Szöulból nézve sajnos nagyon is kézenfekvő a párhuzam a Hableány borzasztó dunai tragédiája és a Szevol nevű dél-koreai komp öt évvel ezelőtti, több mint háromszáz halálos áldozatot követelő balesete között. Az ottani vizsgálatok szerint a felelőtlenség, a trehányság, a kapzsiság, a korrupció, a tervezési hibák, a kapitány döntésképtelensége, butasága és gyávasága együttesen járultak hozzá a félszigetet évekig sokkoló tragédiához. A kompon utazó sok száz diák közül lényegében az menekült meg, aki a - hajót az elsők között elhagyó - kapitány parancsa ellenére a vízbe ugrott. De a mentés sem zajlott túl hatékonyan.
Kevesebb mint két héttel a szerencsétlenség után Csong Hongvon miniszterelnök benyújtotta lemondását. Pak Kuhnje akkori elnök – legalábbis még egy évig – ugyan meghagyta posztján, de a megingott bizalom miatt hét miniszternek távoznia kellett. A bűnösnek talált kapitány, személyzet és cégvezetők évtizedekre börtönbe kerültek. A komp tulajdonosát két hónappal a baleset után holtan találták.
Minden hasonlat sántít, de most
Orbán Viktor, Tarlós István, Pintér Sándor mikor nyújtja be a lemondását a dunai sétahajózás tömegszerencsétlenségbe torkolló, totális szervezetlensége miatt, a megingott bizalom helyreállítására? Nem, nálunk ilyenkor sem inog meg semmi. Pedig, amiként Csong Hongvonra, talán a Kárpát-medence Géniuszára is, legalább eme egy emberi döntése miatt, rokonszenvvel tekintene az utókor.
Napestig sorolhatnám a külföldi példákat, amikor egy kormány egy esemény miatt felelősséget vállalva feláll. Itt van Ausztria is, ahol a minap azért távozott a teljes kabinet, mert egy koalíciós politikus részegen Orbán Viktoréhoz hasonló médiaudvartartást álmodott magának. Amiről értesülvén a magyar kormány mit üzen? Azt, hogy lám, milyen kívánatosak a hazai sajtóviszonyok.
Hát igen, mi nagyon mások vagyunk.