Időnként zárolni kell a kulturális költségvetést ahhoz, hogy megmutassuk, ki az úr a háznál – James Hacker miniszterelnök és kabinetfőnöke, Sir Humphrey Appleby legalábbis ezt az elvet vallotta.
A BBC szatirikus televíziós sorozata, az Igenis, miniszterelnök úr! az egykori brit kormányfőnek, Margaret Thatchernek is kedvence volt, habár Antony Jay és Jonathan Lynn szituációs komédiája a politikusi észjárást, a bürokráciát figurázta ki.
A sorozatból színdarab is készült, az Átrium több mint százszor mutatta be, Sir Humphrey figuráját Alföldi Róbert öltötte magára. Alföldi színpadi jelenléte olyannyira erős, hogy még az országgyűlési választások kimenetelét időben visszamenőleg is megfordíthatja – tavaly legalábbis ezt hihette néhány szervilis figura Pécsett, miután májusban lefújták a Kodály Központba szervezett előadást, bár a jegyek elkeltek rá.
Úgy néz ki, ősztől már az Átriumban sem lesz látható a darab, miután az előadó-művészeti taót pótló támogatás a játszóhely esetében 168 millió forinttal lesz kevesebb – derítette ki a Válasz Online. És ki tudja, még hány magánszínház, független társulat, nyári színház lesz kénytelen lehúzni a rolót.
Az előadó-művészeti taót arra való hivatkozással szüntették meg tavaly, hogy többen visszaéltek ezzel a támogatási formával. Vajon az elmúlt tíz évben volt bármiféle állami felügyeleti rendszer, amely ezt megakadályozhatta volna? Indult valamelyik társulat ellen eljárás? Volt bármilyen vizsgálat? A válaszok: nem. Mit lehet tudni, mi lesz helyette? Például az, hogy az Örkény és a Katona szolidaritási akciót hirdetett a nehéz helyzetbe kerültekkel. Meg az is, hogy egykori taóbevételének négyszeresét fogja megkapni a Pesti Magyar Színház, miközben annak vezetője, Zalán János a minisztérium Színházművészeti Bizottságának az elnöke.
Zalán szerint az Átrium üzleti vállalkozás, amely meg akar élni a színházból, így érje be kevesebbel. A filmipar támogatási rendszere a taóhoz hasonló – ezen észjárás szerint itt az ideje azt is szétverni.
Azért inkább ne.