helyzetben az MTA vagyonának elrablását célzó kormányzati törekvések erőltetése politikai öngyilkossággal ér fel.
Orbán Viktor személyiségétől ugyan soha nem állt távol a voluntarizmus; emlékezetes kijelentése értelmében a konszolidáció úgymond a gyengeség szinonimája. Az Akadémia ügyében viszont a miniszterelnök éppen meghátrálásával bizonyítaná, hogy minden ellenkező vélekedés dacára reálpolitikus.