Ausztriában ugyan az államelnöknek csak jelképes feladatkörei vannak, Alexander Van der Bellen mégis kulcsszerepet játszik az úgynevezett Ibiza-videó kiszivárogtatása utáni időszakban. Kezdetben azt kérte, hogy a parlament ne buktassa meg Sebastian Kurz kormányát, amelyből távoztak az Osztrák Néppárt (ÖVP) volt koalíciós partnerének, az Osztrák Szabadságpártnak (FPÖ) a miniszterei. Miután azonban a hétfői bizalmi szavazáson mind az ellenzéki szociáldemokraták, mind az FPÖ képviselői Kurz kabinetje ellen voksoltak, még fontosabb feladat hárult az államfőre.
Van der Bellen kedden délelőtt felmentette a teljes kormányt, de ideiglenesen, az új kabinet felállásáig, ismét megbízta az ország ügyeinek irányításával. Csakhogy az átmeneti kormány kancellárja már nem Kurz, hanem az eddigi pénzügyminiszter, Hartwig Löger, aki a botrányos felvételek napvilágra kerülése után minden posztjáról lemondott volt FPÖ-elnök, Heinz-Christian Strache után ült az alkancellári székbe.
Sebastian Kurz parlamenti képviselő maradhatna ugyan, de nem veszi át mandátumát, így frakcióvezető sem lesz, sőt az őt törvényileg megillető járandóságát sem veszi fel. Ez nyilvánvalóan politikai húzás az Osztrák Néppárt részéről: az előrehozott parlamenti választásig Kurzot áldozatnak állítják be, akit feleslegesen és érdemtelenül buktatott meg az ellenzék. A közhangulat egyelőre Kurz-párti, múlt hétvégi felmérés szerint 52 százalék nem támogatta megbuktatását. Másrészt a már csak volt kancellár minden idejét a választási kampánynak szentelheti, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ehhez tényleg nagyon ért. Nem véletlenül nevezte a sajtó egy része némi éllel „médiakancellárnak”.
Az is az ÖVP első emberére vall, hogy leváltása után szó sem volt letörtségről sem az ő, sem pártja részéről. Amolyan „leváltási partit” rendeztek sramlizenével, lufikkal és az ilyenkor természetesen elmaradhatatlan sörrel. A sajátos buliban körvonalazódott az ÖVP egy másik stratégiája is: összemosni a Szabadságpártot a szociáldemokratákkal. Az egyik felszólaló azt hangoztatta, hogy az FPÖ-t és az SPÖ-t „összehozta a gyűlölet”.
A vasárnapi európai parlamenti választás, amelyen a Néppárt Ausztriában több mint 34,55 százalékot szerzett, még jobban megerősítette Kurzék csekélynek amúgy sem nevezhető önbizalmát. Amikor Pamela Rendi-Wagner beszélt a parlamentben a hétfői bizalmi szavazás előtt, az ÖVP meglehetősen pökhendi módon fogadta a kormányt nem éppen dicsérő szavakat. Tény, hogy a felmérések egyelőre egyértelműen az ÖVP-nek kedveznek, de az önteltség visszaüthet. Ha ugyanis a párt az előrehozott választáson nem szerez abszolút többséget, vagy a kabinet távozását nem támogató liberális Neosszal alakítandó koalíciója sem lenne elég a kormányalakításhoz, akkor az ÖVP nagyon nehéz helyzetbe kerülhet. A párt azonban láthatóan egyre jobban eltávolodik a szociáldemokratáktól, és elképzelhetetlennek tűnik a nagykoalíció. A hétfői felszólalások szerint az FPÖ képviselői sem akarnának még egyszer szövetkezni Kurzcal.
Látszólag nagy jelentősége nem lesz a köztársasági elnök által létrehozandó kormánynak, ez azonban valójában nincs így. Bár Ausztria szeptember elején vagy közepén választ, a kabinet több mint három hónapig irányítja az ország ügyeit, majd hónapokat vehet igénybe az is, amíg az előrehozott választás után megalakul az új kormány. 2017-ben bő két hónap telt el az októberi választás és az ÖVP-FPÖ koalíció megalakulása között. Ha ezt vesszük alapul, akkor egy hónap híján fél évig lehet hivatalban az átmeneti kabinet, ráadásul az Európai Unió szempontjából nagyon is fontos időszakban, amikor az állam- és kormányfőknek el kell dönteniük, kiket jelölnek majd az EU legfontosabb posztjaira. Az Európai Tanács keddi, rendkívüli csúcsértekezletén már Hartwig Löger képviselte Ausztriát.
Van der Bellen elnök vezető tisztségviselőkből és szakértőkből álló, vagyis klasszikus értelemben vett szakértői kormányt hív életre, politikusok nélkül. Az elnöknek lesz dolga bőven, hiszen el kell érnie azt, hogy a parlament többsége is támogassa az új ideiglenes kabinetet, és ne essen az ország egyik válságból a másikba.
